- UtánpótlásSport - https://www.utanpotlassport.hu -

Az út közepén

Bár a szülei nem szerették volna, hogy Lőczi Árpád jégkorongozzon, a MOL Új Európa Alapítvány támogatottja kitartott a választott sportág mellett. Ma már az ország egyik legjobb utánpótlás-nevelő egyesületének, a MAC Budapestnek a játékosa.

Pusztai Viola Lőczi Árpádot kezdetben óvták a szülei a jégkorongtól, mert túlságosan kemény sportágnak tartották. Pedig az akkor nyolcéves fiú már az első alkalommal –  amikor az iskolai program keretében ráment a kaposvári jégcsarnok jegére – kedvet kapott a hokihoz. Ráadásul az edzők tehetségesnek tartották. Miután néhány osztálytársa már járt edzésre, az ő szüleik győzték meg Árpi felmenőit, hogy a gyerek jó helyre kerül.

– Gyorsan megszerettem a közeget, amely körülvette a jégkorongot, remekül éreztem magam az edzéseken – emlékszik vissza a kezdetekre a tizenhat éves játékos. – A körülmények is jók voltak Kaposváron, igaz, csak kevés gyerek játszott, s a legtöbbjük nem vette komolyan a hokit. Én azonban fejlődni akartam, hosszú távon jégkorongozóként képzeltem el az életemet, ezért tizenhárom évesen a sportág egyik fellegvárába, Dunaújvárosba költöztem. Nagy lépés volt olyan fiatalon elszakadni a szüleimtől, de rengeteget tanultam az ott töltött idő alatt.

Lőczi Árpád rengeteget fejlődött a MAC-ban Forrás: MAC Budapest [1]

Lőczi Árpád rengeteget fejlődött a MAC-ban  •  Forrás: MAC Budapest

Miután a legjobbak közé akart tartozni, s tőlük tanulni, 2014-ben jelentkezett a MAC Budapestbe. Az edzők esélyt adtak neki a bizonyításra, amivel élt is, hiszen azóta a fővárosi klubban játszik. A korosztályos válogatott-összetartások alatt csupa jót hallott az egyesületben folyó munkáról a csapattársaitól, s nem is kellett csalódnia.

– Mindennap komoly edzéseken veszünk részt, profin felépített a klub. Az edzők nagy súlyt helyeznek a szárazedzésekre, azt vallják, hogy az az alapja mindennek. Amióta a MAC-ban játszom, sokat fejlődtem taktikailag és fizikailag is, bár a csúcstól azért még messze vagyok. Mentálisan is meg kellene erősödnöm, ugyanis ha elrontok valamit, azt általában felnagyítom, miközben a jó dolgokat lekicsinyítem. Pedig éppen fordítva kellene.

Úgy véli, a trénerek ez ügyben sokat segítenek neki, hiszen bíznak benne. Sokat számít egy-egy pillantás, vállveregetés, vagy ha a kemény meccsek után lepacsiznak a játékosokkal, mindenkit megdicsérnek.

A szezonban eddig nyújtott teljesítményével elégedett, úgy fogalmaz, miután jól megy a csapatnak, fut az ő szekere neki is. Nem számított arra, hogy a MAC a hazai és az osztrák ifjúsági ligában is olyan jól szerepel: valószínűleg az élen zárja az alapszakaszt. Persze a rájátszás már más „kávéház”, ott bármi megtörténhet, de természetesen a cél mindkét bajnoki cím megszerzése. Emellett pedig szeretne ott lenni az áprilisi, olaszországi U18-as divízió I/B-s világbajnokságon.

– Egy évvel fiatalabb vagyok a korosztálynál, de ez nem lehet kifogás, mert bárki bekerülhet a keretbe, aki bizonyít. Az összetartások mindig jó hangulatban telnek, a legutóbbi, decemberi budapesti torna pedig jó erőfelmérőnek bizonyult, erős ellenfelekkel játszhattunk magas színvonalú meccseket.

Ha a hoki mellett akad némi szabadideje, nagyrészt a tanulásra fordítja, mert az iskola is nagyon fontos neki. Emellett próbál minél több időt tölteni a barátaival, barátnőjével, és kipihenni a mindennapok fáradalmait.

Hogy a jégpályán minél jobb teljesítményt nyújtson, abban nagy segítségére van a MOL Új Európa Alapítvány. Tavaly első alkalommal pályázott az összegre, és nagyon örült az elnyert támogatásnak, amelyet csúcskategóriás hokifelszerelésre fordított.