Levelek Växjőből

A várakozásoktól elmaradt, mégsem tért haza teljesen üres kézzel az U19-es floorball-válogatott a svédországi Växjőben rendezett világbajnokságról. Nádor Krisztián együttese a B divízióban szerepelt, és ott az ötödik helyen végzett. A négyből két mérkőzést nyert meg, és rengeteg tapasztalattal gazdagodott.

Majer Dániel A kitűzött célt nem érte el, de az utolsó mérkőzésnek köszönhetően mégsem rossz szájízzel tért haza a svédországi Växjőből az U19-es floorball-válogatott, miután összesítésben a 13., a B divízióban pedig az ötödik helyen végzett a korosztály világbajnokságán. Az együttes szövetségi kapitánya honlapunknak nyilatkozott a felkészülés és a vb nehézségeiről, a csapat kanadai származású játékosát pedig a kanadaiak elleni mérkőzésről és a Växjőben tapasztalható floorballőrületről kérdeztük.

A felkészülést 2015 szeptemberében, Nádor Krisztián szövetségi kapitány és Csordás Tamás szövetségi edző vezetésével kezdte az együttes. „Gyakorlatilag kéthavonta edzettünk, a legtöbbször két napot, valamint számos edzőmérkőzést játszottunk magyar és szlovák felnőttcsapatok ellen. Tavaly például első osztályú szlovák csapatok ellen tornán is részt vettünk, és a második helyen zártunk, ami elég jó eredmény” – mondja a kapitány. Könnyű dolga nem volt az együttesnek, hiszen a legtöbb tréninget és edzőmeccset magának kellett megszerveznie. A tavaly ősszel Olaszországban megrendezett vb-selejtező azonban így is remekül sikerült, a válogatott száz százalékos mérleggel, négyből négy mérkőzést nyerve jutott el a világbajnokságra, ahol a németekkel, az ausztrálokkal és az amerikaiakkal került egy csoportba. „Nehéz felkészülni az U19-es mérkőzésekre, hiszen a játékosok folyamatosan cserélődnek, a csapatok fele időről-időre kiöregszik, és újak érkeznek. Amikor a selejtezőre készültünk, a belgákat vártuk a legerősebb ellenfélnek, de őket simán megvertük, míg a szlovénok jóval nívósabb együttessel érkeztek, mint vártuk. Így belőlük a torna alatt igyekeztünk felkészülni, a mérkőzéseiket figyelve.” A világbajnokságon hasonlóan alakult a helyzet, ott az ausztrálok okoztak meglepetést a mieinknek. „A németekről tudtuk, hogy erősek, az tehát benne volt a pakliban, hogy tőlük kikaphatunk, de másodikként még akkor is továbbjutunk a csoportból. Az ausztrálokról ott derült ki, hogy jobbak, mint vártuk. A játékosaik nagy része külföldön, fejlettebb floorballkultúrájú országban játszik, így belőlük nem tudtunk kellően felkészülni.”

A mieink végül egyedül az amerikaiakat tudták megverni a csoportban, méghozzá 10-1-re, a németektől 7-2-re, az ausztráloktól 6-2-re kaptak ki. Hogy az ausztrálokat mennyire nem lehetett előzetesen elhelyezni az erőviszonyok palettáján, jól jelzi, hogy a csoportban a németeket is meglepték, majd a bronzmérkőzésen – amelyre a német együttes már felkészült belőlük – simán kikaptak tőlük. A magyaroknak maradt a helyosztó a B divízió ötödik helyéért, Kanada ellen. „Mindenkiben volt egyfajta dac, amiért nem sikerült a négy közé jutás, és mindannyian meg akarták mutatni, ezért külön motiválni nem kellett a játékosokat.” Hogy ez mennyire így volt, azt a kanadaiak elleni mérkőzés igazolja. Nádor Krisztián együttese a vb egyik legfordulatosabb összecsapásán háromszor is hátrányból állt fel, végül 10-8-ra nyert. „Beszéltük is a meccs után, hogy talán még jobb is így, mintha mondjuk a harmadik helyért játszva vesztesen hagyjuk el a pályát, mert mindig rossz az utolsó meccsen kikapni.” Különleges élmény lehetett a találkozó Aidan Fayarchuknak, a magyar együttes kanadai édesapától és magyar édesanyától származó játékosának. Igazi „nemzetközi gyereknek” vallja magát, mivel Tajvanon született, majd Svájcban élt, mielőtt Magyarországra költözött. „Jó kanadaiként én is hokival kezdtem, de nem éreztem úgy, hogy Magyarországon sokra vihetem. Alternatívaként jött a floorball. Rögtön beleszerettem a sportágba, már hat-hét éve csinálom, és egyszerűen imádom. Azzal kelek és fekszem, mindig is nagyon motivált, hogy bejussak a magyar válogatottba” – mondja.

Visszatérve a kanadaiak elleni mérkőzésre, édesapja pont a félpálya vonalában ült, hogy a kanadai és a magyar padhoz is ugyanolyan közel legyen. A fia persze csak a meccsre koncentrált. „Szívből Magyarországért játszottam. Hokiban mindig Kanadának szurkolok ugyan, de legyen szó bármely egyéb sportról, mindig büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok. Most is büszke voltam a csapatomra és arra, hogy magyar színekben játszhattam, így ez a mérkőzés sem jelentett semmilyen akadályt.” Aidan egyébként még csak 16 éves, elméletileg tehát a két év múlva rendezendő U19-es vb-n is szereplhet, amelynek éppen Kanada ad otthont. „Nagy álmom, hogy ott játszhassak, de az még kérdés, hogy az érettségivel hogyan tudom összeegyeztetni.” A csapat egy részének ez most is gondot jelentett, öten például el sem utaztak az együttessel, mások pedig kint is tanulással töltötték a szabadidejüket. Persze azért nem az összest, a városban szétnézni is jutott idő, amit talán senki nem bánt meg. „Teljesen más a floorballkultúra Svédországban. Mondhatni az egész város zengett a floorballtól, szenzációs volt a hangulat. Bárhová sétáltunk, az emberek sok szerencsét kívántak, fényképeket készítettek, biztattak. Ez az egész csapatnak nagyon jólesett. Elképesztő volt látni, hogy hokiarénát megtölt a floorball” – lelkendezik Aidan. A csapatra most természetesen némi pihenés vár, a kiöregedők közül pedig többen a felnőttválogatottban folytatják. Az U19-esek ősszel találkoznak először, a szövetségi kapitány elmondása szerint addig igyekeznek feltérképezni azokat a fiatalokat, aki a távozók helyébe léphetnek, majd megkezdik a beépítésüket a csapatba, hogy két év múlva Kanadában akár már a továbbjutás is meglegyen. További korosztályos hírek FLOORBALLBAN a sportági aloldalunkon.