- UtánpótlásSport - https://www.utanpotlassport.hu -

Fegyelmezett mosollyal

Majer Dániel Sinkó Andrea fogalom a magyar ritmikus gimnasztikában. Tizenöt évig űzte a sportágat, több mint százszoros válogatott, 26 országos bajnoki cím tulajdonosa, világbajnoki ötödik helyezett, az 1988-as szöuli olimpián összetettben elért hatodik helyével pedig máig ő minden idők legeredményesebb hazai ritmikus gimnasztikázója. Edzősködni meglehetősen korán, 17 évesen, még az aktív pályafutása alatt kezdett, munkásságának elismeréseként pedig az idén megkapta a Mol Új Európa Alapítvány Mester-M díját. [1]

Sinkó Andrea a Mester-M díjjal Forrás: ujeuropaalapitvany.hu [2]„Az élsportoló-pályafutásom legkeményebb részeként tekintek arra az időszakra, amikor már tanítottam is. Világéletemben nagyon szerettem a gyerekeket, tulajdonképpen amolyan megérzés volt, hogy szeretnék velük foglalkozni – emlékszik a kezdetekre, amelyek azért nem minden szempontból bizonyultak nehéznek. – Sok tanítványom még látott versenyezni, és felnézett rám, az tehát könnyebbséget jelentett. Főleg a miénkhez hasonló, esztétikai sportágakban számít sokat, ha az ember élő példaként szolgálhat. A gyerekek igyekeztek utánozni, ugyanazokat a dolgokat csinálni, amiket én. Miután pedig befejeztem a versenyzést, egyszerűen ott ragadtam, nem is tudtam elképzelni, hogy mást csináljak.”

A kilencvenes években a magyar aerobikválogatott szövetségi kapitányaként hatvan érmet, köztük tíz aranyat nyert a tanítványaival világversenyeken, az ezredfordulón pedig saját gyerekfitnesz-iskolát alapított. Az ott betöltött edzői szerepe mellett az Óbudai WDSE aerobikegyesület elnöke és trénere, valamint a MOB sportolói bizottságának tagja. S nemzetközi aerobikbíróként is tevékenykedik.

Pályája során több ezer gyereket tanított meg a sportág alapjaira, a legnehezebb edzői feladatnak pedig a helyes egyensúly megtalálását tartja.

„Fontos, hogy követeljünk, szigorúak legyünk, de azért a szerethető arcunkat is lássák a gyerekek, s az edzésnek legyen olyan periódusa, amikor jól érzik magukat. Én nagy beszélgetésellenes vagyok, szeretem, ha végigdolgozzuk a tréningeket, de sokszor mégsem szólok rájuk. Ne érezzék, hogy mindig vigyázzban kell állniuk, mert annyira feszített a tempó. De félreértés ne essék, azért a szigorúbb edzők közé tartozom” – mondja mosolyogva.

Édesanyaként a tanulást a sport elé helyezi, de utóbbit is elengedhetetlennek tartja a fiatalok életében.

„Első a tanulás, második a sport, de mindenképpen legyen sport, mert manapság többnyire a virtuális világban élnek a gyerekek. A versenyzőim tanulmányi eredményeivel is tisztában vagyok, rendszeresen meg kell mutatniuk például az ellenőrzőjüket, olyan értelemben pedig igyekszem a barátjuk is lenni, hogy külföldi versenyek vagy edzőtáborok során olyan programokat szervezek nekik, amelyek nem csak a sportról szólnak.”

A legjobban a külföldi utakon tudja megismerni tanítványait, és a szülők távollétében kicsit a pótanyukájuk szerepét is betölti.

„Az egyik, huszonöt évvel ezelőtti, ma már edzőként dolgozó tanítványommal éppen arról beszélgettünk legutóbb, hogy mennyire megmaradt a baráti kapcsolat, és még mindig fontos szerepet töltünk be egymás életében.”

Nincs is ezen mit csodálkozni olyan mester esetében, akinek az igazi örömöt az jelenti, ha boldognak látja a tanítványait.

Egyéb korosztályos hírek TORNASPORTOKBAN [3] a sportági aloldalunkon.