Nincs is olyan távol Kelet

A tizenkilenc éves Tóth Balázs már felnőtt válogatott az idehaza misztikusnak tartott sportágban. Honlapunknak adott interjújából kiderül, hogyan lesz egy gyerekkori, szenvedélyes érdeklődésből sportkarrier, s mi minden játszott közre az álom megvalósulásában?

Mura László – Mióta foglalkozol a kendóval, hogyan kerültél kapcsolatba vele? – Tizenegy évesen kezdtem el űzni a sportágat Szegeden, de már ennél kisebb koromban is érdeklődtem a keleti kultúrák iránt, először a kínai, majd később a Japán örökség ragadott magával. A nagyszüleimtől kapott, keleti témájú könyveket olvasva – a szamurájos mondákkal övezett történeteknek köszönhetően – már csak egy lépés választott el attól, hogy a kendót válasszam sportágamként. – Fiatal korod ellenére felnőtt válogatott vagy és remek eredményekkel büszkélkedhetsz… – Tizenöt évesen már kerettagként vágtam neki az új évnek, majd rá két esztendőre az Eb-n, mint junior válogatott küzdhettem meg ellenfeleimmel. Nem telt el sok idő, és a kitartó munkának hála, a kétezer-kilences felnőtt világbajnokságon, Brazíliában fantasztikus eredményt értünk el azzal, hogy csapatban a legjobb nyolc közé jutottunk.  Ezzel még nem zárult le az év, ugyanis a Budapesten rendezett nemzetközi Hungária Kupán, a százharminc résztvevőből a harmadik helyezést értem el, ami nagyon jó eredménynek mondható. A sikereimben, szakmai fejlődésemben nagy szerepet játszik, hogy tavaly már harmadik alkalommal vettem részt Japánban felkészítő edzéseken. A tréningeknek meglett a hatásuk. – Mennyire fér meg egymás mellett a tanulás és a kendo? – Az elején nagyon nehéz volt összeegyeztetni a kettőt, hiszen a Testnevelési Egyetem elsőéves hallgatójaként napi három edzésem van. Megfelelő időbeosztással, céltudatossággal és kitartással azonban mindent el lehet érni, és sikerült is összehoznom egy igen jónak mondható átlagot. – Mit tervezel a jövőben, mik a céljaid? – Mindenképpen a kendo további népszerűsítésében és filozófiájának kutatásában képzelem el a jövőmet, s ebben a témakörben írom majd a szakdolgozatomat is, amikor elérkezik az ideje. Szakmailag az a célom, hogy a lehető legmagasabb szintre kerüljek, s ennek részeként ösztöndíjjal kikerüljek Japánba tanulni. Mindezek mellett, testnevelő tanárként is szeretném megállni a helyemet, hogy tudassam majd minden fiatallal, mennyire fontos dolog a sport az ember életében.