Közös a póló

Családban marad című rovatunkban hétről hétre olyan szülő-gyerek párosokat mutatunk be, amelyeknek a tagjait a rokoni kapcsolaton kívül az is összeköti, hogy mindketten sportolók, s nem is akármilyenek. Egyelőre persze az apukák-anyukák a híresebbek, de ki tudja, mit hoz a jövő... A kiválasztott kettősöket arra kérjük, hogy ezúttal ne magukról, hanem egymásról beszéljenek. Mostani főszereplőnk a korábbi 35-szörös válogatott vízilabdázó, jelenleg a Honvéd felnőttcsapatát irányító Vad Lajos és – szintén pólós – 18 éves fia, a Kőér utcaiak élvonalbeli csapatát erősítő, korosztályos válogatott Vad Levente.

Bruckner Vince − utanpotlassport.hu Vad Lajost a vízilabdában jártas sportkedvelőknek biztosan nem kell bemutatni. A korábbi fineszes pólós 35-ször szerepelt a válogatottban, az FTC-vel szerzett LEN Kupa-ezüstérem mellett kétszer nyert magyar bajnokságot, illetve Magyar-kupát. Hosszú ideje az OB I-ben szereplő Honvéd felnőttcsapatát irányítja, s tudatosan építkező trénerként gyakran integrál utánpótláskorú játékosokat az együttesébe. Az egyik ilyen fiatal éppen a fia, a 18 éves Levente. Az ígéretes játékos az idén már kétszer is betalált a felnőttélvonalban, utóbbi gólját ráadásul a Miskolc elleni bravúros döntetlen alkalmával szerezte. Mindeközben már tagja az ifjúsági válogatottnak is.

VAD LAJOS „Igazából magától értetődő volt, hogy Levente is vízilabdázni kezd. Én a KSI-ben voltam edző, ő meg rendszeresen jött velem. Odaszokott a víz mellé, ötéves korában beírattam úszni, majd később pólózni. Azóta szépen halad előre, tavaly pedig az a különleges helyzet állt elő, hogy én lettem a trénere. Biztos vagyok benne, hogy borzasztóan nehéz kezelnie ezt a szituációt, hiszen tudja, neki mindig többet kell mutatnia, mint az átlagos játékosnak. Ugyanakkor minden elismerésem az övé, mert nagyon jól túllép ezen a terhen. Természetesen ugyanolyan szigorú vagyok vele is, mint minden játékossal, nem tehetem meg, hogy tőle kevesebbet követelek, mint a világbajnoktól. Korábban, amikor hivatalosan még nem dolgoztam vele, időnként akkor is adtam tanácsokat neki, elmondtam az észrevételeimet. Ezek a megjegyzések azonban a legkevésbé sem leszúrások voltak, inkább csak megbeszéltük, mi a jó és mi nem az. Otthon szándékosan nem hozom fel témaként a pólót, igyekszünk elválasztani a sportot a családi életünktől. A szorgalmával és az elhivatottságával semmi gond nincs, igaz, nem is tehetné meg, hogy lazsál, hiszen azt a felnőttcsapatban senkitől sem tűröm el. A Miskolc elleni mérkőzésen valóban nagyon fontos gólt szerzett, ugyanakkor számomra akkor mindössze annyit jelentett a találat, hogy 9–7-re feljöttünk, s még van esélyünk visszakapaszkodni a meccsbe. Mindig csapatban gondolkodom. Ő azért volt a vízben, hogy hozzátegyen az együttes játékához, s ez sikerült is neki. A mérkőzés után persze jó érzés töltött el, hiszen remek teljesítményt nyújtott. Hogy mi lehet belőle a későbbiekben, az elsősorban rajta múlik, mindenesetre a tehetsége megvan hozzá, hogy magas szintre jusson. Nem gondolom, hogy mindig én leszek az edzője, az azonban meggyőződésem: a sportoló hozzáállásán túl a tréner személyén és a szerencsén is múlik, hogy egy-egy fiatal végül milyen karriert fut be.” VAD LEVENTE „Utólag visszagondolva biztos vagyok benne, apa nagyon szerette volna, hogy vízilabdázó legyek. Egészen kiskorom óta rendszeresen jártam vele az edzésekre, állandóan a vízparton voltam, hamar megfogott a sportág. Így aztán követtem az édesapámat, ugyanúgy, ahogyan a húgom a korábban kézilabdázó édesanyámat. Szerencsére el tudjuk választani egymástól az edzést és az otthoni életünket, így csak akkor beszélünk vízilabdáról, ha valamit nagyon rosszul csináltam a meccsen. Egyébként rendszeresen kikérem a véleményét, mert mindig is érdekelt, hogy mit gondolnak rólam mások, ő pedig sok hasznos tanácsot tud adni. Általában inkább a negatívumokat emeli ki, de ez egyáltalán nem zavar, megértettem, hogy ebből tudok építkezni a későbbiekben.  Élőben természetesen nem láttam játszani, de sok felvételt láttam róla. Ha lenne rá időm, minden nap megnézném, hiszen fantasztikus játékintelligenciával pólózott, rengeteget lehet tanulni tőle. Sportolóként és emberként is a példaképemnek tekintem. Korábban nehezebb volt, de most már egyáltalán nem zavar, hogy ő az edzőm. Ha akadnának, akik szórakozni akarnának velem emiatt, az sem érdekelne, mert soha nem foglalkozom ilyesmivel. Amikor megtudtam, hogy felkerülök a felnőttcsapathoz, először el sem akartam hinni. Korábban nem tudtam képzelni, hogy olyan játékosok mellett játsszak, mint Szívós Márton vagy olykor Kiss Gergely. Bízom benne, hogy továbbra is sokat tudok fejlődni mellettük, és felnövök majd a feladathoz. A Miskolc elleni meccs valóban emlékezetes marad, de igazából semmi különlegeset nem csináltam, csak tettem a dolgomat. Azt, ami a csapat érdekét szolgálta, és örülök, hogy tudtam segíteni. Persze nekem is vannak hosszabb távú álmaim, hiszen minden fiatal pólós olimpiai bajnok akar lenni, de első körben jó lenne csak stabil, élvonalbeli játékossá válni.” További korosztályos hírek VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.