Világ csodájára

Az elbukott nyitómérkőzés után a helyi sajtó elkönyvelte: az A csoportos világbajnokság utolsó helyénél előbbre nem juthat Dániában a magyar női junior-válogatott. Ahhoz képest, a világot meglepve végzett egyetlen európaiként a legjobb négy között.

Nagy-Pál Tamás A női junior-válogatott szövetségi kapitánya, Palancsa Zoltán kijelentette az ország történetének első korosztályos A csoportos világbajnoksága előtt: akár érmet is nyerhetnek Dániában. Volt ok a kételkedésre, főleg annak tükrében, hogy az első fordulóban a lányok a mezőny leggyengébb válogatottjának tartott töröktől szenvedtek  8-6-os vereséget.

„A helyi sajtó, illetve a szakemberek is elkönyvelték: az utolsó előtti hely volt a mérkőzés tétje, és mi maradtunk alul” – mondja mosolyogva Palancsa. Aztán alaposan meglepték a világot: a sportági nagyhatalomnak számító Skócia ellen már aznap sikerült a javítás (10-6 ide), és a lányok meg sem álltak az elődöntőig. Annak ellenére sem, hogy a csapat vezére, a kétszeres felnőtt vegyespáros-világbajnok Palancsa Dorottya két napon keresztül kemény vírusos megbetegedéssel küzdött, semmilyen étel nem maradt meg benne. De vállalta az összes mérkőzést, mert eltökélte: nem hagyja cserben csapatát. A lányok így az alapszakasz negyedik helyén végeztek, azonos mérleggel (5-4) Svédországgal, így tie breake-mérkőzésen kellett megküzdeniük a négy közé jutásért. A 10-4-es sikerre a csapat minden egyes tagja úgy emlékszik vissza, mint a vb legcsodálatosabb élményére. „Ujjongtunk, egymás nyakába borultunk, mert nagyon nehéz dobással sikerült nyernünk” – eleveníti fel Bíró Bernadett. A verseny furcsa lebonyolításának köszönhetően ugyanazon a napon még két meccs várt a lányokra: Dél-Koreát sikerült is legyőzni (12–11), de a toronymagas favoritnak számító Kanada (4–9) fáradtságtól meggyötörve már nagy falatnak bizonyult, így elmaradt az előzetesen egyébként nem is várt döntőbe jutás. Amikor a meccs véget ért, a koreaiak már javában aludtak, hiszen másnap reggel bronzmérkőzés várt rájuk – a mieink ellen. „Mi csak hat órát tudunk aludni, minek köszönhetően nehezen ment a koncentráció. Nagyon pontatlanok voltunk, az vezetett a vereségünkhöz” – magyarázza Palancsa Dorottya, amit valójában nem kell, hiszen a 8-4-es vereség ellenére legjobb európai csapatként negyedik helyen végeztek a lányok. „Egyértelműen az összetartó erő volt a titkunk – jelöli meg Miklai Henrietta a siker okát. – Nagyon szeretjük és mindig biztatjuk egymást, az edzéseken kívül is rengeteg közös programot csinálunk. Nem vagyok biztos benne, hogy ez az összes csapatban így működik.” Önmagában az még kevés lenne, a kapitány hozzáteszi: a csapat magja hat éve együtt készül, és már többször is közel volt a sikerhez (például az A csoportos vb-szerepléshez), de az utolsó banánhéjon rendre elcsúsztak a lányok. Most nem, bár a vesztes bronzmérkőzés után természetesen még úgy érezték. Másnap reggel azonban már mindnyájan abban a tudatban ébredtek fel, hogy sporttörténelmi sikert értek el.