A Vad (vízi) páros

Apja fia – mondhatnánk a 17 éves Vad Leventére, aki a Racionet Honvéd vízilabdázója, s néhány hónapja már édesapja, a korábbi válogatott pólós, Vad Lajos irányításával készül a felnőttcsapatban. A különleges párossal ültünk le beszélgetni a honlapunk által készített, az M4 Sporton látható, Jövünk! című utánpótlás-magazin forgatásakor.

reb Nem példátlan a sportban, de pikáns szituáció, amikor a szülő lesz a gyermeke edzője. Ez a helyzet állt elő nemrég, hiszen két ígéretes társa mellett a 17 éves pólós, Vad Levente is az édesapja, Vad Lajos irányított Racionet Honvéd felnőttcsapatával készül.

„Ő leventéz engem, én pedig apának hívom” – jegyzi meg a néhány hete vállfájdalmakkal küzdő tinédzser, aki nagy megtiszteltetésként éli meg, hogy azokkal a klasszisokkal készül együtt, akik korábban a kedvencei voltak, vagy akiket legfeljebb a medence partjáról látott. „Intelligens a közeg, senki sem gondolja azt, hogy kivételezem vele – mondja az apa, aki korábban a Ferencváros közönségkedvenc pólósa volt, és több mint negyven válogatottságig jutott. – Nem is akarnék így tenni, mert a gyerek látná a kárát. Ugyanúgy foglalkozom vele, mint a többi játékosommal, sőt, vele szigorúbb vagyok, többször rászólok, de ő is tudja, hogy ez az érdekében történik.” Korábban – rövid ideig – az apja már volt Levente edzője, de azt az időszakot nem szerette a fiú, mert úgy érezte, hogy az apja „többször odaszólt” neki, mint másoknak. Mostanra viszont megértette, hogy ez miért van.

Vad Levente sportcsaládból származik, hiszen édesanyja, Krammer Mária a Ferencváros korábbi kitűnő kézilabdázója volt, húga, Anna ugyancsak kézilabdázik. Levente többször élt át holtpontot a pályafutásában, ilyenkor rendre arra jutott, hogy a másik családi labdás sportágat választja. Úgymond „ki is sírta magának” a kézilabdás cipőt, de végül maradt a vízben.

Kis játékra kértük a párost: jellemezzék egymást edzőként és tanítványként. „Nem korrekt így, hiszen az edzője vagyok, hát mer rólam rosszat mondani?” – nevetett Vad Lajos. Levente szerint apja szigorú, de csak azért, mert mindig azt tartja szem előtt, hogy a játékos és a csapat is hogyan válhat jobbá. „Leventének vannak olyan adottságai, amelyek nem taníthatók. Jól olvassa a játékot, és elég egyszer-kétszer felhívni valamire a figyelmét, azt máris a maga és a csapat javára hasznosítja. Nagyon szeretem benne a győzni akarását. Néha kicsit rugdosni kell, vízilabdás jellem, szóval szeret kummantani, ellógni ezt-azt, de nem baj, bizonyos szinten magamat látom benne.” Közben a fiú mosolyog: „No igen, a lábtempó nem az erősségem, és persze mint minden vízilabdázónak, nekem is rémálmom az úszás. Keresem néha a kibúvókat, de ebben a korban talán még nem baj.” Leventét nemrég meghívták a korosztályos válogatottba, ami egyértelműen meglepte az édesapát. A fiú persze örül a fejleménynek, hiszen az ob I-es csapatba kerülés mellett a válogatott is célként lebeg a szeme előtt. valamelyest az vágy is dolgozik benne, hogy kilépjen az édesapa árnyékából, és ne Vad Lajos fia legyen, hanem Vad Levente. Ahogyan ő fogalmaz: „Szeretném utolérni édesapámat, de még messze, nagyon messze járok attól”. A papa különösebb segítséget nem ad a csemetéjének: „Ne felejtsük el, hogy Magyarországon élünk, ahol mások előszeretettel védekeznek azzal, hogy mert az apja fia. Leventével abban állapodtunk meg, egyetlen centimétert nem teszek azért, hogy előbbre jusson. Mindent magának kell kiharcolnia, s rajta múlik, hogy meddig jut.” Itt nézheti meg a honlapunk által készített, az M4 Sporton látható, Jövünk! című utánpótlás-magazin riportját.