Lassan hozzászokhatunk, hogy minden évben érmet nyernek a magyar utánpótláskorú sakkozók a korcsoportos világversenyeken: az idén három jelentős megméretésen is dobogóra állhattak.
Lakner Gábor Legutóbb a Kínában első ízben megrendezett U12-es rapid csapat-világbajnokságról tért haza értékes bronzéremmel a Borhy Marcell, Csíki Endre, Gaál Zsóka, Juhász Ágoston összetételű magyar válogatott. De volt már az idén Eb-győztesünk (Giang Tran Nam az U8-as fiúk között) meg vb-ezüstérmesünk (Gaál Zsóka az U10-es lányok mezőnyében), s az elmúlt két évben is sorra jöttek az egyéni és csapatérmek, nem beszélve a további értékes helyezésekről.
Kína
Ez a szereplés már önmagában is bravúros, de ha még ha azt is hozzátesszük, hogy milyen erős mezőnyben, mekkora konkurenciával szemben követelnek helyet maguknak a magyar fiatalok a világ élvonalában, akkor már-már csodaszámba megy a teljesítményük.
A lehetséges okokat Varga Péterrel, a hazai szövetség ifjúsági bizottságának elnökével keressük:
„Hat évvel ezelőtt pozitív irányba indultunk el, azóta rendezett anyagi háttérrel büszkélkedhet a szövetség, a Sport XXI-programban is régóta szerepel a sportág, így az ifjúsági sakknak is jut támogatás. Csörsz Ferenc kollégámmal, a szövetség utánpótlásért felelős elnökségi tagjával azt a célt fogalmaztuk meg, hogy minden évben szerepelnünk kell a korcsoportos csapat-világversenyeken, és erre adottak is a feltételek. Így látjuk a gyerekeket felnőni, a szemünk előtt játszanak, máshol megszerezhetetlen tapasztalatokat szereznek, és igazi egységgé kovácsolódnak. Arra ösztönözzük a fiatalokat, hogy egyénileg is minél több nemzetközi versenyen induljanak, mert csak így lehet fejlődni.”
Mivel a szövetségtől kapott támogatást nem csupán edzésre, hanem a nemzetközi versenyeken való részvételre is fel lehet használni, ezzel a lehetőséggel egyre többen élnek. A mind nagyobb rutin és az éles mérkőzéseken szerzett tudás pedig magával hozza az jobbnál jobb eredményeket.
„A magyar sakk hagyományai rendkívül erősek, nagy a felhalmozott szellemi tőke, így a rendezett háttérrel karöltve olyan sikereket tudunk elérni, amilyenekre a nagy számok törvénye alapján nem mindig lehetnénk képesek. Kifejezetten ígéretes fiataljaink vannak, s bár az eredményeket a munka hozza meg, tehetség nélkül dolgozhat bárki bármennyit. Biztosan lesz olyan időszak, amikor éppen kevesebb lesz az érmünk, de összességében jó irányba haladunk. Egyre többen sakkoznak, népesebbek a hazai versenyeink, de fejlődni mindig van hová, most is a tömegbázis szélesítésén dolgozunk.”
A Polgár Judit által kidolgozott Sakkpalota-programnak köszönhetően rengeteg iskolában jelen van már a sportág, és leginkább a nevelőedzőkön múlik, hogy az érdeklődő fiatalokat mennyire tudják megtartani a sakkozás mellett. Nagy a szerepük persze a szülőknek is, akiknek időt, energiát és bizony pénzt is kell áldozniuk a sportra.
„Ideális esetben ez a hármas jelenti a siker kulcsát: a szülők, a klub és a szövetség együttműködése. A szövetség az ígéretes versenyzők mellett a klubokat is támogatja, de ha a szülők nem akarnak, vagy nem tudnak melléjük állni, akkor nehéz a dolgunk. Az mindenképpen a malmunkra hajtja a vizet, hogy legkésőbb tizennégy, de akár már tizenkét éves korra meg tudjuk mondani, kiből lehet kiemelkedő sakkozó. Olyankor még nem késő váltani, a fiatalok nem maradnak le semmiről. Akik pedig maradnak, azokat igyekszünk jól menedzselni, és minél magasabb szintre eljuttatni. A korosztályos sikerek szépek, de a lényeg mégis csak az, hogy kikből lesz felnőttválogatott. Jó úton járunk, de még csak a hosszabb folyamat elején tartunk.”
