Sikerélmény-megvonás 2.0

Két okból is lidércnyomásként éltük meg a kísérleti jelleggel rendezett, serdülő birkózó Európa-bajnokság első, szabadfogású napját. A belgrádi Nikolics-sportcsarnokban zajló versenyt alighanem titkosították, mert nincs eredményközlés. Másrészt pedig azzal, hogy országonként két birkózó indulhat minden súlycsoportban, posztszovjet spartakiáddá formálták.

Szekeres István Amikor tavaly, az év elején a nemzetközi szövetség (UWW) közzétette a döntését, miszerint a kadet-kontinensbajnokságokon súlycsoportonként két versenyző indulhat minden országból, mi arra a Sikerélmény-megvonás című jegyzetünkkel reagáltunk. Azt írtuk akkor, hogy a birkózás volt a hajdani Szovjetunió legeredményesebb sportága, és az utódállamok folytatják a hagyományt. Építhetnek arra, hogy sokban az a nemzeti sport, amelybe mesés összegek folynak, és amelybe özönlenek a fiatalok. Az oroszországi Tyumenyben például olyan bennlakásos birkózóiskolát hoztak létre, amelyben ötszáz fiatallal huszonöt főállású edző foglalkozik. És akkor hol van Tyumeny az orosz városok sorában!?... A kis országok képtelenek lépést tartani, és az ilyen torz versenyeken a pofozógép szerepe jut nekik. Más kérdés – tettük hozzá –, hogy az utódállamok fölénye a felnőtt-világversenyeken már régóta kopik. A felnőttek között ugyanis nem országokról, hanem csúcsra járatott egyéniségekről szól a történet. Csakhogy a birkózó-nagyhatalmak már utánpótláskorban csúcsra járatják a pillanatnyi legjobbjaikat, van belőlük elég, mert demonstrálni kell, hogy a hatalmas (zömmel állami) pénzeket sikeresen hasznosítják. Semmi jót nem vártunk tehát a mostani serdülő Európa-bajnokságtól sem. Azt azonban igen, hogy legalább megfelelően tudjuk tájékoztatni a közvéleményt, akármi is az eredmény.

De azt sem tudjuk megtenni. Ez az Eb ugyanis kommunikációs mélypontot produkál a sportág legújabbkori történelmében. A rendező, szerb szövetség honlapján van ugyan streaming, de a három szőnyegből kettőről érkezett kép, csak a helyosztókra lépett be a C jelű is. Eleinte csupán az egyiken volt látható minden fontos információ az éppen folyó meccsről, a másikról azonban bő egy órán át a feliratozás is hiányzott, azt sem lehetett tudni tehát, kik a mérkőző felek. Nem lehetett tudni semmit a verseny menetéről sem. Estig sem derült ki a súlycsoportok létszáma és sorsolása, nem lehetett tehát tudni azt sem, hogyan vezet a magyar szabadfogásúak útja alkalmasint a döntőig. A helyosztókat végig lehetett követni, akkor derült ki egyértelműen, hogy magyar szabadfogású nem jutott az első hatba. Ott csupa ex-szovjet szereplővel találkoztunk, néhány török, egy-egy bolgár vagy olasz (!) kivétellel. Eredményközlés híján nem tudni azt sem, hogyan csúszott be az 53 kg fináléjába az olasz Piroddu. Volt már ilyen csoda, sőt, ennél nagyobb is, hiszen a moszkvai olimpián, 1980-ban az olasz Claudio Pollio két vereséggel (!) tudott aranyérmet nyerni. Piroddunak erre sansza sem volt, a döntőben az orosz Abdulajev kereken negyven másodperc alatt érte el ellene a technikai tust (10-0). A tíz döntőből – a technika ördöge miatt – kilencet sikerült végignéznem. Annak az eredményeit közzéteszem. Mondjuk úgy: jobb híján. Bár ebben az információszegény helyzetben talán az is valami… 32 kg: Tulajev (orosz)–Aszakajev (orosz) 5-0 38 kg: Hanyijev (orosz)–Bagavugyinov (orosz) 9-6 42 kg: Aszlanov (azeri)–Kerkmaszov (orosz) 3-2 47 kg: Zajnulabidov (orosz)–Raszim (bolgár) 12-1, technikai tus a 3:12. percben 53 kg: Abdulajev (orosz)–Piroddu (olasz) 10-0, technikai tus a 0:40. percben 59 kg: Zingarov (orosz)–Pandarija (orosz) 7-2 66 kg: Abdulajev (orosz)–Ozmus (török) 10-0, technikai tus az 1:22. percben 73 kg: Dzangisjov (orosz)–Abdulmutalim (orosz) tus az 1:22. percben 85 kg: Agtas (török)–Tyombotov (orosz) 4-2 A kényszerűségből „elkövetett” tudósításért én kérek elnézést… Egyéb korosztályos hírek BIRKÓZÁSBAN a sportági aloldalunkon.