Bulvárbotrány szégyenfala előtt

Nagy port kavart a ritmikus gimnasztika berkeiben az egyik internetes portálon megjelent, a sportágat rossz színben feltüntető írás. A témával mi azért foglalkozunk elsősorban, mert kisgyerekekről van szó, akik az edző iránti teljes bizalommal léptek a tornaterembe, ahol ezután is kellemes légkörben kellene edzeniük. Véleményt kértünk az OSC RG SE háromszoros olimpikon elnökétől és vezetőedzőjétől, Fráter Viktóriától, valamint a szövetség szakágának főtitkárától, Tartóczki Zsuzsától.

Gy. Szabó CsillaA háromszoros olimpikon és több mint százszoros magyar bajnok Fráter Viktória pontosan húsz éve oktatja a ritmikus gimnasztikát kicsiknek és picit nagyobbaknak. Tizennyolc éves versenyzői karrierje, és a világversenyeken elért helyezései ellenére, az OSC RG SE elnökeként és vezetőedzőjeként a tanítványait mégsem elsősorban az ötkarikás játékokon szeretné dobogón látni. Úgy gondolja, ma  már utánpótláskorban is olyan magas követelményeknek kell megfelelni, hogy azt a szülők és gyermekeik többsége nem képes vállalni. Éppen ezért az edzésein inkább a sportág szeretetét és a mozgás örömét kívánja átadni az apróságoknak. Mivel edzőként szakmailag ugyanolyan igényes maradt, mint volt versenyzőként, természetesen mindig akad „csiszolatlan gyémánt” a csoportjaiban, akit semmiképpen nem beszélne le az élsportról, már ha vállalja annak nehézségeit. Az egyik internetes oldalon megjelent cikk kegyetlenséggel és brutalitással vádolta meg nemcsak a magyar, de a nemzetközi edzői kart is, igen rossz színben tüntetve fel az egész sportágat. Fráter Viktória legnagyobb meglepetésére egy másik lapnak, korábban adott, oda nem illő nyilatkozatát is felhasználták a vádak alátámasztására, amelyet később, a határozott kérésére, töröltek a cikkből. Az eset így sem maradt negatív következmények nélkül. Az írás megjelenése után történtekről Viktória így számol be:

− Edzői karrierem egyik legfájdalmasabb pillanata volt, amikor két szülő is közölte velem, hogy soha többé nem jönnek edzésre, ha a jövőben is fájni fog a kislányuknak a nyújtáshoz használt gyakorlatsor. Annyira meglepett a kijelentésük, hogy komolyan kételkedni kezdtem magamban, és feltettem a kérdést: jól végzem-e a munkámat, valóban brutális lennék a tanítványaimmal? Természetesen olvasták a cikket, s a nyújtásra vonatkozó részeket, ezért történt mindez. Később nyugodtan végiggondoltam mindent, s megértettem, hogy nem magamban kell keresnem a hibát. Az iskolakezdés amúgy is nehéz időszakát éljük, a gyerekek fáradtabbak, idegesebbek a szokásosnál, normális, ha az edzések nem esnek olyan jól, mint máskor. A saját kislányomon és kisfiamon is látom. Az viszont elfogadhatatlan, hogy ezt kihasználva, mindenfajta szakmai megalapozottság nélkül jelennek meg téves információk a sportágról, rengeteget ártva ezzel mindannyiunknak. Legfőképpen a gyerekeknek, akiket nekünk, felnőtteknek kéne megvédenünk. Megjegyezzük: furcsa, hogy éppen Fráter Viktória neve kerül szóba ilyen összefüggésben, amikor folyvást hangsúlyozza: a ritmikus gimnasztikának, a többi sportághoz hasonlóan, alapvetően örömforrásnak kell lennie a gyerek életében. − Visszaéltek a nevemmel – panaszolja. – Arról nyilván semmit sem tudnak, milyen módszerekkel oktatok. Számomra ez a legnőiesebb sportág a világon, ezt próbálom képviselni a tanítványaim felé is, akiket szinte a saját gyermekeimként szeretek. Ugyanakkor a szülőknek meg kell érteniük, hogy a sport akkor is önmagunk legyőzéséről, meghaladásáról szól, ha nem olimpiai bajnokok nevelése a célunk. A komfortzónájából minden sportolónak ki kell lépnie. Az amatőr picit lép, az élsportoló sokkal nagyobbat. A nyújtás pedig nemcsak nálunk, de minden más sportágban is fontos. Nem kellemes, de pont azért van szükség rá, hogy megóvjuk a gyerekek izomzatát a sérülésektől. Megkerestük a szövetség ritmikusgimnasztika-szakágát is. A kérdésünkre, hogy a sportág vezetése kíván-e reagálni az állításokra, Tartóczki Zsuzsanna főtitkár válaszol: − Mindenképpen megvédjük a sportágat a valótlan vádaskodásokkal szemben, legfőképpen a több ezer gyermek érdekében, akik szabadidősportként választják. Az élsportolók csak egy részét alkotják a mi összetartó közösségünknek, amelyben az amatőr szinten versenyzőknek ugyanúgy megvan a helyük, mint az olimpikonoknak. Szakmai kérdésekbe azért nem szeretnék belemenni, mert megalapozatlan, hozzá nem értő állításokkal vitatkozni sem érdemes. Egyetlen tényt szeretnék csak megemlíteni, amely alig két héttel a felnőtt-világbajnokság után még aktuális is. A legjobbak között idén negyvennyolc húsz éven felüli versenyző volt. Hogy lehet tehát azt állítani, hogy nincsenek huszonéves sportolóink? További korosztályos hírek TORNASPORTOKBAN a sportági aloldalunkon.