Ábel a rengetegben

A 20 éves Nagy Ábel Tatabányáról indult, jelenleg Norvégiában kézilabdázik, s nemrég csapatával, a Sandnes-szel feljutott a norvég első osztályba, az elit divízióba. A fiatallal ennek apropóján beszélgettünk a skandináv életről és kézilabdáról.

reb Három évvel ezelőtt még annak apropóján esett szó a kézilabdázó Nagy Ábelről, hogy ifjúsági aranyérmet szerzett az édesapja, Nagy Péter edző irányította Tatabányával, 2014 nyárán pedig a felnőttcsapatba bekerülő utánpótlás-játékosok egyikeként számoltak vele. A balátlövőként és balszélsőként is bevethető sportoló azonban – elmondása szerint – nem kapott elég játéklehetőséget a Tatabánya felnőttcsapatában, a bányászvárosiakkal együttműködő Budaörs NB I B-es együttesében szerepelt. Ráadásul vonzotta a skandináv kézilabda, ezért 2015 elején három hónapra a norvég Kristiansundba szerződött. 2015 nyarán még hazatért, és edzett a Tatabányával, amikor eltört a bokája (egészen pontosan ízületi tokszalagkadást szenvedett). Állapota ellenére is leigazolta őt jelenlegi egyesülete, a Sandnes, amelyet második éve erősít.

„Már az első pillanatban érezhető volt, mennyire más a két ország, össze sem lehet hasonlítani a kettőt, Norvégiában mindenki sokkal pozitívabb, teljesen más a miliő, az emberek viselkedése, minden – kezdi Nagy Ábel. – Sok energiát adott, hogy a sérülésem ellenére szívélyesen fogadtak, mellettem álltak, segítették a felépülésemet. Mindettől függetlenül rettenetesen nehezen zajlott a beilleszkedésem, csak tizennyolc voltam, amikor egyedül ideköltöztem Ráadásul nagy fizikális lemaradással érkeztem, sokáig tartott, amíg felvettem a tempót.” Akkoriban 78 kg volt, de már az első évben tizenkét kiló izmot szedett magára, jelenleg 91 kg-ot nyom. A profin felépített munkának köszönhetően a súly növekedésével mit sem kopott a sebessége, ami fontos, hiszen rendkívül nagy iramú a játék. „Különösen a világbajnokság után nem kell bemutatni a norvég kézilabdát, mindenki láthatta, mire képesek a skandinávok – folytatja Nagy Ábel. – A bajnokságban jellemzően húsz-huszonnyolc év közötti kézilabdázók szerepelnek, sokan a Bundesligában folytatják a pályafutásukat. Nagyon kemény a verseny, gyorsak és rendkívül erősek a játékosok. Nincsenek nagyon magas kézilabdázók, mint például Nagy László a Veszprémben, itt 190-192 centivel már magasnak számítanak. Technikailag kevésbé képzettek a játékosok, mint például magyarok, de a felsorolt erősségeikkel minden hátrányt kiegyenlítenek. Naponta kétszer edzünk, profik a körülmények hangsúlyt helyeznek a kondíció fejlesztésére. Olyan gyors a játék, hogy ritkán van idő felállt fal elleni támadásra. A támadás és védekezés között nincsen csere, szóval mindenkinek mindent tudnia kell. Tudatosan építik fel a fiatalokat, éles helyzetben is lehetőséget adnak nekik. Volt, hogy a helyemre is norvég fiatalt küldtek, mondván, legyen idejük bizonyítani.” Persze számítanak Nagyra, akinek a szívéhez a balátlövő pozíció áll közelebb, de a balszélen is ugyanolyan szívesen játszik: a legfontosabb, hogy a pályán legyen. Amikor megérkezett a másodosztályba (első divíziónak nevezik, amely az elit divízió alatt van), a Sandnes vezetői azt a célt tűzték ki, hogy két éven belül a legnívósabb sorozatba kerüljön az együttes. Ez nemrég sikerült: a Stord Elite elleni idegenbeli, 26-15-ös sikerrel három fordulóval a sorozat vége előtt eldőlt, hogy a klub története során először feljut az első osztályba. A mérkőzésen Nagy Ábel öt góllal a csapat legeredményesebbjének bizonyult. „Életem legjobb döntését hoztam meg azzal, hogy Norvégiába igazoltam. Apával gyakran beszélgetünk kézilabdáról, és abban mindig egyetértünk, hogy mindig van mit átvenni a különböző kézilabdakultúrákból, így a norvégokéból is, én pedig rengeteget tanultam itt. Sandnes nagyon kedves város, gyönyörű a vidék, óceánnal, hegyekkel. Már egész jól értem a nyelvet, igaz, a legtöbbször angolul kommunikálok, de értem, amit mondanak, ezt el is várták tőlem. Ha minden igaz, augusztusban elkezdem az egyetemet, erőnléti, személyi edzőnek készülök, és úgy tervezem, sportpszichológiát is hallgatok.” Nagynak a következő idényre is érvényes a szerződése, s úgy tervezi – és ha minden a tervei szerint alakul – idővel még erősebb norvég csapathoz vagy Bundesliga-együttesbe igazolna.

Válogatott Nagy Ábel a jelenlegi juniorválogatott-korosztályba tartozik. Többször is hívták az együttesbe, ám a Norvégiába igazolás előtt azért nem ment, mert úgy érezte, nem tud a társaság hasznára lenni. Legutóbb decemberben, a junior vb-selejtező előtt kereste Gyurka János szövetségi edző, de a klubja által előírt kötelező pihenő miatt sem tudott a tréner rendelkezésére állni. Nagyot kissé rosszul érintette, hogy a szövetségi edző úgy hívta fel édesapját, mint aki azt hiszi, Nagy a norvég harmadosztályban játszik. Gyurka elmondta, hogy ez nem így történt, tisztában van azzal, melyik sorozatban a fiatal.