Rebeka aranyat ér

„A Vasassal mentünk NB I-es találkozóra Debrecenbe. A meccsen kifejezetten jól ment a játék. Ezután megkeresett a DVSC, és ajánlatot tett. Sokat vacilláltunk a szüleimmel, hogy elfogadjam-e. Mérlegre tettük a dolgokat, végül amellett döntöttünk, hogy élek a lehetőséggel” – meséli átigazolásának történetét a 17 esztendős kézilabdázó, Arany Rebeka, aki majd a nyáron költözik a Hajdúság fővárosába.

Krasznai Bence – utanpotlassport.hu A 17 esztendős, EYOF-győztes, Európa-bajnoki bronzérmes Arany Rebeka 10 év után hagyja el szeretett egyesületét, a Vasas SC-t, ugyanis elfogadta a DVSC-TVP kézilabdaklub ajánlatát, s a nyártól már ott folytatja pályafutását. De ne szaladjunk ennyire előre… − Mi volt az oka, hogy a kézilabdát választottad sportágadnak? − Egészen kisgyermekként még ritmikus gimnasztikáztam, de az túl kislányos volt nekem. Akkoriban bátyámmal rengeteget bunyóztunk otthon, és rájöttem, hogy kifejezetten tetszik a harciasság. Ezért döntöttünk úgy a családommal, hogy kipróbálom a kézilabdát. − Úgy tűnik, hogy jól választottatok… − Kétségtelen. Az Angyalföldi Sportiskolába mentem először edzésre, és egyből megfogott a közeg. Kivételes emberekkel találkoztam. Rögtön éreztem, hogy rátaláltam a második családomra. Komfortos volt a gyorsaság, a csapatmunka, a küzdelem és élveztem az összetartó erőt, szóval meg sem fordult a fejemben, hogy más sportágnál kötök ki. − Hogy haladt a karriered Pasaréten?

− Az első nagy eredményemet kétezer-kilencben értem el. Alsóörsön nyertük meg a szivacskézilabda országos bajnokságot. Ahogy telt az idő, egyre stabilabbá vált a játékom. A legnagyobb problémám az volt, ha meccs közben kihagytam egy helyzetet, vagy nem úgy játszottam, ahogyan azt elvártam volna magamtól, akkor a mérkőzés közepén lelkileg szinte összeroskadtam, és ennek következtében gyakorlatilag nem volt értelme a pályán maradnom. Az idő múlásával, és az edzők segítségének köszönhetően azonban sikerült ezt a hibát kiküszöbölnöm. Úgy vélem, hogy karrierem fordulópontja három évvel ezelőtt jött el, amikor a NEKÁ-val találkoztunk a dabasi tornán, és ott nagyon jól ment a játék. Ezután kaptam először meghívót a válogatottba. − Azóta mondhatni, folyamatosan tagja vagy a nemzeti együttesnek. − Igen. Amikor először vettem részt összetartáson, még nem sejtettem, hogy ennek lehet folytatása, viszont rendre megkaptam a behívót ezután is. Hatalmas motiváció volt a számomra. Tavaly pedig sikerült győztesként távoznunk a győri EYOF-ról, és az Európa-bajnoki dobogó harmadik fokára is felálltunk. Egyértelműen ez az eddig legnagyobb sikerem. − Ha már itt tartunk. Idén Lengyelországban lesz az U17-es világbajnokság. Milyen várakozással tekint rá az alakulat? − Nem titkolt szándékunk, hogy éremért megyünk. Nagyon jó a csapat, és erősek vagyunk. Úgy érzem, bárkit legyőzhetünk. − Mi az oka annak, hogy aláírtál Debrecenbe? − „A Vasassal mentünk NB I-es találkozóra Debrecenbe. A meccsen kifejezetten jól ment a játék. Ezután megkeresett a DVSC, és ajánlatot tett. Sokat vacilláltunk a szüleimmel, hogy elfogadjam-e. Mérlegre tettük a dolgokat, végül amellett döntöttünk, hogy elfogadom az ajánlatukat. Elvégre, ki tudja, mikor lesz legközelebb ilyen lehetőségem. Szeretném kiemelni, hogy minden, ami én vagyok, a Vasasnak köszönhetem, és soha nem fogom elfelejteni, hogy mennyi minden kaptam itt. − Milyen előérzeted van az átigazolást illetően? − Kifejezetten várom, pozitívan élem meg a helyzetet. Csak a nyáron költözöm majd oda, addig is az elsődleges célom, hogy a Vasas ne essen ki az első osztályból. Bízom benne, hogy sikerülni fog. Ami a Debrecent illeti: nagy öröm számomra, hogy egyre több magyar játékos játszik náluk. Természetesen szeretnék minél többet fejlődni, és minél hamarabb beilleszkedni a csapatba, de úgy vélem, ezzel nem lesz probléma, hiszen nagyon közvetlen típus vagyok. − Melyek a távolabbi céljaid? − Mindenféleképpen szeretném majd segíteni a felnőttválogatottat is, és olimpián részt venni. Az már csak a hab lenne a tortán, ha onnan egyszer éremmel térhetnénk haza. Emellett minden álmom, hogy Bajnokok Ligáját nyerjek. Tudom, hogy merészek az álmaim, de mindent megteszek értük, mivel ezért élek. Ez ad erőt a mindennapjaimhoz. További korosztályos hírek KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.