Ellátogattunk a Lévai Zoltán vezette új birkózóklub, az Esztergomi BSE egyik edzésére. A lehetőségek még szűkösek, a tervek nagyratörők, a jövő pedig egészen ígéretesnek tűnik a Duna partján.
Lakner Gábor Birkózás. Edző: Lévai Zoltán. Ez a nem túlzottan hivalkodó felirat árulkodik az esztergomi Pézsa Tibor Sportcsarnok egyik földszinti helyiségének bejárata fölött arról, hogy a sportág öt éve szünet után visszatért a bazilikától nem messze fekvő létesítménybe.
A teremből hangos csattanások jelzik, hogy lázasan folyik a munka. Egyébként pezseg az élet a csarnokban, az egyik helyiségben kettlebell-edzés folyik, a másikban a kick-boxosok gyakorolnak, az emeletről pedig labdapattogás zaja szűrődik le.
Honvéd-Dorog
De vissza a birkózókhoz, hiszen hozzájuk érkeztünk. Éppen a kicsik gyakorolnak, a nagyok addig a parányi edzőteremben várakoznak arra, hogy ők is szőnyegre léphessenek. A hely nem túl nagy, ráadásul vaskos oszlopok szűkítik, természetesen jól körbepárnázva. A fiatalok még éppen elférnek.
Lévai Zoltán dorogi távozásáról már írtunk honlapunkon, az okokat nem vesszük sorra még egyszer. A szakember esztergomi központtal működtet új klubot, amelynek központja a Pézsa-csarnok parányi terme. Munkatársaival együtt dolgozott már itt, öt éve hagyták maguk mögött a létesítményt, amelyet most újra birtokba vettek.
Akkor még persze a közben végre szőnyegre kerülő nagyobbak sem edzettek szűkösen, de a gyerekekből azóta junior- és U23-as versenyzők lettek. És nemcsak nőttek, hanem erősödtek is, no és persze atletikusabbakká váltak. Szaltó közben csattan a könyök az egyik világítótesten, a junior Európa-bajnok, fiatalabb Lévai Zoltán pedig a folytatásban gondosan figyeli a plafont, nehogy az alacsony belmagasság megtréfálja.
„Dolgoztunk ennél sokkal rosszabb körülmények között is a kezdeti időszakban, ebből a teremből pedig több korosztályos Európa- és világbajnoki érmes is kikerült” – jegyzi meg a mester, az idősebb Lévai Zoltán, aki a rendelkezésre álló lehetőségekhez szabja az edzésmunkát. Az pedig a szokásokhoz híven kemény, és nemsokára mindenki a fülén veszi a levegőt.
A szakember ugyan korábban elmondta nekünk, mennyire megviselték a Dorogon történtek, de szemlátomást nem változott az elhivatottsága. Magával ragadó lelkesedéssel beszél a Honvéddal történt fúzióról, arról hogy milyen progresszív partnerre lelt az olimpiai bajnok Majoros István vezette szakosztályban. A Dorogtól tíz percre fekvő Esztergom befogadta és felkarolta a birkózást, az iskolák is együttműködőek, jövőre sportosztály indul a gimnáziumban, a közeljövőben nagyobb termet kaphatnak – sorolja a terveket csillogó szemmel. Mint mondja, a hobbijának él, azzal foglalkozhat, amit szeret, így végtelen az energiája.
Lévai Zoltán egyszer már felépített egy klubot a semmiből, amelynek az egész világ csodájára járt. Kétségünk ne legyen afelől, hogy képes lesz végigvinni ugyanazt még egyszer. Dorogról annyit mond, a magyar birkózás csak nyerhet azzal, ha egy helyett két erős klub működik a térségben. A közeli jövőben a műhelymunkára helyezi a hangsúlyt a munkatársaival, akiknek nagy részét saját maga nevelte ki. A napok és a hetek az értékek fejlesztésével telnek, mert jó néhány ígéretes versenyző követte mesterét ide Dorogról. Már megmutatták a foguk fehérjét, a kötöttfogású utánpótlás-csapatbajnokságon ezüstérmet nyertek, immár a Honvéd színeiben.
„A gyémánt önmagában is értékes, amikor kibányásszák, de ha tovább csiszolják, akkor még többet érhet. Mi is így csiszoljuk a versenyzőinket, akik közül sokan letették már a névjegyüket a korosztályos világversenyeken. Az első nagy megméretésünk a márciusi, szombathelyi U23-as Európa-bajnokság lesz. Biztos vagyok benne, hogy Magyarországnak lesz aranyérmes versenyzője, és az ebből a műhelyből kerül ki.”
Márpedig ha valamit megtanultunk a dorogi időszakból, az az, hogy Lévai Zoltán nem épít légvárakat.
