sportágak » korcsolyasportok » a sportágról »
A KORCSOLYASPORTOK TÖRTÉNETE, SZABÁLYAI
A korcsolyasportok összefoglaló névvel jelölt sportági csoportba négy (illetve öt) szakág tartozik: a műkorcsolya (a jégtánccal), a gyorskorcsolya, a rövid pályás gyorskorcsolya és a szinkronkorcsolyázás.
A korcsolyázás kialakulásának időpontját nem tudjuk pontosan meghatározni. A régészeti leletek szerint a kezdetek egészen a korai kőkorszakra tehetők. Az első eszközök csontból készültek, s a vállalkozó kedvűek a középkorig csupán egy korcsolyát használtak, a másik lábukkal lökték magukat. Egyes források arra utalnak, hogy a korcsolyázók ekkoriban botokkal hajtották magukat. A középkorban aztán megjelentek a fából készült korcsolyák is, melyek foglalatába később vasdarabot ültettek. A XIX. század közepén találkozunk először teljes egészében fémből kovácsolt korcsolyákkal, s hamarosan az első ipari gyártású acélkorcsolyák is piacra kerülnek. Az első csavarokkal cipőre erősíthető korcsolyát egy amerikai műkorcsolyázó, Jackson Haines mutatta be.
Az idők során sokféle korcsolyatípus jelent meg, attól függően, hogy milyen célra készítették őket. A műkorcsolyázók jó minőségű acélból gyártott, a spiccén rovátkolt korcsolyát használnak. A jégkorongozók rövidebb, ívesebb, kerek spiccű acéléles korcsolyát használnak. A gyorskorcsolyázók eszközei alacsonyabb szárúak és hosszabb, egyenes éllel felszereltek, ami megkönnyíti a nagy sebességű, hosszú csúszást.
A XIX. század második felében a korcsolyázás három irányba vált szét. Azokban az országokban, amelyekben elsősorban közlekedési eszközként használták (Svédország, Norvégia, Finnország), a versenyszerű gyorskorcsolyázás terjedt el, míg azokon a vidékeken, ahol kevesebb volt a természetes jég, a műkorcsolyázás és a jégkorong alakult ki (Hollandia, Nagy-Britannia, Egyesült Államok, Kanada).
A MŰKORCSOLYA – amelyben a versenyzők a művészi gyakorlatok, mozdulatok minél tökéletesebb elsajátítására, majd kivitelezésére törekszenek – férfi és női egyéni, valamint páros, illetve jégtánc versenyszámra tagolódik. Az első, kizárólag műkorcsolyázókat foglalkoztató klubot 1850-ben, az Egyesült Államok-beli Philadelphiában alapították. A XIX. század végére egész Európában gomba mód szaporodtak a korcsolyaklubok, a sportág robbanásszerű fejlődése azonban a norvég Axel Paulsenhez köthető: a gyorskorcsolyázóként is kiváló sportoló által megformált ugrásfajta máig az ő nevét viseli a sportágban.
A Nemzetközi Korcsolya Szövetséget (ISU) 1982-ben hozták létre, s az alapítók között ott voltak a sportág magyar irányítói is. Mi több, a műkorcsolyázás nemzetközi versenyszabályainak kidolgozásában döntő szerepe volt Földváry Tibornak, a kor kiváló magyar versenyzőjének. Az első hivatalos Európa-bajnokságot 1893-ban, Berlinben rendezték, de ennek eredményeit végül törölték, így a következő esztendőben tartott, bécsi viadaltól számítjuk az Eb-k tényleges kezdetét. Az első világbajnokságot 1896-ban tartották Szentpéterváron. A sportág szerepelt 1924-ben, Chamonix-ban, az első téli olimpiai műsorán , de érdekesség: 1908 és 1920 között már szerepelt a nyári játékok programjában. A jégtáncosok 1976-ban mutatkozhattak be.
A magyar műkorcsolyasport Haines említett, városligeti bemutatója után indult ugrásszerű fejlődésnek. Budapest 1895-ben már Eb-t rendezett, noha az első országos bajnokságot csak 1900-ban írták ki. Igazi sporttörténeti unikum, hogy az ob-t a férfiak mezőnyében 1908 és 1910 között három alkalommal bizonyos Kronberger Lili nyerte, akinek kimagasló tehetségét mutatja, hogy ugyanezekben az esztendőkben, valamint 1911-ben négyszer győzött a vb-n, egyben ő büszkélkedhet a magyar sport első világbajnoka kitüntető címmel is.
