Éves mérleg, vegyes kép

Összesen hét érmet szereztek női junioröttusázóink az idei világversenyeken. Kállai Ákos szövetségi kapitány szerint a korosztály néhány éven belül készen állhat arra, hogy a felnőttek között is megállja helyét. A szakvezető szerint az esztendő eredményeire visszatekintve vegyes a kép, hiszen elsősorban a váltókban jeleskedtek versenyzői, az egyéni számokban maradt benne némi hiányérzet.

Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.hu A számok sohasem hazudnak. Öttusában azonban mégis érdemes a konkrét adatok mögé nézni. Legalábbis Kállai Ákos női szövetségi kapitány így gondolja, amikor az irányítása alá tartozó juniorok idei eredményeiről kérdezzük. És valóban így van, hiszen első ránézésre úgy gondolhatnánk, hogy az egyetlen bronzérmet hozó, júniusi junior Európa-bajnokságon termett lányainknak a legkevesebb babér. Merthogy az augusztusi vb-n két váltóban is hoztak érmet, egy aranyat és egy ezüstöt, az U24-es kontinensviadalon pedig két aranyban és két ezüstben vállaltak oroszlánrészt a hölgyek. − Mindig azt kell vizsgálni, hogy váltóban, vagy pedig a csapateredményt is meghatározó egyéni versenyben vannak-e pontszerzőink – véli Kállai. – Barcelonában, az Eb-n egyetlen érmet szereztünk, de az a bronz a csapatban azt jelentette, hogy a lányok egyéniben is kiváló teljesítményt nyújtottak, a negyedik és kilencedik helyezés például kifejezetten jó volt ebben a mezőnyben. Éppen ezért én ezt megfelelő szezonkezdésnek tartottam. Nem mondom, hogy nem lehetett volna jobb, de számomra teljesen elfogadható volt az, amit láttam.

− Ezzel szemben a székesfehérvári vb-n egy aranyat és egy ezüstöt hoztak a lányok. − Így van, ez nagyon jól is hangzik, de a két érem a váltókban született. A csapat csak az ötödik helyen végzett, mert az egyéniben Simon Sarolta 18. helyezése volt a legjobb. Balszerencsésnek érzem a szereplésünket, hiszen Saci éremért futhatott volna, de ott volt a rossz felfogásban belovagolt pálya, majd a kombinált számban viharos erejű szél borította tovább a papírformát, pedig Simon remek fizikai állapotban volt. A leányváltó aranya és a mixváltó ezüstje persze sokat javít az érzéseinken, de nekem továbbra is nagyon vegyes a kép, maradt bennem hiányérzet. − A huszonnégy éven aluliak kontinensviadalát először rendezték meg az idén, kevesebb résztvevő volt, mint az a többi korosztályban megszokott. A magyar érmek értékelhetőek-e ugyanúgy, mint a többi, hagyományos világversenyen? − Számomra ennek van a legkisebb jelentősége. Nyerni mindig, minden nemzetközi versenyen nehéz. Azt gondolom, akik nem jöttek el, kiváló tapasztalatszerzési lehetőséget hagytak ki. Részünkről jó döntés volt a részvétel, hiszen olyan versenyhelyzeteket élhettek át a lányok, amelyekből sokat tanulhattak. Simon például egyéniben sokáig vezetve végzett a második helyen, mert nagyon izgult, ugyanakkor a végén a vegyes váltóban igazából ő vitte a vállán a kettőst. Láthatóan jobban viselte az azzal járó pszichológiai terhet, és nyerni tudtak. Ha tanult ebből a helyzetből, annak egy életen át hasznát veheti majd. Könnyű felkészülésből jöttek a versenyzők, mégis jól vívtak, jól lovagoltak. Rutinszerzésként el sem tudok képzelni ideálisabb megméretést, mint az ilyen kontinensviadalt. − A felnőtt válogatott kapitányaként a juniorokért is felelős, így jól ismeri őket. Mire számít, mikor lesznek képesek felvenni a fiatalok a nagyok ritmusát? − Szerintem egy-két éven belül odakerülhetnek a felnőttválogatottba, akár meghatározó emberekké is válhatnak. Már a következő olimpiára is beérhetnek, de saját jogon, talán csak az azt követőn tudják majd kiharcolni a kvalifikációt. Azt világosan látni kell, hogy a nemzetközi mezőny rendkívül erős. A válogatottkeretbe kerülés szigorú elvektől függ, így történhetett meg, hogy Varga Eszter kevesebb lehetőséget kapott az idén, mivel a válogatóversenyek nem sikerültek számára jól, hiába lendült később formába. Zs. Tóth Anna ugyanakkor a felnőtteknél is indulhatott, mert jó eredményei voltak a felnőttvilágkupákon, így megfelelt a feltételeknek, miközben a saját korosztályában kicsit megakadt. Boros Alexandra hosszú sérülésből épült fel, s most a jelek szerint ismét képes hozni a tőle megszokott formát, de Barta Lucától is jó teljesítményt várok a jövő évben. Simon Saroltára pedig egész évadban lehetett számítani. Összességében azért nem volt rossz az idei esztendő. De persze mindig jobbat szeretnénk. Ha másképpen gondolkodnánk, hogyan fejlődhetnénk? További korosztályos hírek ÖTTUSÁBAN a sportági aloldalunkon.