Viktor új világa

Vadovics Viktort idegesíti, ha edzésen sok helyzetet hagy ki, de azt is a fejlődése egyik kulcsának fogja fel. A 18 éves vízilabdázó remekül érzi magát Miskolcon, csapatával az Eurokupa-indulásért küzd, ami egyet jelentene az utazásokkal, azt pedig mód felett élvezi.

Pusztai Viola Vadovics Viktor imád utazni, különösen repülőgéppel. A 18 éves vízilabdázó a Nagy Ádámmal közös, tavaly nyári brazíliai kalandot tartja a legemlékezetesebbnek, de Kréta és a Baku is tetszett neki, mindkét helyre a korosztályos válogatottal jutott el. Mostanában csak Budapest és Miskolc között utazgat, miután nyáron az UVSE-ből az OB I-es PannErgy-Miskolci Vízilabda Clubba igazolt, bár gimnáziumba továbbra is a fővárosban jár. „Az Árpád Gimnáziumban vagyok végzős – mondja a balkezes játékos. – Nem mondom, hogy egyszerű úgy készülni az érettségire, hogy csak a hét elején tudok bejárni az órákra, de van néhány nagyon segítőkész osztálytársam és a tanárok is rugalmasak. Nagyon hálás vagyok a sulinak, hogy ezt lehetővé teszi.”

A Miskolc már tavaly február végén megkereste a fiatal pólóst, aki a szezon végéig többször is tárgyalt jelenlegi csapatával; a szüleivel pedig ellátogatott a borsodi megyeszékhelyre, ahol igen jó benyomások érték. De a leginkább az tetszett neki, hogy a miskolciak küzdöttek érte. A klubváltás természetesen a napirendjét is megváltoztatta. „Az UVSE-ben az ifjúsági csapattal edzettem, néha maradtunk csak az uszodában, hogy a felnőttekkel is gyakoroljunk. Most napi kettőt edzek, a felnőttekkel. Egyre inkább kezdem megszokni az OB I-es légkört, nagy fejlődési lehetőségnek tartom, hogy a Szolnok, az Eger vagy az FTC elleni bajnokikon a legjobbak ellen játszhatok. Fiatal korom ellenére megkapom a kellő játékidőt is, sőt, már az is előfordult, hogy egy-egy mérkőzésen végig a medencében voltam.” Az ifjúsági világbajnok pólós vezéregyéniségnek számít a korosztályában, bár – mint mondja – ezt soha senki nem deklarálta. Az UVSE-ben és a válogatottban is csak tette a dolgát: ha kell, kiszolgál, ha helyzetbe kerül, igyekszik értékesíteni, és védekezésben is a legtöbbet próbálja kihozni magából. A szezonbeli teljesítményéről kritikusan beszél, a nagy hajtásban előfordul, hogy kapkod, rossz helyre adja a labdát, elnéz egy-két szituációt. A kritikus pontnak leginkább a helyzetkihasználását tartja. „Igyekszem a maximumra törekedni, ha ahhoz közel leszek, akkor elégedett leszek magammal. Az OB I azért más, mint mikor a saját korosztályomban játszom, ott is vannak megtermett emberek, de sokkal kevesebb rutinnal rendelkeznek, s vízilabdában ez rengeteget számít. Vegyük például a kapusokat, a rutinosaknak nehezebb gólt lőni. Edzésen is idegesít, amikor Csoma Kristóf és Kósik Soma sorra védi a próbálkozásaimat, persze, egyben örülök is, hogy jó kapusaink vannak, és ezáltal én is tudok fejlődni.” A Miskolc egészen fiatal csapatnak számít, hiszen harminc év feletti játékos nincs a keretben. A magyar fiatalok a külföldi válogatott játékosokkal remek csapategységet alkotnak, a medencén kívül is jól megértik egymást, s Vadovics szerint a jó hangulat a meccseken is érződik. Pláne, hogy a szezon előtti célkitűzést, azaz a nyolc közé kerülést már elérték. Ezzel nem elégszenek meg, most minimum az ötödik hely megtartása a terv, ami Eurokupa-indulást érne.

Miskolcon a foci és a jégkorong mellett a vízilabdát is nagyon szeretik az emberek, sokan járnak a csapat meccseire, a középszakaszban egyre többen és többen lettek a Kemény Dénes Uszoda lelátóján. Egyébként a pólósokat is elérte a városban uralkodó hokiláz, ők is a helyszínen szurkoltak a DVTK Jegesmedvék jégkorongozóinak a MOL Liga-győzelem megszerzéséért. „Korábban sosem voltam hokimeccsen, de nagyon élveztem. Remek volt a hangulat, gyors a játék, csak a korongot nem mindig lehetett látni a nagy tumultusban.” Viktor tehát remekül érzi magát Miskolcon, ahol az egyetemi városban lakik, és a reményei szerint szeptembertől már ő is a Miskolci Egyetem informatikai szakának hallgatója lesz. De még mielőtt elkezdené a felsőfokú tanulmányait, augusztusban részt akar venni az U20-as világbajnokságon. „Nehéz feladatunk lesz a világbajnokságon, de be akarjuk bizonyítani, hogy többre vagyunk hivatottak, mint a 2016-os U19-es Eb-n elért hetedik hely. Ha csoportelsők vagyunk, akkor az ausztrálokkal játszhatunk az elődöntőért, ha másodikak, akkor a szerbekkel; Belgrádban őket azért jó lenne elkerülni. A csoportban az olaszok a legnagyobb ellenfeleink. Hogy fűt-e minket a visszavágás vágya az Európa-bajnokság negyeddöntőjében elszenvedett vereség miatt? Biztosan benne lesz a fejekben.”