Mestermunka című sorozatunkban hétről hétre olyan edzőket mutatunk be, akik tréneri pályafutásuk során mindvégig példaértékű utánpótlás-nevelő munkát végeztek. Akikre tanítványaik nemcsak jó szívvel gondolnak, hanem büszkék is rájuk; arra, hogy a kezük alatt fejlődhettek élsportolókká. E heti vendégünk Módos János, a Szigetvári Birkózó SE 84 éves, ma is aktív edzője, aki a közelmúlt napokban vehette át a Mol Mester-M díját.
Szekeres István – utanpotlassport.hu Válogatott birkózó volt, az országos bajnokságok négyszeres ezüstérmese, ami a Polyák Imrék sikerkorszakában igen tekintélyes teljesítmény volt. Ő lehetett volna Szigetvár első olimpiai szereplője, de az 1960-as római játékokról – kéztörés miatt – lemaradt. Ráadásul nem is birkózás közben történt az eset, hanem dupla szaltó után rosszul ért talajt.
Az unokájával, Péterrel ugyanazt tette a sors: Peking előtt – az egyik magyar esélyesként – vérmérgezést kapott, és nem utazhatott el Kínába.
A nagyapát és a legkiválóbb tanítványát, az unokát is üldözte a sors, mindkettőjük pályafutását sérülések szabdalták meg. „Jobb lett volna, ha kastélyt, vagyont, bármit örökölt volna tőlem – mondja Janipapa, ahogyan a szakosztályban nevezik –, de hát csak a balszerencsét tudta.” Hogy a történet ne forduljon végképp keserűbe, elmondjuk a végét…
Ritka pillanat a magyar sport történetében: a nagyapa vezeti fel az országos egyéni bajnokság döntőjére az (éppen még melegítőben lévő) unokát. A kép aláírása a sportági szövetség magazinjában az volt annak idején: „Előttem az elődöm” Fotó: a szerző felvétele
A nagyapa és az unoka szeret együtt horgászni. Egy alkalommal, amikor csendben üldögéltek a bot végénél, mert egyikük sem szószátyár típus, Péter megszólalt: „Papa, én mindenképpen hozok neked érmet olimpiáról”.
És úgy is tett. Londonból bronzzal tért haza.
Módos János az elvesztett olimpiai szereplés után, 1964-ban vette át a szigetvári szakosztály vezetését. Azóta több száz fiatalt nevelt fel a birkózószőnyegen, a tanítványai 87 országos bajnoki címet szereztek, több tucat diákolimpiai siker mellett, és 21 érmet hoztak haza világversenyekről, közöttük – mint már tudjuk – olimpiai bronzot is. A két fia (az egyik, Csaba ma a szakosztály edzője) és a másik fiától született unokája, Péter is birkózó lett.
A neve örökre egybeforrt a szigetvári birkózással, mi több, 2015-ben a város díszpolgára lett.
Most, nyolcvannégy évesen is rendszeresen tart foglalkozásokat. Ma is a saját autójával szállítja az edzésre a környező településeken élő, hátrányos helyzetű gyerekeket.
Jól bírja? – kérdeztük. „Nagyon nehezen, mert keveslem az edzéslehetőséget. Csak háromszor van egy héten, pedig ötször kellene. És akkor is csupán másfél óránk van, az is csak szűken, mert már ott áll a takarítónő, kezében a vödörrel, figyelmeztetően… Pedig a hivatalos edzés után kellene a gyerekeknek kis szabad játék, gondtalan hempergés a szőnyegen, mert akkor szeretik meg igazán a sportágat.”
Gyerekekről beszél, hiszen ma a kezdők, a kicsik mozgását javítgatja, még óvodai csoportokat is vezet. Nagy szeretettel.
„Az óvodás foglalkozások közben jöttem rá, vagy tanultam meg, hogyan kell bánni a gyerekekkel – mondja. – Az első tétel a türelem. A gyerek még kicsi, hozzá kell segíteni, hogy maga érezze meg, mit és hogyan kell csinálnia. Százszor is el kell ismételni, meg kell mutatni neki. Soha gyereknek azt nem mondom, hogy ügyetlen. Inkább azt, hogy ügyes vagy te, majd meglátod… És csakugyan ügyes lesz idővel. Ami pedig a legfontosabb: a kicsik minden gyakorlás után sikerélménnyel menjenek haza, mert az erősíti meg bennük a birkózásba vetett hitet és a szeretetet.”
Idillinek is tűnhet a kép. Pedig Szigetvár birkózása súlyos gondokkal küzd. Mindkét korábbi névadó szponzorának a vállalkozása elvérzett, és a kellő anyagiak hiányában a birkózócsalád szemefényét, az olimpiai bronzérmes Pétert képtelen volt otthon tartani; a népszerű Csonti a fővárosba igazolt. Azóta tovább csökkent a létszám is; ma körülbelül hatvanan sportolnak a Birkózó SE-ben, ők leginkább 8–18 év közöttiek.
Módos János azonban tele van optimizmussal. A Nemzeti Tehetség Program óvodai pályázatán 500 ezer forintot nyertek, ebből a pénzből ennek a korcsoportnak két versenyt szerveznek, az elsőre március 25-én kerül sor. „Meg aztán – mondja Janipapa – ígéretet kaptunk a várostól, hogy önálló birkózótermünk lesz. Akkor sokkal többet edzhetünk, így szerencsére nekem is sokkal több lehet az elfoglaltságom.”
Az olimpiai bronzérmes unoka ma a kötöttfogású kadétválogatott edzője – Kliment László mellett –, és a TF-re jár, hogy diplomát is szerezzen a gazdag gyakorlati tapasztalata mellé.
Mi az, amit a fiatal edző a nagyapától a leginkább szeretne ellesni?
„Nagyon tisztelem a mélységes humánumát, és azt a képességét, hogy játékos formában tudja megszerettetni a kicsikkel is ezt a nem éppen könnyű sportágat. Úgy érzem, csak folytatni kell azt, amit ő már sikerre vitt. Nem lesz nehéz, mert mi, Módosok szeretjük a birkózást, nem munkát látunk benne, hanem örömöt, és én is azt szeretném továbbadni. Úgy, ahogy tőle kaptam magam is.”
Egyéb korosztályos hírek BIRKÓZÁSBAN a sportági aloldalunkon.
