A szlovákiai Somorján vasárnap megrendezett mezei futó Európa-bajnokságon az U20-as lányok között Tóth Lili Anna ezüstérmet szerzett. A Dombóvárról idén ősszel a Budapesti Honvédhoz igazolt 19 éves atléta úgy gondolja, az élet kárpótolta őt a nyári, balszerencsés eséséért. Az olaszországi korosztályos atlétikai kontinensviadal 3000 méteres akadályfutásában olyan rosszul esett, hogy nem tudta befejezni a versenyt. Most végig jól taktikázva, remek hajrával lett ezüstérmes.
Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.hu A 19 éves Tóth Lili Anna, a somorjai mezei futó Európa-bajnokságon részt vett magyar válogatott legesélyesebb tagja volt, s be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Az U20-as leányok 104 fős mezőnyében a második helyen érkezett célba, a 4180 méteres táv megtétele után. S bár helyezést nem tűztek ki célul a Dombóvárról ősszel a Budapesti Honvédba igazolt futónak, azt azért remélte a csapatvezetés, hogy az élmezőnyben végez. Még akkor is, ha a mezei futás nem tartozik az egyszerű szakágak közé, változatos terepen, test test elleni küzdelembe is belemenő versenyzők között kell helytállni. A végeredmény éppen ezért mindig kétséges.
Tóth Lili Annának a változatos terep okozta a legkisebb gondot, hiszen akadályfutó az eredeti „mestersége”. Az idei U20-as Európa-bajnokságon a 3000 méteres akadályfutás egyik nagy esélyese volt, ám olyan szerencsétlenül bukott, hogy a futam után még kórházba is kellett szállítani, alaposabb kivizsgálásra. Ez persze elkeserítette az akkor még Dombóváron élő és edző fiatal atlétát, aki most, Szlovákiában vehetett elégtételt az akkori csalódásért. Igaz, minden erejét bedobva készült a mezei futók szezonzáró kontinensviadalára. A revansot nem bízta a véletlenre.
Tóth Lili Anna a befutó után nem tudta titkolni örömét Fotó: Róth Tamás
− Amilyen komolyan csak lehetett edzettem erre az Eb-re, mert szerettem volna megmutatni, hogy képes vagyok igazán jó nemzetközi eredményre – mondta honlapunknak a szlovákiai kontinensviadalt követően. – Az az esés Grossetóban ugyanis jobban fájt lelkileg, mint testileg. Utoljára versenyeztem az anyaegyesületem színeiben, és a nevelőedzőmtől, Fazekas Gáspártól szerettem volna szép éremmel búcsúzni. De hát így alakult... Boldog vagyok, hogy az ezüsttel legalább az évet szépen zárhattam.
− Ha már Grossetónál tartunk, Pavuk Tíra fair play díjat érdemlően megállt akkor Önnek segíteni. A történtek szinte kísértetiesen megismétlődtek vasárnap a mezei futó Eb-n.
− Igen, most Tira esett el, amit borzasztóan sajnáltam. Az ilyen versenyeken nagy a lökdösődés. Több mint száz futó lódul neki egyszerre, így volt ez most is. Az elején létfontosságú ez a pozicíóharc. Készültem rá, és hogy minél előbb kikerüljek a húsdarálóból, jól bekezdtem. Szerencsére, a tizedik hely környékére tudtam kerülni, láttam is az elsőket, annyira egy bolyban futottunk. Jó volt a tempó, végig jól éreztem magam. Az utolsó ezerötszázas körre már csak négyen maradtunk, végül hajrával szereztem meg az ezüstérmet.
− A fő profilja azonban nem a mezei futás, atlétaként is értékes ez az ezüstérem?
− Középtávfutóként ez remek lehetőség volt. A nyolcszázasoktól a tízezresekig a legjobbak mind itt voltak, meg merem kockáztatni, hogy ezt lefutni nehezebb volt, mint a saját számomat, a háromezres akadályt.
− Ezek szerint nem is számított ilyen jó eredményre?
− Egyáltalán nem. Az első tíz-tizenötbe vártam magamat. De nagyon keményen készültem, annak az eredményét látom az ezüstéremben. Ugyanakkor új lendületet és erőt adott, hogy ősszel Budapestre kerültem, megkezdtem az egyetemi tanulmányaimat, és a Honvédban Csoma Ferenc és Káldy Zoltán lett az edzőm. Korosztályos versenyzőként igazából nincsenek is nagy vágyaim, felnőtt futó szeretnék lenni. Úgy gondolom, nem véletlenül kaptam a tehetségemet, kötelességem kamatoztatni. Ez az én belső motivációm. Meg a futás. Imádok futni.
Egyéb korosztályos hírek ATLÉTIKÁBAN a sportági aloldalunkon.
