Mestermunka című sorozatunkban olyan edzőket mutatunk be, akik tréneri pályafutásuk során mindvégig példaértékű utánpótlás-nevelő munkát végeztek. Akikre tanítványaik nemcsak jó szívvel gondolnak, hanem büszkék is rájuk; arra, hogy a kezük alatt fejlődhettek élsportolókká. E heti vendégünk Selmeci Attila úszóedző, aki fiatal ígéretek sorának pályafutását egyengette, s 59 éves korára jutott el a csúcsra azzal, hogy az irányításával készülő Milák Kristóf tavaly, 17 évesen bombameglepetésre ezüstérmet szerzett a budapesti felnőtt-világbajnokságon.
Bruckner Gábor – utanpotlassport.hu Pedig az érdi szakosztályban tevékenykedő Selmeci Attila nem ma kezdte a szakmát. Tizenhét esztendőn át dolgozott a Kőbánya SC, „leánykori” nevén Bp. Spartacus Kőér utcai aranybányájában, ahol annak idején Egerszegi Krisztina, Güttler Károly, Cseh László és Kovács Ágnes is a világhírig tempózta magát, s ahol utóbbinak, a mellúszó olimpiai bajnoknőnek a felkészítésében maga is aktívan részt vett. De neveltje volt az Európa-bajnok Batházi István és Boulsevicz Beatrix, az ifi Eb-elsőséggel büszkélkedő Kolozár Dávid, na meg az a – váltóban immár felnőtt vb-bronzérmes – Németh Nándor is, aki Milák Kristóf mellett a magyar férfi úszósport legnagyobb reménysége.
Tréneri pályafutása során a sors határokon belül és azokon kívül is sodorta erre-arra Selmecit – rövid ideig még az úszószövetség szakfelügyelőjeként is dolgozott –, mígnem 2014-ben kikötött a Pest megyei településen. Hogy aztán 59 évesen, 2017 nyarán ott álljon a szája szélét harapdálva, hitetlenkedve a Duna Arénában, és kimondja a sportemberek legszentebb egyszavasát: „Sikerült!”
„Láttam a döntő előtt, hogy hihetetlen erők mozdulnak meg ebben a fiúban, és éreztem, most csoda történhet” – így emlékezett vissza a mester néhány héttel a versenyzője, s annak nyomán a saját karrierje csúcsát jelentő budapesti vizes-világbajnokságra, egészen pontosan a 100 m-es pillangóúszás fináléját megelőző pillanatokra. Milák edzője utóbb sem tud – és nem is akar – meghatódottság nélkül beszélni arról az estéről. Amikor meg visszaidézzük neki, hogy nem sokkal Kristóf célba érkezése után, már a bemelegítő-medence partján a könnyeivel küszködött, csak annyit mond: „Hát persze…”
Mestermunka_Selmeci_Attila
A szerény – a figyelmet magára sokkal inkább az eredményeivel, nem pedig a hangzatos kijelentéseivel felhívó tréner – úgy véli, az edzőknek természetesen kiemelkedő szerepük van a versenyző sikerességében, de a nagyobb rész, minimum hatvan százalék azért biztosan a sportolóé. Hiszen neki kell elvégeznie a munkát, neki kell nap mint nap megszenvednie az eredményért.
„A mi szerepünk a magas színvonalú szakmai háttér megteremtése, mert a világ élvonalába ma már lehetetlenség eljutni úgy, hogy valaki nem a legkorszerűbb módszerekkel készül. Ez az alap, de ezeket a bizonyos módszereket, mindig a versenyző egyéniségéhez, képességeihez kel igazítani. Ami pedig a közös munka érzelmi, mentális részét illeti, talán e tekintetben adódik a legtöbb teendő. A gyereket időről időre át kell segíteni a nehézségeken.”
Selmeci egyébként mellékfoglalkozású úszóedző. Főállásban az érdi Gárdonyi Géza Általános Iskola és Gimnázium testnevelő tanára. Azt mondja, imádja a pedagógusi szakmáját, de nem titkolja, nem pusztán szeretetből él „kétlaki” életet. Ugyanakkor úgy gondolja, a tokiói olimpia előtt alighanem muszáj lesz fizetés nélküli szabadságra mennie, mert akkor már tényleg minden percet az egyébként ugyanebben az iskolában tanuló Milák felkészítésének kell szentelnie.
Hitvallása, hogy a fiatalokkal foglalkozó szakembernek kivételes türelemmel kell viseltetnie tanítványai iránt, az eredményeket pedig soha nem szabad siettetnie. Ugyanilyen fontosnak tartja, hogy a trénernek töretlen legyen a bizalma a versenyzőben.
„Kristóf edzéseredményei alapján például még ma sem következik feltétlenül mindaz, amit a versenyeken nyújt. Ám ha tét magasodik előtte, szinte átváltozik, valahonnan a mélyből iszonyatos energiák törnek fel belőle. Sosem felejtem el, a tavalyi junior Eb-t megelőzően én csak hajtottam, hajtottam volna őt, ahogyan addig, és nagyon mérges voltam rá, mert nem akarta elvégezni a feladatokat. Úgyhogy kifakadtam, és azt mondtam neki az egyik tréning közepén, hogy rendben, kispajtás, akkor indulás hazafelé! Aztán már odakint, Izraelben jöttem rá, amikor korosztályos világcsúcsot úszott, hogy neki volt igaza. Pontosabban a szervezetének, az izomzatának, amely jelzést küldött: most pihenni kell kicsit. Évtizedek múltán is van mit tanulnia az edzőnek, és bizony el kell tudnia ismerni, ha ő hibázott.”
Azt mondja, hálás az életnek, amiért pályafutása jó részében utánpótláskorú fiatalokkal foglalkozhatott, mert azzal, hogy – úgymond – alulról jött, többet lát, jobban megérti a lényeget ma, amikor az úszóvilág legnagyobb tehetségeinek egyikének útját egyengeti.
„Úgy tapasztalom, a sors általában igazságos; amit elvett, azt rendre visszaadja. Most, hogy valamelyest magam is reflektorfénybe kerültem, már elmondhatom: engem is kárpótolt szinte mindenért…”
További korosztályos hírek ÚSZÁSBAN a sportági aloldalunkon.
