Röviden bemutatjuk az ifjúsági válogatott tagjait, most a keret ikerpárját. Somhegyi Kristóf és Krisztián is a Rugóláb Lendület SE-ben sportol, Haász Katalin, valamint Stefánka-Sárközy Szilvia tréningjein edződik.
dzsoni Az A kategóriás korosztályba tartozó fiúk, válogatott társaikhoz hasonlóan, a júliusi belgrádi ifi Eb-re készülnek. Ők is ott voltak a tavaly decemberi, lengyelországi vetélkedésen, ahol 1 méterről egy hellyel a bronzérmes Krisztián, 3 méterről két pozícióval az ezüstös Kristóf lett a jobb, a szinkron 3 méteres számban pedig együtt szerezték meg a második helyet. Lássuk, hogyan vélekednek ugyanarról, kissé más nézőpontból.
Kristóf: „A rzeszówi versenyről két héttel annak kezdete előtt szólt edzőnk. Nagyon örültem a lehetőségnek, mert szeretem a kihívásokat. A versenyzésben azt szeretem, hogy van tét, emiatt koncentráltabb vagyok. Az idő rövidsége miatt a meglévő programunkat gyakoroltuk. Nekem a 3 méter a kedvenc számom, az a legizgalmasabb, egyben a legnehezebb is. Ez jól is ment, második lettem, az 1 méteren viszont sajnos nem tudtam teljesen odatenni magam. Szinkronban másodikak lettünk az ikertesómmal. A versenyben az a legjobb, ami utána van, az eredményhirdetés után felszabadulok. Sokféle ugrást „betolunk”, amit még azelőtt nem csináltunk. Ezután jön a hazautazás, ami a második legjobb dolog. Amikor hazaérünk, kicsit pihenek, közben agyban újrapörgetem a versenyt, és átgondolom, hogy mit csinálhattam volna jobban.”
Krisztián: „A lengyelországi versenyre az utolsó két hétben állítottuk össze a programot, 3 méteren betettünk egy új ugrást. Az edzéseken jól ment a munka, és úgy érzem felkészülten indultunk el a szlovák határhoz közeli kisvárosba. Az uszodának szép, régi épülete van, jó volt ott ugrani, mert a deszkák nagyon jól „dobtak”. Egy méteren és szinkronban jól ment a versenyzés, de a 3 méter miatt egy kicsit csalódott voltam, mert nem úgy sikerült, ahogyan reméltem. A versenyek legjobb része az, amikor a vége után mi még ott maradunk, hogy új ugrásokat gyakoroljunk. Ilyenkor olyan gyakorlatok is sikerülnek, amelyek addig még soha. A versenyt követő reggel indultunk vissza, a hosszú út után jó volt hazatérni.”
