UtánpótlásSport
2024. március 29.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Vívás

2017-09-17 13:12

Múlnak a gyermekévek

„Pályafutásom során eddig minden alkalommal nehézkesen tudtam fellépni az idősebbek mezőnyébe. Így volt ez, amikor a kadetkorosztályba kerültem, s így van most is, amikor a legidősebbek közé” – értékeli jelenlegi helyzetét az ifjúsági olimpiai bajnok párbajtőröző, Esztergályos Patrik. Honlapunk interjút készített a húsz esztendős sportolóval.

Bruckner VinceA csúcsra jutni nehéz. De ott megkapaszkodni még nehezebb... Akad mondanivalója a sport idézett, „örök igazságáról” Esztergályos Patriknak, az OMS-Tata Vívó SE párbajtőrözőjének is. Az idén 20 éves sportoló 2014-ben aranyérmet nyert a nandzsingi ifjúsági olimpián, azóta azonban – egyebek mellett sérülés miatt is – visszaesett a teljesítménye. Most, a felnőtt korosztályba lépve újra visszanyerné régi formáját, és szeretne a válogatottba kerülni. – Alig több mint három éve aranyérmes lett az ifjúsági olimpián. Eszébe jut még a verseny? – Természetesen nagyon szívesen gondolok rá vissza. Az ifiolimpia a korosztály csúcsversenyének számított, hatalmas tett volt egyáltalán eljutni Kínába. Három-négy hónapos kőkemény felkészülés előzte meg az eseményt, amelyre egyébként már kadet-világbajnokként utaztam. – Ahhoz képest, hogy utánpótlás-világversenyen érte el a sikert, egészen különleges médiaérdeklődést kapott. Tizenhét évesen mennyire volt nehéz feldolgozni a hirtelen jött népszerűséget? – Nehéz volt, de egyben nagyon jó érzés. Egyébként akadtak nálam ismertebb nevek is a magyar küldöttségben, akikkel a sajtó előzetesen jóval többet foglalkozott. Úgy voltam vele, hogy rendben, de majd a versenyen megmutatom, hogy velem is lehet interjút készíteni. A tervem nagyon is bevált; hogy mást ne mondjak, a verseny idején a helyi kínai lap címlapjára kerültem.

Esztergályos Patrik mestere, Partali Csaba (balról) és a tatai klub vezetőedzője, Plásztán Attila között
Esztergályos Patrik mestere, Partali Csaba (balról) és a tatai klub vezetőedzője, Plásztán Attila között
– Mi történt Nandzsing után? – Sajnos, nem ment egyszerűen visszatérni a normális kerékvágásba. Részint azért, mert nem voltam már abban az eksztázisban, mint a kadet-világbajnokság és az ifjúsági olimpia hónapjaiban. Részint pedig beléptem a juniorkorosztályba, amelyben nem volt könnyű felvenni a ritmust. Világ- és olimpiai bajnokként az első öt Világ Kupa-versenyből négyszer a legjobb hatvannégy közé sem jutottam. Eltelt fél év, mire belerázódtam. – Tavaly megsérült, és visszaesett a ranglistákon. Aztán viszont megnyerte a juniorbajnokságot. Felteszem, jót tett az önbizalmának. – Az a siker mérföldkő volt a sérülésem után, de talán az egész pályafutásomban is. Meggyőzött arról, hogy nem lettem kevesebb a kihagyás miatt, sőt. – Most is korosztályváltáson esik át, hiszen a felnőttek közé lép. Mit gondol, ez könnyebb lesz? – Sajnos, nem. A pályafutásom során eddig minden alkalommal nehézkesen tudtam fellépni az idősebbek mezőnyébe. Így volt ez, amikor a kadetkorosztályba kerültem, s így van most, amikor a legidősebbek közé. A felnőttek között az is gondot okoz, hogy lényegesen kevesebb verseny van, vagyis nincs annyi lehetőség az előrelépésre. Most egészen más világ következik, rengeteg munkát kell még elvégeznem, hogy a válogatott közelébe kerüljek. – Edzőjével, Partali Csabával tíz éve együtt dolgozik. Milyen a kapcsolatuk? – Rengeteget kaptam tőle ebben az időszakban. A mester-versenyző kapcsolat nemcsak az edzőtermi iskolázásról szól, a lelki tanácsok is fontos szerepet játszanak benne, s azokat az élet más területein is hasznosítani tudom. Az elmúlt időszakban kicsit kevesebbet találkoztunk, de már mindketten beláttuk, hogy újra a régi módon, keményen kell dolgoznunk. – Mi a cél a következő néhány évben? – Mindenki a tokiói olimpiáról álmodik, de már a magyar mezőny is nagyon erős párbajtőrben, nem lesz egyszerű kvótát szerezni. Egyelőre a válogatottba szeretnék bekerülni, de ahhoz az első tizenkettőben kellene lennem a hazai ranglistán, hogy indulhassak a világkupaversenyeken. – Már Budapesten él és tanul. Mennyire nehéz összeegyeztetni a vívást és az egyetemet? – Kommunikáció- és médiatudomány-szakra járok a Metropolitan Egyetemen, a tanulmányok a sport mellett sem okoznak különösebb gondot. A későbbiekben, amennyiben itthon maradok, valamelyik rádiónál vagy televíziónál, vagyis a sajtóban szeretnék elhelyezkedni. Ha pedig másképpen alakul, és külföldre költözöm, akkor gyerekekkel szeretnék foglalkozni, vívóedzőként. További korosztályos hírek VÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.