sportágak » tornasportok » a sportágról »
A TORNASPORTOK TÖRTÉNETE
A torna az iskolai testnevelés alapja; testgyakorlás, testedzés, gimnasztika, melyet egyének vagy csapatok végeznek talajon, illetve tornaszereken. Szakágai: szertorna, ritmikus gimnasztika, trampolin, akrobatikus torna.
A torna történetét az ókori görögökhöz szokás kötni, noha már egyiptomi, indiai régészeti emlékeken is láthatunk tornára utaló mozdulatokat. Mindenesetre a görögök minden városában volt gümnaszion (tornacsarnok), ahol a férfiak edzhettek. A futásokból, ugrásokból és dobásokból álló mozgásrendszert palesztikának nevezték. Az ókori Rómában a testedzéssel már inkább csak a katonák és a gladiátorok foglalkoztak. A középkorban a lovagi tornáknak jött el az idejük. A reneszánsz idején újra felfedezték a palesztikát, és különböző humanista iskolákban gyakorolták. Az 1600-as években Comenius bevezette a sportjátékokat az oktatásba, és játékterek kialakítását javasolta az iskolákban.
Adolf Spiess
A mai értelemben vett szertorna alapjait német területen fektették le a XVIII. század második felében. 1793-ban Johann Christoph Friedrich Guths Muths megjelentette Gimnasztika az ifjúság számára című művét, az első olyan tornászszakkönyvet, amelyben a testgyakorlatok immár „testen végzett munkává” váltak. Friedrich Ludwig Jahn 1811-ben megalapította a berlini Turnvereint, az első tornaegyesületet, és kialakította a német tornarendszert. Ezt fejlesztette tovább a svájci Adolf Spiess, aki bevezette a kéziszerek használatát.
Sajátossága a német rendszerű sportnak, hogy a versenyeket nem támogatták, ellentétben az Angliában kialakult, elsősorban az atlétikán alapuló iskolával (az ellentéteket akkoriban atlétika-torna háborúnak nevezték). Ennek megfelelően a már 1881-ben meglakult Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) is csak tornabemutatókat szervezett, az első, Athénban megrendezett újkori olimpiától pedig kifejezetten eltiltotta a tornászokat (azért néhány ország, köztük Magyarország sportolói is részt vettek a játékokon). A FIG csak lassan adta be a derekát: az első világbajnokságot 1903-ban rendezte meg Antwerpenben egyéni összetettben és csapatban, ám a szerenkénti vb-ket csak 1930-tól (nőknek 1950-től) írta ki. Az Európai Torna Szövetség (UEG) 1982-ben jött létre.
Magyarországon az „első nyilvános testgyakorolda” 1819-ben nyitotta meg a kapuit, majd folyamatosan sorra alakultak a tornaegyletek. Közülük a leghíresebbet, a Nemzeti Torna Egyletet 1863-ban alapították. A Magyarországi Tornaegyletek Szövetsége (MOTESZ) 1885-től működött, így a legrégebbi hazai sportági szervezetek közé tartozik. Hamarosan kialakult a versenyszerű tornasport: 1905-től már bajnokságokat is rendeztek. Fontos dátum 1925 is: ekkor kezdődött meg az oktatás Magyar Királyi Testnevelési Főiskolán, amely a testnevelőtanár- és szakedzőképzés központjaként nagy hangsúlyt fektetett a torna oktatására. A szövetég 1931-től az összes szeren kiírta a bajnokságokat. A magyar tornászok sikert sikerre halmoztak a mögöttünk hagyott évszázad világversenyein. A szakszövetség 1995-ben Magyar Országos Tornász Egyletek Szövetsége néven alakult újjá.
A ritmikus gimnasztika – a kéziszerrel vagy a nélkül, zenére bemutatott, egyéni és csoportos gyakorlatokból álló női sportág – a II. világháborút követően fejlődött ki a tornából önálló szakággá. Elnevezése először művészi torna, majd modern gimnasztia, később ritmikus sportgimnasztika, végül ritmikus gimnasztika lett. Ugyanakkor érdekesség, hogy az együttes kéziszergyakorlat már az 1928-as, amszterdami olimpia programjában is szerepelt. Magyarországon a tornaszövetségen belül 1954-ben alakult meg a Művészitorna Bizottság, s két év múltán megtartották a szakág első önálló versenyét. Magyar bajnokságot 1960-tól írnak ki művészi tornában. Az ötkarikás játékok műsorában 1984-ben kapott helyet először a sportág.
A trampolin – magyar nevén: gumiasztal – eredetével kapcsolatban az a hír járja: az első ilyen jellegű eszközt az eszkimók készítették rozmárbőrből, hogy szórakozásként egymást a levegőbe tudják röpíteni. Éppenséggel innen is származhat a trampolin, de ami biztos: színpadi, cirkuszi produkciókban a XX. század első évtizedeiben használtak úgynevezett ugrálóasztalokat. A II. világháborúban az Egyesült Államok tengerészeti repülőiskolája olyan gumiasztalt készített a pilótáinak és navigátorainak, amellyel sohasem próbált, speciális feladatokat végezhettek el a kiképzésen. Az első versenyeket Európa és az Egyesült Államok egyetemein rendezték meg. Az első, televízióban is sugárzott nemzetközi viadalt 1958-ban Angliában tartották, s az első világbajnokságnak is a brit főváros adott otthont 1964-ben. Nem sokkal később, Frankfurtban megalapították a Nemzetközi Gumiasztal-szövetséget, amely ma már a Nemzetközi Torna Szövetség égisze alatt működik. A sportág a 2000-es, sydneyi játékoktól kezdve része az olimpiai műsornak. Hazánkban 2001-től számítjuk a trampolinsport történetét; az első országos bajnokságot egy évre rá, Veszprémben rendezték.
Az akrobatikus torna az artisták mozgásanyagából fejlődött versenysporttá a XX század elején: az első akrobatikus gúlaversenyt – kizárólag férfiak részére – 1927-ben rendezték meg. A nők csak két évtizeddel később kapcsolódhattak be a sportágba. A szakág nemzetközi szervezete 1973-ban alakult meg.
