Négy karikával a csúcs felé

Suzukival kezdte, Audival folytatja, szemtelenül fiatal, nem mellesleg gyors és még csinos is. Keszthelyi Vivien, az Audi Sport versenyzőakadémia egyetlen magyar, egyetlen hölgy-, egyben legfiatalabb tagja már 16 évesen nagyteljesítményű sportautókkal koptatja Európa versenypályáinak aszfaltját.

Majer Dániel Vivien már kicsiként rajongott az autókért, a versenyzéssel azonban kortársaihoz képest későn, 12 évesen ismerkedett meg. „Édesapámmal ellátogattam az ausztriai Red Bull Ringre és azonnal megfogott a hangulat. Az éppen zajló kamionverseny helyett érdekes módon a Suzuki-kupa nyűgözött le. A sokkal kisebb autók, az agresszív, test-test elleni csaták egyből elnyerték a tetszésemet, így hazaérve rögtön közöltem: én ezt ki szeretném próbálni” – emlékezik a kezdetekre az Audi támogatottja.

Édesapja elsőre hallani sem akart a dologról, mondván, az autóversenyzés mégsem az a tipikus lányos sport, de aztán csak megenyhült, és megszervezett egy tesztet a lányának. A kezdeti lépések biztatóan alakultak, Vivien egy nap alatt megtanult kuplungos váltóval váltani, és arra az elhatározásra jutott: ez az ő sportága, ezzel szeretne foglalkozni. Szülei ekkor még óvatosan csak annyit mondtak, várják meg az első versenyt, és csak azután határozzanak. Sokat nem kellett töprengeniük a döntésen. „Anyáék látták rajtam az elszántságot, aminek köszönhetően szakadó esőben rögtön sikerült megfognom a dobogó harmadik fokát a Suzuki Swift Európa Kupában.” De ne higgyük, hogy a továbbiak sétagaloppként hatottak a számára, az idősebb, főként férfi vetélytársak ugyanis nem fogadták könnyen, Mégiscsak egy 13 éves kislány előzgette őket. „Fél évbe telt, mire kiharcoltam a tiszteletet a pályán. Addig sokszor megpróbáltak kilökni és mindent megtenni azért, hogy eltántorítsanak a versenyzéstől. Egy alkalommal a második helyről nekilöktek a szalagkorlátnak, visszacsúsztam a tizenegyedik helyre, onnan azonban újra felkapaszkodtam a dobogó második fokára. Ezután belátták, hogy nincs mit tenni, és elfogadták, hogy én is velük versenyzem.” És nem csak versenyzett, hanem nyert is, első szezonjában négyszer állt dobogóra, az abszolút értékelésben a hatodik helyen végzett, a juniorok között harmadik lett, a hölgyek versenyét pedig az első pozícióban zárta. A második idényben aztán tovább javított, futamot is nyert, abszolútban harmadik, juniorban második lett. Az év fénypontját egyértelműen a Slovakia Ringen nyújtott produkciója jelentette, ahol minden szempontból forró versenyt futott. „Nagyjából negyvenegy fokot mutatott a hőmérő higanyszála, én pedig óriási csatát vívtam az első helyért az egyik szlovák versenyzővel. Folyamatosan összeértek az autók, fél órán át oda-vissza előzgettük egymást – tekint vissza a más szempontból is kiemelt jelentőségű megméretésre. – Én akkor mit sem tudtam róla, de ekkor figyelt fel rám az Audi. Látták, hogy mekkora tűz ég bennem, egy pillanatra sem adtam fel, az utolsó centiméterért is harcoltam.”

Két héttel később érkezett is a német autógyár németországi központjába invitáló email, Vivien pedig egy pillanatig sem habozott, élt a lehetőséggel. A neuburgi pályán egyből mély vízbe dobták a Suzukihoz szokott magyar lányt, akinek az R8-as Audi sem okozott gondot, az pedig talán mindennél többet mond, hogy a tesztet idő előtt lefújták, mondván, minek nyüstölni a drága gépeket, mikor ők már úgyis látják a rátermettségét. Két nappal a hazaérkezést követően a németek közölték: szívesen dolgoznának együtt a Suzuki-kupa élversenyzőjével, akit ezután felvettek az akadémiájukra a 17 éves dél-afrikai Sheldon van der Linde és a 19 éves dán Nicklas Nielsen mellé. Ezzel persze még aligha ért célba a magyar tehetség, hosszú tanulási folyamat vette kezdetét, amely jelenleg is zajlik. „Havonta egy-másfél hetet töltünk el az Audi mérnökei és a mentorok társaságában a világ különböző versenypályáin. Ilyenkor a vezetés mellett minden apró részletre felkészítenek – magyarázza Vivien. – Néha letakarnak minket az autóban ülve, hogy ne lássuk, éppen min ügyködnek, majd kiküldenek a pályára négy körre, visszatérve pedig a mérnöknek fel kell sorolnunk az elvégzett beállítási változtatásokat. Szerencsére én mindig tízből tízet eltalálok.” De talán nem is a szerencse, sokkal inkább Vivien szorgalma a döntő. „Ahogy az akadémiára kerültem, rájöttem, hogy ez bizony nem játék, oda kell tennem magam. Az Audinak is nagyon jó visszaigazolás volt az, hogy mennyire komolyan veszem” – mondja büszkén. És nem csak a mérnökök, a gyár versenyzői is sokat segítenek, olykor még a német túraautó-bajnokságban szereplő toppilótáktól is kap tanácsokat. A 2016-os szezont a közép-európai Zóna Kupában töltötte, és nyert bajnoki címet a 2000 köbcentiméteres kategóriában 340 lóerős Audi TT-je volánja mögött. Ez idő alatt is sokat fejlődött. „Azt vettem észre, hogy jól a saját vezetési stílusomhoz tudom állítani az autót, aminek köszönhetően megfelelően tudom kezelni, és a legjobb időt is el tudom vele érni. De emellett alkalmazkodni is képes vagyok. Az akadémián nem mellesleg utóbbit is tanítják, például megnézik, hogy ugyanazzal az előre meghatározott beállítással melyikünk tud jobb köridőt elérni.”

Sokakban óhatatlanul felvetődhet a kérdés, hogy a rengeteg utazás és verseny mellett jut-e elég idő a tanulásra. Vivien élete e téren is merőben más, mint a vele egykorú lányoké. „Ahogy elkezdtem az autóversenyzők életét élni, abba kellett hagynom az általános iskolát, és amerikai iskolára váltottam. Nagyon jól megtanultam angolul, letettem a felsőfokú nyelvvizsgát, majd az audis korszak beköszöntével magántanuló lettem. Másképp nem is működne.” És hogy mit hoz a jövő? A fiatal lány célja egyértelműen a túraautózás csúcskategóriájának tartott DTM, azaz a német túraautó-bajnokság. Annak eléréséhez azonban végig kell járnia a ranglétrát. A következő lépcsőfok az Audi saját sorozata, a TT-kupa lehet, amelyben a kiválasztottak teljesen egyforma feltételek mellett mérhetik össze tudásukat a gyár által biztosított technikával. Mindenesetre a németek már bejelentették: Vivien az idén is náluk vezet az egyik nemzetközileg is elismert sorozat mezőnyében. A továbbiakat mindenkinek a fantáziájára bízzuk…