Bár régen még azt tartotta fontosnak, hogy minden játékosát, akinek labdát adott a kezébe, megtartsa, mára megtanulta elengedni a kézilabdázóit Majoros Gusztáv edző, aki az MTK Budapest női kézilabda-szakosztályában az utánpótlásért felel. Az őt ismerők szerint jó szeme van a tehetségek felismeréséhez.
reb „Én is tudok csapatot csinálni” – nézett körül a fiatal, a TF-ről éppen csak kikerült Majoros Gusztáv a kilencvenes évek elején, az egyik, Gödöllőn rendezett diákolimpiai kézilabda-versenyen. „Akkor indult el az edzői pályám” – gondolt vissza a rajtra az évek óta az MTK Budapest női kézilabda-szakosztályának utánpótlásáért felelő szakember, akinek rengeteg tanítványa játszik a felnőttélvonalban. Volt szövetségi utánpótlásedző Vácott, és az MTK-ban is vezetett felnőttcsapatot, igazán otthon azonban a korosztályos sportban érzi magát.
majoros_gusztav
„Bejártam a ranglétra minden fokát, kisgyerekektől felnőttekig foglalkoztam mindenkivel. Kívánok mindenkinek hasonló pályát: szerintem csak így lehet elég tapasztalatot szerezni ahhoz, hogy az edző lássa, honnan indul a játékos, és merre halad. Nincs annál nagyobb dolog a szakmában, mint látni felnőni a gyereket, aki felnőttként is sikeresen megállja a helyét.”
Nem számolgatja, nem is sorolja, hogy hány tanítványa szerepel az NB I-ben: nehezen érne a lista végére (jegyezzük meg: megfordult nála Szöllősi-Zácsik Szandra, és ő indította el a pályáján a tavalyi ifjúsági vb gólkirálynőjét, Hornyák Bernadettet). Kezdetben foglalkozott fiúkkal és lányokkal egyaránt, ám később a lányok mellett maradt.
„Sokan mondják, hogy a lánycsapatokkal könnyebb sikert elérni, mert kevesebben vannak, mint a fiúk, ami igaz is, de nem ezért dolgozom velük – mondja. – Szakmailag nagyobb kihívásnak tartom. Van az a mondás, hogy ha leejtesz egy labdát a fiúk között, ők egyből ráugranak. No, a lányok nem ilyenek, őket, úgymond, nehezebb összeszedni.”
Fiatal edzőként úgy gondolta, minden áron megtartja a tanítványokat, legyen az aktuális állomáshely Gödöllő vagy más helyszín. „Azt hittem, akkor vagyok nagy edző, ha a feltételek ellenére NB II-es vagy NB I B-s csapatot igyekszem kialakítani. Az évek alatt persze megtanultam, hogy ez nem így működik. Akinek lehetősége van, igenis, tovább kell lépni, minél jobb helyre. Mindenkit segítek, támogatok, és örömmel figyelem a későbbi pályafutását. És persze arra is nagyon büszke vagyok, akiből nem lesz kézilabdázó, vagy nem jut el a legmagasabb szintre.”
Jellemzően nem a mennyiségből épített várat, hanem kisebb létszámból tud minőséget teremteni. Az MTK-ból sem küldenek el senkit, mindenki lehetőséget kap, akiben pedig az edző érzi az adottságot és a kedvet, arra külön is figyel.
A felnőtt- és az utánpótlásbeli eredményesség nem mindig egyenesen arányul egymáshoz: míg a profik olykor a kiesés elöl menekültek – jelenleg nyolcadikok a tabellán –, a juniorok csak rosszabb gólkülönbséggel állnak a negyedik helyen, az ifjúságiak pedig a hetedikek, az előző évadban viszont a negyedik helyen zártak. Nem véletlenül mondják a mesterről, akik ismerik: jó szeme van a tehetségek felismeréséhez.
További korosztályos hírek KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.
Majoros Gusztávról portrét nézhet meg a honlapunk által készített, az M4 Sporton látható, Jövünk! utánpótlás-magazinban.
