Olasz földön sem sikerült

Nem sikerült megnyernie az olasz Forma–4-es bajnokságot a 17 éves Mick Schumachernek, a hétszeres Forma–1-es világbajnok fiának. Az olasz Prema Powerteam színeiben versenyző német a legendás monzai pályán rendezett szezonzáróra másodikként érkezett, és ugyan futamgyőzelmet is aratott, mégsem övé lett a bajnoki trófea.

Majer Dániel Mick Schumachernek be kellett érnie az összetett második helyével a 2016-os olasz Forma–4-es bajnokságban. Vigasz lehet a hétszeres Forma–1-es világbajnok fiának, hogy így is több győzelmet szerzett fő riválisánál, miközben néggyel kevesebb futamon állt rajthoz, valamint a német sorozathoz hasonlóan hozzásegítette csapatát az istállók bajnoki trófeájához.

Mick a német Forma–4-es bajnokságban elért második helye után a kategória olasz kiírásában igyekezett javítani, és megnyerni az összetett pontversenyt. Ebben a legnagyobb ellenfele a Jenzer Motorsport versenyzője, a tabellát vezető argentin Marcos Siebert volt. A húsz esztendős pilóta Mick-kel szemben huszonöt pontos, azaz egy győzelemnyi előnnyel érkezett a záró hétvégére, amelyen három futamot rendeztek. Az időmérők Schumachernek alakultak jobban, az első futam rajtsorrendjét eldöntő edzésen ugyanis a harmadik rajtkockát szerezte meg, míg Siebert a tizenegyedik helyre elegendő időt autózta. A második futam rajtrácsán is Mick állhatott előkelőbb, egészen pontosan a hatodik helyre, Siebert a nyolcadik pozíciót érte el. A harmadik futam rajtsorrendje a második megmérettetés alapján dőlt el. Első ízben vasárnap reggel, kilenc óra előtt aludtak ki a piros lámpák a monzai célegyenesben, hogy elengedjék félórás útra a mezőnyt. Mick rögtön a rajt után az élre állt, de ami ennél is figyelemreméltóbb, hogy Siebert és a pontverseny harmadik helyén álló, matematikailag a végső győzelemre ekkor még szintén halványan esélyes mexikói Raul Guzman (15) a tizenegyedik, illetve a tizedik rajthelyről, rekordgyorsasággal tört előre. Mire a sor elejére verekedték magukat, Mick már messze járt, és végül több mint tizenegy másodperces előnnyel nyert, tizennyolc pontosra faragva hátrányát Sieberttel szemben. A második helyen az argentin, a harmadikon a mexikói végzett, utóbbi ezzel kiszállt a bajnoki elsőségért folyó versenyből. A második futam jóval eseménydúsabb volt, bár Schumacher mindennek feltehetően a legkevésbé sem örült. A tizenegyedik körben ugyanis a versenybíróság boxkiállásra kötelezte, miután összeakadt Sieberttel a bajnoki címért folyó csatában, és az első vezetőszárnya oly mértékben sérült, hogy veszélyesnek ítélték a pályán tartását. A csere után a német az utolsó helyre tért vissza, és noha Siebert légterelője sem volt makultátlan, az argentin így is be tudott jönni ötödiknek, azzal pedig behozhatatlan pontelőnyre tett szert Mick-kel szemben, és elnyerte a sorozat bajnoki címét.

A második futam utolsó helye miatt Mick a csapatverseny miatt továbbra sem tét nélkül harmadikat a mezőny végéről, a 26. pozícióból kezdte. Rossz hír volt ez csapatának, a Prema Powerteamnek, amely a Siebertet foglalkoztató Jenzer Motorsporttal állt harcban a bajnoki elsőségért. A rajt után azonban az argentin ütközés miatt rögtön kiesett, Mick pedig megkezdte meseszerű felzárkózását és végül az első győzelmét arató, újonc csapattársa, az észt Juri Vips mögött a második helyen ért célba, bajnoki címhez segítve a Premát. A jövőre minden bizonnyal egy kategóriával feljebb, az európai Forma–3-as szériában induló ifjú Schumacher nem lehet elégedetlen a szezonjával, öt győzelmet aratott (Siebert négyet), ráadásul az adriai, négyversenyes hétvégét teljes egészében kihagyta.