Mérkőzés, belülnézetből

Nézőtérről meccset nézni megszokott, az M4 Sporton látható, Jövünk! című utánpótlás-magazin kamerájával azonban a játékosokkal és az edzővel, a kispadról is végigélhetjük a Ferencváros egyik utánpótlás-kézilabdameccsét. Nézzük meg, hogyan fest a bajnoki belülről.

reb Könnyű meccsnek indult, de kevéssel a vége előtt izgalmassá vált, ám a Ferencváros serdülőbajnokságban induló 12-13 éves lányai végül is remek hajrával, 27-19-re legyőzték a XVI. kerületi egyesületet – röviden így foglalhatnánk össze a két csapat mérkőzését, de egyrészt vagy másfél héttel lennénk elkésve tudósításunkkal, másrészt ezúttal cseppet sem ez a lényeg. Az M4 Sporton látható, Jövünk! című utánpótlás-magazin stábja kiváltságos helyzetben érezhette magát, hiszen nagyjából másfél héttel ezelőtt egészen különleges szemszögből nézhette meg, hogy készül a bajnoki meccsre, majd játssza le azt az FTC U13-as csapata. A korábbi nagyszerű ferencvárosi játékos, Szarka Éva utánpótlásedzőként dolgozik, s a közreműködésével a kispadról követtük nyomon a mérkőzést, illetve a bemelegítést, az időkéréseket és persze az összecsapás utáni beszélgetést is. „A mérkőzés előtt egy órával találkozunk, átöltöznek, és ráhangolódnak az előttük álló feladatra. A bemelegítés fél óra, valamivel előtte beszéljük át a feladatokat” – mondja a tréner. Az öltözői beszélgetés öltöző hiányában a konditerembe tevődött át: a konkrét taktikai elemeken túl ilyenkor biztatni, nyugtatni kell a lányokat, pláne a csapatba fiatalabbként kerülőket. „Ne izguljatok, ügyesen játszotok, azért vagytok itt” – bátorítja a „kicsiket” Szarka. A lányokon nem is látszik extra idegesség, pedig eleve idősebbek ellen szerepelnek (a fő sorozatuk a gyermekbajnokság). Bár a házigazda kézben tartja a mérkőzést a Faházban, az edző, Szarka szemre néha többet mozog a kispad előtt, mint egy-egy játékos a pályán (és ez korántsem a lányok kritikája). A második játékrészben aztán elkezdenek hibázgatni a zöld-fehérek, s a tréner is egyre idegesebb, amikor egyenlítenek a XVI. kerületiek, nem túl boldogan állapítja meg: tiszta káosz a játék! „Játékosként egyszerűbb volt, a pályán jobban levezethettem a feszültséget. Edzőként meg kellett tanulni, hogy mindig nyugi van, mert a gyerek igazából rám számít, a kritikus meg a pozitív helyzetben is tőlem várja a megoldást. Szóval, át kell gondolni, hogyan reagálok a kispadról. Ráadásul mindig dicsérni kell, és azonnal javítani a hibát.” A győzelem végül nem forgott veszélyben, 27-19-es zöld-fehér siker lett a vége. A csapat és edzője a találkozó végére azt is elfelejtette, hogy kamera kísér minden mozdulatot – azt sokkal könnyebb volt kizárni, mint egy-egy nem túl kedves megjegyzést az ellenfél szurkolóitól. Egy-egy bátorító szó, az edző, ahogyan az idegességéből egyetlen pillanat alatt vált át biztató, nyugalmat sugárzó pedagógussá, a kispadnál melegítő, a pályára lépés előtt az utolsó tanácsokat kérő lányok – mindezt megnézheti riportunkban.