Világklasszis a mesterem

Immár hat esztendeje foglalkozik utánpótláskorú fiatalokkal a Budapesti Honvéd vívószakosztályában a világklasszis párbajtőröző, Imre Géza. Előfordul, hogy a 44 éves olimpiai ezüstérmes, vb-aranyérmes ötven-hatvan gyereknek vezényel edzést, s persze már saját tanítványai is vannak. Most az edzői pálya megpróbáltatásairól, a fegyelmezésről és a sportág szeretetéről beszél.

Bruckner Vince – utanpotlassport.hu Világ- és Európa-bajnok, kétszeres olimpiai ezüstérmes. Ezek csak a legjelentősebb eredményei Imre Gézának, a század eddigi legsikeresebb magyar férfi párbajtőrözőjének. A 44 éves sportoló – aki egyben klubja szakmai igazgatójaként is tevékenykedik – egyelőre gondolkodik pályafutása további folytatásán.

Akárhogyan is lesz, mindenképpen a pást környékén és hasznosan tölti az idejét: már hat éve a Budapesti Honvéd szakosztályának fiataljaival foglalkozik, csakúgy, mint a csapattársa, Somfai Péter. Imre folyamatosan szállt be a fővárosi egyesület szakmai munkájába, s azt mondja, időnként még mindig nehezen éli meg, hogy már jobbára a másik oldalról szemléli az eseményeket. Az egyik „látványos” különbség, hogy trénerként nem fehér, hanem fekete vívóruhában forgatja a pengét. „Azt szoktam mondani, hogy átálltam a sötét oldalra... A legnehezebb az egészben az, hogy hagynom kell magam megszúrni. Az is előfordul, hogy időnként visszatámadok, ezért mindig arra kérem a tanítványaimat, hogy már az iskolázáshoz is öltözzenek be.” A „veterán” klasszis nemcsak mesterük a gyerekeknek, hanem jó eséllyel a példaképük is. „Még én is nehezen kezelem ezt a fajta mintaszerepet, nemhogy ők. Amikor kétezer-tizenháromban Budapesten volt a felnőtt-világbajnokság, a tanítványaim kijöttek megnézni. Utána éreztem, kicsit összezavarodtak, megszeppentek, nem tudták hova tenni, hogy az, aki a vébén vív, az ő edzőjük. Azért remélem, nem csak az eredményeim miatt tisztelnek a gyerekek.” Nem is kérdés, a versenyeken a hazai vívósport egyik ikonjának a jelenléte sokat segít a tanítványoknak. „Inkább tanácsokat adok, próbálom segíteni a versenyzőimet az éppen aktuális asszókban. Ez a szerep egyébként nem idegen tőlem, mivel amikor csapatban vívtunk, akkor is gyakran előfordult, hogy szóban is támogattuk egymást.” Az edzői pályán neki addig ismeretlen feladatokkal is találkozott, ám elmondta: mindinkább belejön. Mostanra már a gyerekek fegyelmezésével is könnyebben boldogul. „Nem megy könnyen, ha rá kell szólni valakire. Néha talán engedékenyebb is vagyok a kelleténél, de összességében persze rend van a tréningeken, mert olyan fiatalok vesznek körül, akik nagyon szeretnek vívni.” Ahogyan ő maga is imádja a sportágát, s nem tervezi, hogy elszakad a közegtől. „Nagyon szeretnék hosszú távon edzősködni, nem tudom a vívás nélkül elképzelni az életemet. Nemrégiben megműtötték a derekamat, emiatt néhány hónapot ki kellett hagynom, már azt is nehezen viseltem.” Egyéb korosztályos hírek VÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.