Március 10-én minden a hullámokról és a hajókról szólt az FTC népligeti sporttelepén. A „kékség” szerelmesei kajakpólóban és raftingban is vetélkedtek az első ízben megrendezett sárkányhajópárbajon. A nap meglepetést is hozott: az ifjúsági együttes legyőzte a világbajnokokkal és olimpikonokkal megerősített sztárcsapatot.
Sajó Annamária Fülledt levegő, tüdőt maró klórszag, zsúfolásig telt lelátó, tapsvihar és hangos buzdítás: mind megszokott az uszodában. A felszedett elválasztókötelek azonban jelezték, hogy formabontó rendezvény kezdődik. A létesítmény ezúttal nem úszóviadalnak adott otthont, hanem hajóknak és lapátoknak. Míg a legkisebbek gondtalanul pancsoltak a gyermekmedencében, a nagymedence két térfelén három versenyszám kezdődött.
Tíztől tizennyolc óráig kajakpólósok, raftingosok, valamint amatőr és szabadidős sárkányhajósok foglalták el az ötven méteres medencét, hogy férfi, női és vegyes kategóriában a dobogó legfelsőbb fokáig húzzák magukat. A verseny címe lehetett volna az is: egy hajóban az ellenféllel. A medencés sárkányhajózásban ugyanis egymással szemben, egy hullámtörőben ültek a hatfős csapatok, hogy ellenfelük hajórészének két méteres eltolásával kerüljenek a középdöntőbe, majd a fél hatkor kezdődő fináléba. Ebből a versengésből pedig az utánpótlás korosztály sem maradhatott ki!
A felnőtt sportolókat felvonultató mezőnyben két, tizenegy és tizenhét év közti fiatalokból álló utánpótláscsapat is indult, hogy bizonyítsa: az ifjú sárkányhajósok nem tüzet okádnak, hanem hullámot törnek. Fél tizenkettőkor a Csabai Kolbik fogtak lapátot, fizikumok azonban nem volt elég arra, hogy továbbjussanak. Ugyanez a sors várt a délben lapátoló Csabai Titánokra is, a medence partján sétálva azonban egyik csapat sem tűnt szomorúnak. Ifjú sportolókról lévén szó, furcsának tűnt volna a helyzet, ha az egész nap rendíthetetlenül hangulatot fokozó moderátor nem mondja be mikrofonjába: „Fél egykor különleges viadalt nézhetnek meg az érdeklődők. A világbajnokokkal és olimpikonokkal felálló sztárfutamban az ifjúsági sárkányhajósok ülnek Zala György, kenu egyesben olimpiai bronzérmes kenus mögé, hogy legyőzzék a favoritokat.”
A futam előtti percekben hat piros pólóba öltözött fiú toporgott a medence szélén, hogy felosszák a beülők sorrendjét és átbeszéljék a taktikát. Bár szűk fél órával azelőtt még külön csapatban lapátoltak, hamar egységgé kovácsolódtak, izgatottan méregetve ötkarikás ellenfeleiket. A szokásos csapatmegbeszélésen kívül a média rohamával is meg kellett birkózniuk az ifistáknak: objektívjeiket arcukba toló fényképészek, jobb helyért birkózó operatőrök, mikrofonkábeleiket víz elöl menekítő riporterek vették körbe a kicsit sem megszeppent fiúkat. A srácok libasorban bújtak át a medence két oldaláról biztosított hajó kötele alatt, hogy elfoglalják helyüket a víz szélén pihenő sárkányhajóban, majd megkezdődött a verseny, amely nem várt eredményt hozott.
A „sztárok csapatát" Bóta Kinga, Csabai Edvin és Horváth Gábor kajakos, kenus, továbbá Erdei Zsolt ökölvívó, Pesuth Rita kick-boxos és Hadfi Dániel cselgáncsozó alkotta. A sárkányhajó lassú oldalevezéssel indult a medence közepe felé. A szembeülők feszült csendben, tűhegyes tartással markolták sportszerüket, majd elhangzott a sípszó. A csapatok gyors iramban, sűrű csapásokkal kezdték tolni ellenfelük hajóját, az azonban hosszú másodpercekig egy helyben maradt. A nézők ekkor eszméltek rá, hogy ez bizony nem pihentető látványosság, hanem vízre menő csata lesz.
A csapásszámokat tizedmásodpercben lehetett mérni, a megfeszült tekintetek a tükröt is széttörték volna, a koncentráció némasága pedig szinte elnyomta az egyre erősödő nézőtéri biztatást. Bár a sztárcsapatban ülők megszokták már a buzdítást, ezúttal mindenki az ifistáknak szurkolt, akik mit sem törődtek vele, hogy példaképeik ülnek a hajó túloldalán. Sőt: legyőzésük még nagyobb motivációt adott nekik. Talán ettől a tudattól kapták a fiatalok az erőt, hogy húsz másodpercnél ritmust váltsanak, és egyre erősödő csapásokkal, centiméterről centiméterre tolják a hajót a középpontot jelző sárga vonaltól mind messzebb, míg végül megvolt a győzelmet jelentő két méteres távolság. A partra hat csuromvizes, szaporán lélegző, de nagyon boldog fiú szállt ki.
