- UtánpótlásSport - https://www.utanpotlassport.hu -

Bence és a „vonzás törvénye”

A biliárd olyan, mint a futball – mindenki ért hozzá. Szinte kivétel nélkül görnyedtünk már a zöld posztó fölé, és morfondíroztunk azon, milyen szögben kéne eltalálni azt a csíkos vagy teli golyót. Akadnak azonban, akik ezt a sportot sokkal komolyabban űzik. A magyar 16 év alatti fiúk a tavalyi Eb-n az ötből négy számban lettek elsők! A csapat oszlopos tagjával, a három aranyat szerző, többszörös junior magyar bajnok, jelenleg felnőtt Eb-re készülő, 17 esztendős Varga Bencével beszélgettünk.

[1]Nagy Zsolt – Hogyan ismerkedtél meg a biliárddal?

– Tizenegy-tizenkét éves lehettem, amikor a nagypapám, aki hobbijátékos volt, levitt egy csepeli terembe. Akkora voltam, hogy alig értem fel az asztalt. Gyakoroltam, majd idővel egyre jobb lettem. Egyszer elmentünk egy amatőr versenyre, ahol tapasztalt játékosok azt mondták, érdemes lenne komolyabban foglalkoznom a sportággal.

– Ki segített elindulni a pályán, kiknek köszönheted a legtöbbet?

– Az első edzőm Tóth Sándor volt, ő tanított meg az alapokra. Rajta kívül Habó Alex foglalkozott velem, aki az ország legképzettebb oktatója. A szponzorokon kívül természetesen a szüleimnek, a nagyszüleimnek, valamint iskolámnak, a Vásárhelyi Pál Kereskedelmi Szakközépiskolának is hálás vagyok.

– Mit gondolsz, mi volt a tavalyi fantasztikus, hollandiai Eb-sikerek titka?

– Az úgynevezett vonzás törvénye, amit Alex tanított nekünk. A lényege, hogy minden mérkőzés előtt leültünk, átgondoltuk a meccset, sőt a legjobb nyolc között a döntőig vezető teljes utat. Láttam magam a bevonuláskor, majd a meccsek végén, miközben az ellenfelem kezet nyújt. A döntő előtt elképzeltem, ahogyan a zenére bevonulok, majd belököm az utolsó golyót, és győztesként felállok a dobogóra. Ha hiszi, ha nem, később minden pontosan így történt! Egyéniben, és akkor is, amikor a csapatdöntőben legyőztük a sokkal esélyesebbnek tartott lengyeleket.

– Hogyan jellemeznéd a játékodat?

– Általában nyugodt tudok maradni, csak nagyon ritkán vesztem el a fejem. Az Eb-n három-négyszáz néző volt, mégis mindent ki tudtam zárni, csak az asztalra és saját magamra koncentráltam. Játékomra a higgadtság, a megfontoltság és a türelem jellemző. Olyan egyéni stílusban játszom, amilyenben kevesen.

– Milyen módon készülsz a versenyekre?

– Egyedül edzek, mivel technikailag már nem tudnék újat tanulni. A cél a golyóbiztonság, tehát ha lehajolok egy ütéshez, érezzem, hogy az jó lesz. Ehhez kell a sok játék. Lehet szituációkat is gyakorolni, de előfordul, hogy egyszerűen szétszórom a tizenöt golyót, belököm mind, majd földobom megint. Egyszer egyhuzamban harmincegyszer löktem őket hiba nélkül. Külföldön is készülök, a Bundesligában szereplő Billardtempel Linz csapatában is szerepelek.

– Miképpen képzeled el a jövődet a sportban és azon kívül?

– Amikor elkezdtem versenyszerűen biliárdozni, az álmom a junior Európa-bajnoki cím volt. Ezt már háromszorosan túlteljesítettem. Amit a sporttól kapni lehetett, azt megkaptam, ha holnap be kéne fejeznem, már akkor sem lennék csalódott. Ettől függetlenül szeretnék külföldön játszani, és junior vb-n, felnőtt Eb-n szerepelni. Fontosnak tartom persze azt is, hogy majd legyen egy jó állásom. A kereskedelmi szakma, például, amit jelenleg is tanulok, nagyon érdekel.

– Mit javasolsz azoknak, akik most kezdenek ismerkedni a biliárddal?

– Azt, hogy az alapokat mindenképpen lelkiismeretesen, kitartóan sajátítsák el. Hogy hol kell eltalálni a golyót, hova fog menni, ha ott meglökik… Erre mindössze egy-két hónap, de kritikusan fontos időszak. Ha ezt a tudást megszerzik, attól kezdve már minden csak gyakorlás és tehetség kérdése.