- UtánpótlásSport - https://www.utanpotlassport.hu -

Kiugrásra várva

Bárki lehet műugró. Vagy mégsem? Az mindenesetre nem árt, ha az illető tud úszni és nincs tériszonya… A részletekbe Felhő Alexandra, a jelenleg a BVSC-Zuglónál edzősködő, korábbi válogatott ugró ad betekintést.

[1]

Edzőként is jó formában

dzsoni

[2]

Felhő Alexandra versenyzőként

– A műugrás gyönyörű, egyben nem hétköznapi sportág, legalábbis hazánkban. Éppen ezért, sajnos, nehezen jut el a közönséghez, így a fiatalokhoz is. Az úszni tudás és a vízbiztonság alapfeltétel, és az sem baj, ha a műugrást választó gyereknek nincsen víz- és tériszonya, ám ezeket a problémákat tudjuk kezelni.

– Milyen a sportág kapcsolata a szertornával? Néhány elemében szembeötlő a hasonlóság, no meg Alexandra is tornászként kezdte…

– A szertornász előélet nagyon fontos lehet a mi sportágunkba érkezőknek, hiszen valóban számos olyan akrobatikus elem van, amelynek ismerete hatalmas előnyt jelenthet. Igen, én is tornászként kezdtem, hét évig a Honvédban versenyeztem, és ezután lettem műugró. Tizenegy éves pályafutásom során egészen a válogatottságig vittem, és a legutóbbi olimpiai bő keretben is benne voltam, ám végül nem jutottam ki Pekingbe. Jelenleg a BVSC-Zugló-ban edzősködöm másodállásban. A tornász múltamnak köszönhetően gyorsabban tudtam elsajátítani az ugrásokat, és a technikai elemek mellett a tornából hozott fegyelmezett gondolkodásmóddal, tartással is rendelkeztem. Mindezeket a műugrásban tökéletesen tudtam hasznosítani. Az összes sporthoz hasonlóan ez a kettő is kitartásra nevel, és hozzásegít ahhoz, hogy a mindennapi életben boldogulni tudjunk.

– Hány éves korban lehet, illetve érdemes elkezdeni?

– Erre nincs lefektetett szabály, az optimális talán a hét-nyolcéves kor, de, például, mi a BVSC-ben foglalkozunk óvodásokkal és felnőttekkel egyaránt. Ha pedig valaki még nem tud úszni, egyesületünk szakszerű oktatást is tud nyújtani.

– Mennyire alkati kérdés műugrónak állni?

– Fontos a testfelépítés, a látvány mellett technikai szempontból is. Ki kell alakítanunk azokat a megfelelő izomcsoportokat, amelyek segítségével végrehajthatók az ugrások. A szabadidős csoportjainkban alkattól függetlenül szinte bárki hódolhat e sportágnak, ám amikor valaki eljut a versenyzői szintre, nagyon fontos, hogy ideális testsúlya és megfelelő izomzata legyen. Sokszor már a szülők testfelépítéséből lehet látni, hogy a gyermek milyen géneket örökölt.

– Ezek szerint nem csak versenyszerűen lehet ugrani?

– A műugrás ezért is jó, mert amellett, hogy bátorságot ad, növeli a koncentrációképességet, szép alakot formál és kitartásra nevel, önfeledt játékosságban is részesít. Hobbiszinten is űzhető tehát, a fent említett szabadidős csoportjainkban kortól és nemtől függetlenül vehetnek részt edzéseinken azok az érdeklődök, akik nem terveznek versenyzői karriert.

– Hány műugró van Magyarországon, egyáltalán mennyire vonzó a sportág a gyerekek számára?

– Nem vagyunk túl sokan, pici, behatárolt, zárt sportág a miénk. Mintegy 150 főre tenném a létszámot, és az utánpótlás helyzete sem túl rózsás. Az infrastrukturális lehetőségeink eleve nagyon behatároltak. Jelenleg Magyarországon mindössze két helyen tudunk edzeni. Ezek egyike a margitszigeti Nemzeti Sportuszoda, ahol télen a fedett medencében nincs tízméteres elugróhely, a másik pedig a szolnoki Repülőtiszti Főiskola uszodája, amely sajnos nagyon elavult, technikailag nem igazán felel meg a követelményeknek. Másodsorban az jelenti a problémát, hogy sokan nem ismerik a sportágunkat, gyakorlatilag nincs menedzselve hazánkban. Ami a nemek arányát illeti, a lányok körében népszerűbb a műugrás.

– A távolságon kívül mi az érdemi különbség a műugrás és a toronyugrás között? A versenyzők egyaránt űzik mindkettőt, vagy akadnak specialisták?

– A műugrásnál egy, illetve három méteres magasságból, állítható rugalmasságú deszkáról ugranak a versenyzők, míg a toronyugrásnál stabil elugróhelyről indítják a gyakorlatot, világbajnokságon és olimpián tíz, egyéb versenyeken pedig öt vagy hét és fél méterről. A toronyugrás főleg az erősebb testfelépítésű egyéneknek ajánlott. Mindenki a műugrással kezdi, aztán az edzések folyamán idővel kiderül, hogy kiből lehet jó toronyugró. Például abból, aki nem érzi a deszkát, nem tudja megfelelően kihasználni az elrugaszkodásra, viszont jó súlypontemelkedése van, dinamikus és szépen merül. Ám előfordul az is, hogy valaki mindkét számban bizonyít és versenyez is.

– Mennyire tudatos a szinkronpárok összeállítása? Számít-e például a hasonló testmagasság, esetleg valamilyen más tényező?

– Abszolúte tudatos; a hasonló testalkatú, testfelépítésű ugrókból válhat a legtökéletesebb szinkronpáros.

– Hol van a műugrás helye az uszodai rangsorban? Mekkora a presztízse?

– Sajnos Magyarországon nem túl népszerű, sokan a létezéséről sem tudnak, a televízió a hazai versenyeinket nem közvetíti, és a világversenyeket is csupán elvétve. Annak ellenére, hogy nehéz, összetett sportág, számos pozitívummal, sajnálatos módon egyáltalán nincs megbecsülve hazánkban. Miután a vizes sportok közül – a szinkronúszókat leszámítva – mi vagyunk a legkevésbé eredményesek, a rangsorban a legalul állunk. Nagy vágyunk ennek az állapotnak a megváltoztatása, de ehhez mi önmagunkban kevesek vagyunk, mert hiába vannak tehetséges ugróink, az eszközeink behatároltak.

– Nem bánnám, ha ennél kicsit vidámabban zárnánk a beszélgetést…

– Rendben… Bár az úszóktól és a vízilabdázóktól eléggé elszeparáltan készülünk – más időpontban edzünk, nyáron pedig külön medencében tréningezünk – néha jut idő egymásra is. A műugró lányok többsége odavan a szép, izmos pólós fiúkért. Majdnem biztos vagyok benne, hogy mindegyikünk műugró-pályafutása során volt már szerelmes, legalább plátói módon, vízilabdás fiúba, és ez fordítva is elmondható, hiszen a műugró lányok a közvélemény szerint nagyon csinosak…