Ez aztán a gyerekprogram!

A 13 éves Názer Lili a legkevésbé sem átlagos gyerek. Az UTE tőrözője győzött már korosztályos viadalokon, megnyerte a Fülöp Mihály emlékversenyt, a hódmezővásárhelyi országos bajnokságon pedig bronzérmes lett. Ám igazi csodabogár, aki nemcsak a vívópáston, hanem a számítógép előtt is jeleskedik: diákprogramozóként DailyTakeMe nevű applikációjával elnyerte a UPC Future Makers hazai nagydíját, majd a nemzetközi döntőben az élmezőnyben végzett.

Ángyán Rebeka – Hogyan csöppentél bele a vívás, majd a programozás világába? Vagy éppen fordítva történt? –  Először a balettal ismerkedtem meg, amit nagyon szerettem – sőt a mai napig szeretek táncolni –, de az iskolában jelezték a szüleimnek: túl érzékeny ez a kislány, jó lenne megerősíteni valamilyen szívósabb sportág segítségével. Édesanyám választása – a pedagógusok tanácsát megfogadva – a vívásra esett, és már hat éve tőrözök versenyszerűen az UTE színeiben. A programozás a vívás mellé  robbant be. Az egyik nyáron családi tragédia történt, elveszítettem a nagypapámat, anyukám pedig nem szervezte le időben a nyári elfoglaltságomat, és az úgynevezett Robotika Tábor volt az egyetlen, ahova még befértem. Az ott töltött idő alatt rájöttem,  hogy a programozásban minden benne van, amit szeretek: matematika, angol, kreativitás... Hasonlóan  a véletlen műve volt, hogy ugyanebben az évben indította el a Skool nevű cég a lányok számára meghirdetett, szintén programozással kapcsolatos foglalkozásokat, tréningeket, s ezeken az érdeklődésem  tovább nőtt a téma iránt. Itt megismertem Kollányi Fruzsinát, a mentoromat, aki a mai napig segíti felkészülésemet.

–   A vívásban sokat kell gondolkozni, akárcsak a programozásban.  Hozzájárul az egyik a másik sikeréhez? –   Igen, azt gondolom, összefüggésben állnak egymással. Türelmet, kitartást, logikus gondolkodást igényel mindkettő, át tudom ültetni egyiket a másikba.  Itt is, ott is meg kell tanulni magányosan harcolni és csapatban is dolgozni.  A vívásban és a programozásban is tudnom kell befolyásolni az érzelmeimet annak érdekében, hogy ne hátráltassanak , hanem inkább előrevigyenek. –   Melyikben fáradsz el jobban? – A természetesen a vívás megterhelőbb fizikailag, de ha rámtör a pengeéhség, akkor teljesen feloldódom, mondhatni, a flow-állapot körül lebegek. Szellemileg viszont a programozás fárasztóbb, de mindig arra törekszem, hogy ne adjam fel, és befejezzem az adott munkát. –   Egészen különleges ötlet, hogy olyan programot készítettél, amely családok időbeosztását segíti. Mi sarkallt erre ? –  Láttam, hogy a szüleimnek mekkora problémát jelent megtervezni, ki, mikor, kit, hova visz, ki megy kiért, kinek mi a dolga, és úgy  gondoltam, hogy ez a fajta felület nagymértékben megkönnyítené a dolgukat. De nekem is sokat segít, mert bőven van elfoglaltságom, és a programnak köszönhetően könnyebben átlátom a napjaimat. –   Mik a terveid? Meddig szeretnél eljutni a tőrözésben és hová a programozásban? –  Az edzőmmel,  Kreiss Gáborral szeretnénk minél több nemzetközi tapasztalatot szerezni, és reményeim szerint egyszer indulhatok majd olimpián is. Programozóként nagyon szívesen dolgoznék valamelyik nagy cégnél, például a Google-nál. De az is előfordulhat, hogy a barátaimmal egyszer saját céget alapítunk. További korosztályos hírek VÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.