Az I. világháború ezt a sportágat is visszavetette, de az 1926-ban felavatott Városligeti Műjégpálya új távlatokat nyitott, s Budapest ismét vendégül láthatta a világ legjobb műkorcsolyázóit. A magyar versenyzők változatlanul a világ élvonalában szerepeltek, és sikert sikert halmoztak a későbbi évtizedek során is. Legjobbjaink mára kissé eltávolodtak a világszerte egyre népszerűbb szakág elitjétől.
A GYORSKORCSOLYA – amelyben a versenyzők az előírt táv legrövidebb idő alatti teljesítésére törekszenek – Európa északi területeiről származik. Ugyanakkor a kutatók Hollandiát jelölik meg a sportág szülőföldjének. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az első írásos dokumentum tanúsága szerint 1763. február 4-én Anglia adott otthont az első versenynek – 15 méteres távon. Az első hivatalos viadalt éppen száz évvel később, Oslóban rendezték. 1889-ben Hollandia lett a házigazdája az első világbajnokságnak.
A gyorskorcsolya természetesen helyet kapott az első, 1924-es téli olimpián: 500, 1500, 5000 és 10 000 méteres versenyeket írtak ki, kizárólag férfiak számára. A nők – akik az 1930-as években kezdtek bekapcsolódni a sportágba, s először 1936-ban szerepelhettek világbajnokságon – 1960-ban, Squaw Valleyben kaptak először fellépési lehetőséget a játékokon.
A magyar gyorskorcsályázás története összefonódik a Budapesti Korcsolyázó Egylet 1869-es megalakításával, amely két esztendővel ezután megrendezte első hivatalos versenyét is. Pontos távokat csak az 1890-es években jelöltek ki a viadalokon, és ekkortól mérik az időeredményeket is. Az első magyar bajnokságot 1900-ban tartották, s az I. világháborút megelőzően háromszor is Budapest adhatott othont a szakág Európa-bajnokságának. Hazánkban a nők számára csak 1952 óta rendeznek országos bajnokságot. A gyorskorcsolyázás hazai históriájának kiemelkedő eseménye volt, hogy 1968-ban 400 méteres standard méretűre bővítették az addig 300 méteres városligeti pályát. Noha korábban a magyar versenyzők e sportágban is kiváló eredményeket értek el, az utóbbi időben – az észak-európai és a tengerentúli fölénnyel nehezen birkózva – kevesebb sikernek örülhettünk.
A RÖVID PÁLYÁS GYORSKORCSOLYA – amely értelemszerűen a gyorskorcsolyázás rövidebb távú változata – fiatal szakág: az első hivatalos világbajnokságot 1978-ban rendezték, majd 1988-ban, Calgaryban bemutató számként, négy évre rá, Albertville-ben pedig teljes jogú „tagként” szerepelt az olimpián. A közkeletű angol nevén short tracknek nevezett sportág őshazája az amerikai kontinens, ahol a profi jégkorongliga, az NHL mérkőzéseinek szüneteiben a közönség szórakoztatására iktatták programba. A látványos, gyors, változatos szakág hamar belopta magát a nézők szívébe, és 1978-ban már világbajnokot avathatott.
Magyarországon 1985-től számítjuk a short track-es „időszámítást”. A semmiből megszületett , új szakág először a budapesti iskolai sportra építkezve, majd mind jobban a vidéki bázisokra lapozva fejlődött rohamtempóban.Az első országos bajnokságot 1986-ban bonyolították le, s 1988-ban az azóta leégett Budapest Sportcsarnok adott otthont a Short Track Európa Kupának, amely újabb lendületet adott az előrelépéshez. A magyar rövid pályás gyorskorcsolyázók a 2000-es években már a világ élvonalába tartoztak.
A SZINKRONKORCSOLYÁZÁS – amelyben 15-20 fős csapatok különféle, művészien kivitelezett formációkat mutatnak be a jégen – az Egyesült Államok-beli Ontario egyetemen mutatkozott be az 1960-as években, az első formációs csapat-korcsolyaversenyt pedig a kaliforniai Arrowheed Figure Skating Clubban rendezték 1967-ben. A Nemzetközi Korcsolya Szövetség 1990-ben tartott kongresszusán vette fel szakágai közé a formációs korcsolyázást, melynek nevét 1993-ban szinkronkorcsolyázásra változtatta. A sportág első Világ Kupáját 1996 tavaszán, Bostonban, világbajnokságát pedig 2000-ben, Minneapolisban tartották.
Hazánkban 1988-ban, a fővárosban alakult meg az első csapat (Népstadion Szabadidő Egyesület), míg az első vidéki együttes Szombathelyen jött létre. 2007 nyarától a magyar szinkronkorcsolya-válogatott is működik, s a formáció versenyről versenyre jobb eredményeket ér el.
RÖVID PÁLYÁS GYORSKORCSOLYA SZABÁLYOK
