LABDARÚGÁS

Csatárból kapus

2014. május 15. csütörtök

Amikor általános iskolás korában tizenegy gólt lőtt egy meccsen, nem gondolta volna, hogy U17-es bajnoki címet ünnepelhet a Puskás Akadémia kapusaként. Tóth Balázst nem azért küldték a gólvonalra, mert ügyetlen lett volna. Ő akarta kipróbálni magát.

Nagy-Pál Tamás • A négy kiemelt korosztályos bajnokságból három olyannyira kiélezett, hogy csak az utolsó fordulóban dől el a bajnoki cím sorsa. Nem így van ez azonban az U17-es pontvadászatban, ahol a Puskás Akadémia már hat fordulóval a zárás előtt bajnoki címet ünnepelhetett. Huszonegy pont előnnyel vezeti a tabellát.

Csak hogy érzékeltessük picit, mekkora dolog is ez: 2006 óta messze ez a legnagyobb különbség. A Honvéd tartotta eddig a rekordot (11 ponttal), de 2009-ben például azonos pontszámmal végzett a kispesti alakulat az MTK-val, csak a jobb gólkülönbség döntött. Tavaly is a Honvéd diadalmaskodott, egyetlen ponttal előzte meg az Illés Akadémiát. A felcsútiak pedig, ha mind a három hátralévő meccsüket elvesztik, akkor is legalább tizenkét pontos előnnyel végeznek az élen.

Tóth a Dinamo Zagreb ellen.  •  Fotó: pfla.hu

De amint azt a csapat tizenhat éves kapusa, Tóth Balázs elmondta, egyáltalán nem ez a tervük.

– Mindig kapus voltál?

– Nem! Játszottam csatárt és középpályást is.

– Jól ment a góllövés?

– Volt olyan meccsünk, még a zubonyi általános iskolában, ahol 11-0-ra nyertünk és mindegyik gólt én lőttem.

– Hogyan kerültél akkor a kapuba?

– Még Kazincbarcikán történt. Valahogy megtetszett a poszt, és megkértem az edzőt, had próbáljam ki magam a gólvonalon. Hallani sem akart róla. Végül az egyik edzésen megengedte, és azóta is a kapuban maradtam.

– Milyen kapus vagy?

– Magas. Jól jövök ki a beadásokra. Lábbal viszont még fejlődnöm kell. Nemzetközi szinten sokkal gyorsabban kell csinálni a dolgokat. Sajnos, itthon ezt nemigen lehet gyakorolni, mert nem támadnak le az ellenfelek, így több nemzetközi meccsre lenne szükség. Ezen kívül pár kilót is fel kéne szednem, mert kicsit még vékony vagyok.

– Talán a posztod az egyetlen, melyben annyira nem maradtunk le Európa élvonalától. Jó a magyar kapusiskola?

– Persze. Elég, ha csak megnézzük Bogdán Ádámot vagy Király Gábort. Bár mindketten fiatalon kerültek külföldre, itthon is jó alapokat kaptak.

– Követnéd az életútjukat?

– Először is szeretnék bemutatkozni az NB I-ben, mondjuk egy év múlva. Aztán természetesen igen, én is szeretnék Németországban, Angliában vagy Spanyolországban védeni az első osztályban.

– Ehhez most tettél egy lépést, hiszen elképesztő fölénnyel, nagyon kevés kapott góllal bajnoki címet ünnepelhettél. Az első aranyéremhez gratulálhatok?

– Igen, még soha nem volt benne részem.

– Meg bírnád szokni?

– Persze, csodálatos érzés. Főleg, hogy a szezon elején senki nem gondolta, hogy ilyen simán, ennyivel a vége előtt összejön a bajnoki cím.

– Az érmeket megkaptátok már?

– Pénteken lesz az éremátadás a Puskás Akadémia–Debrecen meccs félidejében.

– Nem rossz választás, hiszen nagy valószínűség szerint a Loki is ezen a meccsen ünnepelheti NB I-es bajnoki címét. Ti túl vagytok már a fiesztán?

– Nem, pedig készültünk rá. Az MTK ellen lettünk bajnokok, de döntetlennel, aminek nem igazán tudtunk örülni. Diósgyőrben is terveztük, de ott is csak az iksz jött össze.

– Pedig azt gondolná az ember, hogy ilyenkor minden meccs ajándék.

– Ez így is van. Szeretnénk most már minden meccset megnyerni, és minél jobb gólkülönbséggel zárni a szezont.

– Amolyan Bayern München-szindrómátok van? A bajoroknak sem megy azóta, hogy megnyerték a bajnokságot.

Ezüstérem a Puskás-Suzuki Kupán.  •  Fotó: pfla.hu

– Olyasmi. Ilyenkor azért nagyon nehéz visszapörögni a megfelelő szintre.

– Legutóbb ráadásul nem is játszottál.

– Igen, mert kisebb sérülésem van, bevérzett a hajlatom. De egyébként is váltogattuk egymás a szezonban Boros Renátóval.

– Rivalizáltok?

– Természetesen, hiszen mindketten minél többet szeretnénk játszani. Ennek ellenére jóban vagyunk.

– A húsz gólból hányat kaptál te a szezonban?

– Nem tudom pontosan, de azt igen, hogy a hátralévő három fordulóban már egyet sem szeretnék.

– Minek köszönhető a kevés kapott gól? Ti parádéztatok hátul?

– Volt benne részünk nekünk is, de a védelmünk is nagyon stabil. Mind a négy bekkünk válogatott szintű játékos.

– Emiatt emelkedtetek ilyen toronymagasan a többi gárda fölé?

– Többek közt. Meg amiatt is, hogy mi már tavaly is az U17-es bajnokságban indultunk, így hozzászoktunk ehhez a szinthez. Ráadásul fizikálisan is utolértük a korosztályt. Ezen kívül szerintem nagyon szépen játszunk. Vincze István jól összerakta a csapatot.

– Mióta érzitek, hogy ezt a bajnoki címet már nem lehet elvenni tőletek?

– A tavaszi szezon elején nyertünk három meccset, amivel akkora előnyre tettünk szert, hogy érezni lehetett: ez már meglesz.

– Tökéletesre sikerült a szezon?

– Talán csak a Puskás-Suzuki Kupa sikere hiányzik. Az nem jött össze.

– Ráadásul ez esetben az sem áll, hogy majd jövőre…

– Sajnos, nem. Ezenkívül a csapat sem marad egyben. Sokan feljebb fognak játszani, sokan maradnak a korosztályban. Szétszéled az aranyérmes gárda.

Kommentek küldéséhez a sütik engedélyezése szükséges a lábléc menüben

 Cikk nyomtatása