Az úszószövetség utánpótlás-bizottságának élére nemrégiben kinevezett Törös Károly a napokban elbúcsúzott kecskeméti klubjától. A tapasztalt szakember mostantól minden energiájával az új feladataira koncentrál. Az Alföldre nagy tervekkel érkezett tréner közös megegyezéssel vált meg az egyesületétől, azt mégis sajnálja, hogy nem tudta végigvinni a programját.
Gy. Szabó CsillaTörös Károly nemcsak kiváló szakember, de színes egyéniség is. Az élete kész regény. Debrecenben született 1942-ben, Egerben töltötte gyermekéveit, majd 1965-ben az úszóválogatott belgiumi edzőtáborát kihasználva emigrált: előbb Antwerpenben, majd Dél-Afrikában élt. Négy éve települt végleg haza. Volt gyémánthasító, szőnyeggyár menedzsere, az élete azonban mindig a sport körül forgott. Tornázott, vívott, úszott és vízilabdázott. Edzőként világklasszisok sorát nevelte, de speciális nyújtógyakorlat kifejlesztése is a nevéhez köthető. Igazi polihisztor.
Törös Károly távozott Kecskemétről és mostantól az utánpótlás-bizottság vezetőjeként tevékenykedik a szövetségben„Valóban nagy reményekkel érkeztem Kecskemétre, de a jó kezdés után valami elromlott. Amikor már a szülők is beleszóltak a munkámba, úgy gondoltam, ezt így nem lehet folytatni. Arra viszont büszke vagyok, hogy az idén a tizennégy éves korosztály tíz legjobb úszójából hat az én tanítványom volt. Az új szerepkörömben gyakorlatilag összekötő leszek az ifjúsági kapitány és az utánpótláskorú versenyzők, illetve edzőik között. Járom az országot, segítek a szakmai kérdésekben. Szerencsére, óriási a merítés, lesz dolgom elég” – összegzi a közelmúlt történéseit, miközben már az utánpótlás-bizottság elnökeként rá váró feladatokról beszél. Energikusan, határozottan, a tőle megszokott, javíthatatlan idealizmussal.
Egyik szívügye „A jövő bajnokai” tehetséggondozó program, amelynek a főszervezője volt, s most nagy örömére szolgál, hogy újragondolták a kiváló kezdeményezést.
„Amikor ifjúsági kapitány voltam, nem volt elég széles a bázis. Mostantól viszont tovább követjük a tizenegy-tizenkét éves korosztályt, amely az eredeti elképzelés szerint kikerült volna a programból. Közülük a legjobbak természetesen a válogatottban folytatták eddig is, vagyis megtalálták a helyüket. De fölvetődött a kérdés: mi lesz a későn érőkkel? Ők könnyen elvesznek, ezért volt jó ötlet a korhatárt feljebb tolni. Úgy érzem, a következő lépcsőfokban akár tizennyolc éves korig is bővíthetnénk a programot. Azt követően ugyanakkor komoly veszteséget tapasztalunk azok között, akik inkább a továbbtanulást választják az élsport helyett. Akadhat azonban megoldás. Rólam mindenki tudja, hogy Amerika-párti vagyok, vagyis azt gondolom, segíteni kell a versenyzőket abban, ha a tengerentúlon akarnak egyetemre járni. A kapcsolatrendszerünk révén adott támogatással életre szóló perspektívát nyújthatunk a versenyzőknek. És ez is az egyik módja lehetne annak, hogy megőrizzük az úszóinkat.”
A messziről jött ember persze mindig másképpen, kritikusabb szemmel látja a hazai viszonyokat. Törös Károly az elmúlt négy esztendő itthoni tapasztalatait a korábbi több évtizedes külföldi ismereteivel is összeveti:
„Nekem az a legszembetűnőbb különbség, hogy a magyar edzők kicsit bezárkózva, magukban, műhelyekben dolgoznak, és nincs elég átjárás az egyes bázisok között. Probléma a hiányos nyelvtudás is, azon mindenképpen és minél gyorsabban javítani kellene. Nemcsak a külföldiekkel való kapcsolattartás, de a legfrissebb tudományos anyagok megértése miatt is. A magyar edzők egyébként tényleg kiválóak. S talán furcsa, amit mondok, de így van: még ők sem tudják miben és mennyire. Hiányolom belőlük az egészséges önbizalmat, a nyitottságot. Márpedig ez utóbbi egyre inkább kulcskérdés a fejlődéshez. Az új tisztemben annak jegyében szeretnék dolgozni.”
Egyéb korosztályos hírek ÚSZÁSBAN a sportági aloldalunkon.
