Sírás lett az eleje

A magyar úszósport egyik nagy ígéretének tartják a Budafóka SE 16 éves versenyzőjét, Zombori Gábort. Az EYOF-aranyérmes sportoló a március végi, debreceni felnőtt országos bajnokságon több korosztályos csúcsot is átírt, mi több, 100 m háton bronzérmet szerzett. Ám most már előretekint, a helsinki junior Európa-bajnokságra és a Buenos Aires-i ifjúsági olimpiára fókuszál.

Bruckner Vince – utanpotlassport.hu Zombori Gábor pályafutása kezdete óta a Budafóka SE versenyzője, s jelenleg is remekül érzi magát  a dél-budai egyesületben. Ez az eredményein is meglátszik, legutóbb éppen a felnőtt országos bajnokságon nyújtott kiemelkedőt.

– Remekül szerepeltél a felnőtt ob-n. Hogy élted meg a sikereket? – Különösebb teher nélkül érkeztem meg Debrecenbe; a legfontosabb az volt, hogy élvezzem a versenyt. Már az első napon bronzérmet nyertem, s ez kihatott a további számokra is. Úgy voltam vele, bárhogyan is alakul a másik három nap, én már boldog vagyok. – A felkészülést te is meleg égövi edzőtáborban töltötted. Hasznosak voltak a dél-afrikai napok? – Szerintem a bronz is azt mutatja, hogy nagyon is hatékony volt a felkészülés. Kifejezetten odatettem magamat a téli időszakban, s persze kivételes élmény volt, hogy ilyen különleges, egzotikus helyszínen készülhettünk a csapattal. – Budafóka… Az úszósport berkein kívül nem sokat mond ez a név. Jól érzed magad a dél-budai klubodban? – Ott kezdtem el úszni, s azóta még csak meg sem fordult a fejemben, hogy elhagyjam az egyesületet. Remek közösséget alkotunk, s nemcsak a versenyzőkkel, hanem az edzőkkel, a klubvezetőkkel is nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Szóval, azt hiszem, a létező legjobb helyen vagyok. És persze biztosítottnak is látom a fejlődésemet Budafokon. Igaz, huszonöt méteres medencében edzünk, és egyébként sem extrák a körülmények, ez egyáltalán nem gátja a fejlődésnek. Amit az is bizonyít, hogy jó néhány utánpótlás-válogatott úszó kikerült már innen. – Sosem volt kérdés, hogy úszó leszel? – Dehogynem! Anyukám azt akarta, hogy a családból mindenki tanuljon meg úszni, és persze én sem maradtam ki a sorból. Csakhogy ez velem nem volt egyszerű, mert annyira sírtam, hogy haza kellett vinni. Azt mondták anyunak, próbáljuk meg egy év múlva. Így is történt, de ötévesen sem változott a helyzet, megint bőgtem, mint a záporeső. Sőt harmadjára, hatéves koromban sem maradt el a pityergés, de akkor már nem menekülhettem, és ott ragadtam. – Miért éppen a hátúszás lett a kedvenced? – Mindenkinél másképpen alakul, hogy végül is melyik úszásnemet részesíti előnyben. A saját esetemben nem tudom a konkrét okot, de tény, hogy ezt szeretem a legjobban úszni az edzéseken is. Ugyanakkor a hát mellett ott van a vegyes is, amelyben szintén sikeres szeretnék lenni. Jelenleg a mellúszás megy a legkevésbé, azon még bőven van mit csiszolni. – Az idén még nagy feladatok várnak rád, júliusban rendezik a junior Eb-t, októberben pedig az ifjúsági olimpiát… – Ez lesz az első korosztályos Eb-m, úgyhogy fogalmam sincs, mire számíthatok majd Helsinkiben. Igazából a hátra készülök minden erőmmel, aztán meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. Az ifjúsági olimpiáról többet hallottam, már a kijutásért is nagy a harc. A felnőtt országos bajnokságon legyőztem a riválisomat, úgyhogy remélem, engem visznek majd Buenos Aires-be. – Ez a közeli jövő. De mi szerepel a távolabbi terveidben? – Erre a kérdésre minden gyerek azt mondja, hogy olimpiai bajnok akar lenni. Én sem válaszolhatok mást, de azért a világ- vagy Európa-bajnoki címmel sem lennék boldogtalan… De addig el is kell jutni. És tisztában vagyok vele, mennyi munka vár még rám. Egyéb korosztályos hírek ÚSZÁSBAN a sportági aloldalunkon.