- Világbajnokokat és olimpikonokat győztünk le, ez pedig kicsit kárpótolt érte, hogy nem jutottunk tovább a délelőtti futamból – mondta Simon Sebestény, a tizenegy esztendős válogatott versenyző. – Király érzés! – tette hozzá amúgy kamaszosan. – A nyílt vízi sárkányhajózásban dob diktálja a ritmust, itt azonban az első beülő veszi át ezt a feladatot, ezért volt különleges a medencés verseny – vette át a szót a szintén válogatott Zupkó Balázs. – Nem a tájat láttam, hanem a kristálytiszta, kék vizet, és ez különleges élmény volt – mesélt az uszodai viadal kuriózumáról. Moldován Milán, a nyertes csapat harmadik kerettagja Zala Györgyöt emelte ki. – Ő olimpiai érmes, így nagy biztatást jelentett, hogy vele ültünk egy hajóban. Nagy múlt van mögötte, ez pedig minket is motivált – mondta a még vizes hajú, száradó pólójú ifista.
A verseny azonban nemcsak a gyerekeknek volt különleges. Csabai Edvin, a rendezvény szervezője saját tanítványai ellen lapátolt a sztárfutamban. Pontosabban: saját versenyzőitől kapott ki.
– Először szervezőként kérdezlek: hat hónapos kortól tizennyolc éves korig láttam itt fiatalokat. Ahogy körbenéztem, nem tudnak elmenni a medence mellett anélkül, hogy bele ne ugorjanak, lapátot ne fogjanak. Miért szeretik ennyire a kicsik a vizet?
– Nagyon örülök neki, hogy ennyi utánpótlás korosztályú sportoló eljött, bár nyilván a szüleik sportághoz való vonzódása miatt vannak itt. A víz olyan, mint a mágnes: mindenkit vonz. Eleget úsztunk már az uszodában, így az, hogy hajóba ülhetünk, és evezhetünk a medencében, különleges körülménynek számít. Elsősorban ez hozhatta ide a fiatalokat, és bízom benne, hogy egyre többen megkedvelik majd a sárkányhajózást.
– Mennyire volt furcsa a gyerekeknek, hogy nem a nyílt vízen, hanem a medencében versengenek?
– Most ért véget a téli alapozás, tele vannak energiával, és már vízre szállnának. A hőmérséklet ezt még nem teszi lehetővé, ezért örültek, hogy mégis lapátot foghatnak. Ez a párbaj jó átkötés volt az erősítő edzések és a tavaszi versenyszezon között.
– Annál inkább, mert a te csapatod indult, majd nyert a sztárfutamban.
– Felemás érzéseim vannak. Egyfelől büszke vagyok rájuk, amiért győztek, másfelől kicsit szomorú is vagyok, hiszen a vesztes hajóban én is benne ültem. A viccet félretéve: természetesen örülök, hogy ilyen ügyesek voltak.
– A nyílt vízen nem látjátok az ellenfeleket, itt viszont szó szerint szemtől szemben lapátoltatok. Milyen érzés, amikor látod, hogy a saját tanítványaid akarnak megverni?
– A technikájukat most nem figyeltem, hiszen jobban elfoglalt a sajátom. Jó érzés volt ilyen közelről látni őket versenyszituációban, gyakorlatilag jobban izgultam értük, mint magamért.
– Lesz folytatása az ifik sárkányhajós versenyeinek?
– Feltétlenül. Eddig is töretlenül tört előre a sportág, és ez a rendezvény, valamint az utánpótláscsapat sikere újabb lökést adott neki.
Pontosabban: húzást. A délelőtti futamok és az ifisták nem várt győzelme után ugyanis kajakpólóban és raftingban is megmérkőzhettek a versenyzők. Az ifjúságiak közül Moldován Milán és Simon Sebestyén jutott el a raftingverseny középdöntőjéig, ahonnan csurom vizesen és azzal az élménnyel szállt partra, hogy a sportág világbajnokaival lapátolhatott egy futamban. A délutáni sárkányhajódöntők és a kora esti eredményhirdetés alatt pedig, míg minden szem a dobogóra figyelt, a medence túloldalán az immár száraz ifjúsági sárkányhajósok egy újabb sportágat fedeztek fel: lapátjaikkal kergették a labdát, amolyan kajak-kenus egyérintőt rendezve.
