Dávid Prima-pályája

Junior Prima-díjjal jutalmazták a kenus Korisánszky Dávid eredményeit. A 18 éves ifjúsági világbajnok sportoló az augusztusi, szegedi vb-n a felnőtt mezőnyben is megmérettetett, a díjátadó után pedig már indult is vissza a dunavarsányi edzőtáborba. Két tréning között egyebek mellett további céljairól beszült portálunknak.

Sajó Annamária – A kenut a keménység és a férfiasság sportjának tartják. Szerinted miért? – Például azért, mert ilyen hidegben is vízen vagyunk... A napi evezési táv évszaktól függően változik, de nyolc-tizennégy kilométert általában intenzíven hajtunk. – Miért választottad annak idején éppen ezt a sportágat? – Mert változatosnak találtam. Télen futunk, úszunk, tanmedencézünk és kondizunk, nyáron pedig evezünk. Ezek az edzésformák nagyon jól kiegészítik egymást, így, amikor ősz végén már unnám a kenuzást, elkezdődik a téli alapozás, amikor pedig már a tornatermi munka válik monotonná, újra vízre szállunk. A kenu szabadtéri sportág, ezért is szeretem. Igaz, amikor a Kis-Dunán vagyunk, nem az ugrik be először, hogy milyen mesés a táj, de edzés után azért jó a szabad levegőn lenni, és látni, hogy milyen szép környezetben készülünk. – A kenusok számára a hajó és a lapát a két legfontosabb eszköz. Olyannyira, hogy a lapátot szinte mindenhova magatokkal viszitek, mintha a legjobb barátotok lenne... – Mert ez így is van, a legjobb barátunk. Ez a munkaeszközünk, ezzel érjük el az eredményeinket. Ezért ápoljuk, szépítgetjük, verseny előtt pedig még ki is vaxoljuk, hogy mutatósabb legyen.

– Ami az eredményeidet illeti, néhány napja Junior Prima-díjat kaptál értük. Melyik sikeredre vagy a legbüszkébb? – Az összesre, de valamelyest talán kiemelkedik a sorból a tavalyi ifjúsági Európa-bajnokságon tizenhét évesen szerzett érmem. Az idei vébére már aranyéremért utaztam ki, és, szerencsére, azzal is tértem haza. Az pedig, hogy augusztusban, tizennyolc esztendősen, részt vehettem a szegedi felnőtt világbajnokságon, több tízezer ember előtt, már csak a hab volt a tortán. – Ilyen fiatalon nem lehet egyszerű kezelni a sok sikert... – Az utánpótlás korosztályból többen azért sem tudnak beilleszkedni a felnőtt mezőnybe, mert a díjak után megelégszenek magukkal. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert az edzőnk, Ludasi Róbert nem kímél. Figyel arra, hogy ne szálljunk el magunktól, továbbra is a földön járjunk. Nekem mindig azt hangsúlyozza, hogy jövőre már nem az ifik között fogok versenyezni, így oda kell tennem magamat száztíz százalékosan. – Most minek tartod magad: utánpótlás vagy felnőtt versenyzőnek? – Robi bá’ egyértelműen a felnőtt mezőnyre készít fel minket, nekem pedig többször azt hangsúlyozta, hogy ennek a válogatottnak a gerincébe akar beépíteni, ezért felnőtt versenyzőnek tartom magam. – A kenuban tizenhét-tizennyolc évesen álltok rá a napi két edzésre. Mi a legnehezebb az utánpótlásból a felnőtt versenyzővé érés folyamatában? – Egy fiatal számára nagyon fontos, hogy a barátaival lehessen, elmehessen hétvégente bulizni. Nem mondom, hogy mi, sportolók nem szoktunk szórakozni, hiszen a versenyek után természetesen kimenőnk van, de a felkészülési időszakban le kell mondanunk arról, ami a civil srácoknak természetes. Nekünk tudnunk kell, hogy mikor van itt az ideje a kikapcsolódásnak, és mikor kell a kemény munkára koncentrálni. És akkor még ott van a tanulás: jövőre fogok érettségizni és felvételizni. – A fiatalember, aki most kezdi beszívni a világ impulzusait, hogyan tudja ráállítani magát szigorúan egyetlen célra? – Én így nőttem fel, erre tanítottak. A nevelőedzőm, Koletics Miki bácsi azt mondta, hogy jó beosztással mindenre jut idő. Néha kicsit hiányzik a szórakozás, de számomra az jelenti az igazi boldogságot, ha egy sikeres verseny után a dobogó legfelső fokára állhatok. – Öt év múlva Rióban rendezik az olimpiát. Gondolkodtál már azon, milyen eredménnyel lennél ott elégedett? – Nem szaladnék ennyire előre. Robi bá’-val éppen most beszélgettünk róla, hogy jobban oda kell tenni magamat, mert egyáltalán nem lehetetlen a kijutás a londoni játékokra sem. Kolonics Gyuri is tizenkilenc volt, amikor először szerepelhetett olimpián, és nekem is ez a legközelebbi nagy célom. Nagyon nehéz lesz, de nem megyek feltett kézzel a válogatókra, az biztos.

Korisánszky Dávid György – aki mindkét nevére ugyanolyan büszke – magabiztos, célorientált versenyző. Mezítláb evez, fehér, hátra fordított baseball sapkája szinte hozzánőtt a fejéhez, amelyben komoly terveket forgat. Tyíz éve, a KSI-ben kezdte elsajátítani sportága alapjait, 2009-ben pedig szó szerint átevezett a Csepeli Kajak-kenu Egyesület és Ludasi Róbert stégére. Azóta mindent meg- és elnyert az utánpótlás korosztályban. C–1 1000 méteren világbajnok, C–1 500 méteren vb-, Eb-bronzérmes, felnőtt világverseny döntőse. Az MKB Bank és a Magyar Kajak-Kenu Szövetség kétszer választotta az év utánpótlás versenyzőjének, megkapta a Kolonics György emlékdíjat, novemberben pedig a Junior Prima-díj sport kategóriájának egyik győzteseként szólították színpadra.