Térképpel a Holdra?

Szuromi Hanga elrepülne a Holdra. Az újdonsült ifjúsági Eb-aranyérmes tájfutó arról viszont nem álmodozik, hogy világbajnok lesz. Pedig az könnyen megtörténhet. A macedón erdők királynőjével beszélgettünk.

Nagy-Pál Tamás Szuromi Hanga szenzációs: a PVSK 14 éves versenyzője aranyérmet nyert Macedóniában az ifjúsági Európa-bajnokságon. Hosszú szünet után ünnepelhetett a szakág efféle sikert: magyar versenyző kilenc éve nem lett első vb-n és kontinensversenyen. A pécsi sportoló mesélt honlapunknak a versenyről, edzésekről, tanulásról és arról is, hogy nagyon szeretne eljutni a Holdra.

„Néha eszembe jut a kérdés: tényleg lehetséges-e ez az egész? De azért nagyjából sikerült már felfognom – mondta Hanga, aki közvetlenül az Eb előtt torokgyulladással bajlódott. - A sprintversenyen még éreztem, hogy nem olyan jó a torkom, de a normál távon már minden rendben volt. Annyira a felkészülést sem zavarta meg, csak néhány edzést és egy versenyt hagytam ki. Talán fáradtabb voltam picit, de még ez sem biztos, hiszen többet pihenhettem. Természetesen eszembe jutott néha, hogy ki kell hagynom az Eb-t, de mindenki azt mondta, hogy erre inkább ne is gondoljak.” Szerencsére megfogadta a tanácsot és a múlt évi tizenharmadik helye után ezúttal aranyérmet szerzett a két évvel idősebbek mezőnyében. „Az elején volt egy pont, ahol nem tudtam, merre menjek. Aztán összetalálkoztam két lánnyal, akik előttem indultak, ami nagy lendületet adott. Együtt mentünk tovább, de én futottam legelöl. Azt gondoltam: hú, de menő vagyok! Egyszer figyelmetlen voltam és nem oda jutottam, ahová terveztem, de nagyobb probléma nem volt. Egyáltalán nem éreztem, hogy fáradnék, bár eléggé lihegtem és a hideg is rázott a végén.” Hanga arra is visszaemlékezett: a futás során fogalma sem volt róla, hogy számára az arany a tét. „Egyszer gondoltam rá, hogy de király lenne, ha dobogóra állhatnék, de azt egyáltalán nem éreztem, hogy ennyire jó vagyok. A végén viszont furcsálltam, hogy mindenki kiabál, és amikor beértem már láttam: az első helyen állok. Utána még izgulni kellett sokáig, hogy senki ne előzzön meg.” A tehetség szülei is ennek a sportágnak hódolnak, de ez még mind semmi: összesen négyen vannak testvérek – nála csak egy fiatalabb van – és mindnyájan tájfutók. „Mászni és kenuzni is szoktunk járni, de azt csak hobbiból” – teszi hozzá Hanga. A felkészülés egy-egy versenyre ebben a sportágban két fő részből áll: a technikai és a fizikai edzésekből. Előbbit hívják térképezésnek.„Kimegyünk a környékünkön a hegyekbe és ott gyakoroljuk a tájékozódást. Utána az edzővel átbeszéljük a tapasztalatokat. Illetve az is nagyon hasznos szokott lenni, amikor az idősebbektől kérdezzük meg, hogy ők adott helyzetben mit csináltak volna.”

A fizikai felkészülés ennél jóval monotonabb: „Télen szinte csak futóedzések van, mert nem tudunk kimenni a szabadba. Futni szoktunk hosszú- és rövidtávon, valamint, ha jó az idő, terepen is. Ezek eléggé fárasztóak, a térképes edzéseket sokkal jobban szeretem.” Hanga – aki nem meglepő módon térképpel a kezében még soha nem tévedt el – emellett iskolába jár, ahol kimondottan jó tanulónak számít: „Néha picit rossz, hogy az edzések után sokáig kell tanulni. Vizsgák előtt például nem is mindig szoktam elmenni a tréningekre, de otthon olyankor is futok. Hárman is járunk a PVSK-ba az osztályból, de a többieknek is tetszik, amit csinálunk. Azért azon elcsodálkoztam, amikor gratuláltak, ugyanis nem gondoltam volna, hogy hallottak az Eb-győzelmemről.” Amikor a jövőről kérdeztük, meghökkentő választ kaptunk, Hanga ugyanis így felelt: „Nem szoktam álmodozni arról, hogy világbajnok leszek. Csak szeretném folytatni minél tovább. Vannak nyolcvan éves bácsik is, akik űzik ezt a sportágat. Remélem, nekem sem kell hamarabb abbahagynom.” Amatőr sportág révén, a civil életről annál többet álmodozik, több területen is kipróbálná magát felnőttkorában: „Sok tervem van. Szívesen lennék például orvos, de fényképezni is imádok. És lehet, hogy butaságnak hangzik, de egyszer az egyik résztáv közben olyan szépnek láttam a Holdat, hogy arra gondoltam: elmehetnék valamikor oda is űrhajósként.”