Régi dicsőség, új tervek

A 27 éves Fekete Soma lett a pingpongozó ifjúsági leányválogatott szövetségi edzője, akit Bátorfi Zoltán női szövetségi kapitány és Szily György leány utánpótlás-szakágvezető javaslatára neveztek ki. A fiatal trénernek komoly céljai vannak az utánpótlás-nevelés felvirágoztatására, a hétvégén pedig érmekkel igazolták ezt tanítványai a Belgiumban rendezett ifjúsági és serdülő nemzetközi bajnokságon.

Sztrik Martin ‒ utanpotlassport.hu Az asztalitenisz történelme hosszú múltra tekint vissza, nem beszélve a magyarok fényes sikereiről. Ez a XIX. században még angol „úri testmozgás” az 1900-as években vált versenysporttá, és ért el komoly népszerűséget Európában és Ázsia számos helyein. 1926-ban már világbajnoki, 1988-ban pedig olimpiai küzdelmeket rendeztek. A különböző világversenyeken számtalan fényes magyar siker is született. Az 1979-es phenjani aranycsapat (Gergely Gábor, Jónyer István és Klampár Tibor) még élénken él az emlékezetünkben, de a pingpong szerelmesei rögtön megemlítik  Barna Viktort, a sportág legeredményesebb játékosát, aki 25 év alatt 22 világbajnoki címet szerzett, vagy Szabados Miklóst, aki aranyérmek számában csak héttel maradt  el tőle. Manapság kevesebb fiatal pingpongozik, komoly sikerek hiányában pedig nem örvend már akkora hírnévnek a sportág. Az edzők helyzete sem könnyű, hiszen folyamatos kereszttűzben vannak, ebből kifolyólag egyre-másra váltogatják egymást a szakemberek. A fiú utánpótlás esetében fel-felvillan néha szikrányi remény egy-egy jobb szereplés nyomán, a leányoknál viszont az utóbbi években nem igazán jöttek az eredmények. Ezért nem is csoda, hogy a hölgyek most új szakvezetőt kaptak. Vajon a mindössze 27 éves fiatalember képes lesz-e  megreformálni az utánpótlás-nevelést? Többek között erről és a hétvégi belgiumi tornáról beszélgettünk az ifjúsági leányválogatott új szövetségi edzőjével, Fekete Somával. – Az aktualitásnál maradva beszéljünk a belga ifjúsági és serdülő nemzetközi bajnokságról. Az ifi lányok csapatban elődöntőig jutottak, Harasztovich Fanni pedig a negyeddöntőig menetelt egyéniben, elverve az első kiemeltet a legjobb tizenhat között. Összességében elégedett az eredményekkel?

– Vegyes érzések kavarognak bennem. Fanni hozta a kötelezőt mind csapatban, mind egyéniben. Menkő Veronika viszont nem volt kiegyensúlyozott, hullámzott a teljesítménye. A csapatverseny elődöntőjében szettet sem tudtunk nyerni, ez beárnyékolja kicsit a csoportmeccsek sikereit. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy a lányok kitettek magukért, és büszke – vagyok rájuk. – A serdülő lányok között Tölgyes Dorottya és Laskai Írisz ezüstérmes lett párosban. Róluk mi a véleménye? Hiszen korábban ön edzette Dorottyát Nyírbátorban… – Azért fantasztikus meglepetés ez az eredmény, mert a két lány csak a nemzetközi tornákon indul együtt, emiatt nincsenek is annyira összeszokva. Nagyon szép, amit elértek, nemcsak ők, hanem Adamik Csenge és Volentics Anna párosa is, akik az elődöntőben estek ki. Fényes jövő állhat még előttük. – Beszéljünk az ön pályafutásáról, amely meglehetősen izgalmasan alakult! Az utánpótláskorúak között még szép számban voltak sikerei, felnőttben viszont valamiért nem sikerült áttörnie azt a bizonyos gátat. Mi volt az oka, hogy most nem mint élsportolóról, hanem mint edzőről beszélhetünk önről? – Mikor kiöregedtem az utánpótlásból, nem voltak ilyen körülmények, mint most. Akkor elképzelhetetlen volt, hogy a fiatalok a felnőtt kerettel tudjanak készülni. Hiába álltam a harmadik helyen a ranglistán, hiába játszottam magyar bajnoki döntőt, a profik között nem jöttek az eredmények. Húszévesen játszottam a német Bundesliga harmadosztályában is, majd két esztendővel később pedig már belevágtam az edzősködésbe. Együtt indítottunk szakosztályt Lindner Ádámmal (jelenleg a serdülő leányválogatott vezetője) Dunakeszin, később pedig Nyírbátorban segédkeztem, ahol az elődöm Németországba távozása után engem kértek fel első számú embernek.

– Hol tanulta a szakmát? – Jelenleg is tanulom, egy nemzetközi egyetemi edzőképzés keretein belül Splitben. Felajánlottak egy ösztöndíjprogramot, ami hatalmas lehetőség volt számomra. Ez motivált igazából, hogy a profi edzősködést válasszam, és ekkor lett számomra világos, hogy ez az én utam. – Meglepődött, amikor megkeresték, hogy irányítsa az ifjúsági leányválogatottat? – Igen, váratlanul ért a felkérés, nem számítottam rá. Bíztam benne, hogy egyszer a válogatott edzőjeként is megmutathatom majd magam, de azt nem hittem, hogy ez ilyen hamar sikerülni fog. – Nem igazán tudunk megnevezni korábbról olyan edzőt, aki ennyire fiatalon ilyen rangos pozícióba került volna. Hogy jött szóba az ön neve a szövetségben? – Rengeteg támogatást kaptam, főleg Bátorfi Zoltántól és Szily Györgytől, többet között ő keresett meg, de Fazekas Péter tett javaslatot a poszt betöltésére. Megkérdezte, hogy érdekel-e a pozíció, majd elmondta, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnem a munkavégzéssel kapcsolatban. Mindenki egyetértett a személyemmel kapcsolatban, az elnökségi tagok is egyhangúlag döntöttek, úgyhogy pozitív visszajelzéseket kaptam. – Milyen nevek voltak még a kalapban? – Nem tudom, hogy kik jöttek még szóba. Azt tudom, hogy volt válogatott edzőket is felkértek. – Sokat gondolkodott, mielőtt döntött? – Nem volt egyszerű, mivel ezt megelőzően egy neves német utánpótlásklubtól is kaptam egy remek ajánlatot, és már majdnem biztos volt, hogy kimegyek. Aztán mérlegeltem, és úgy döntöttem, hogy itt a helyem. – Elég kevés fiatal lány pingpongozik manapság, nagyjából fele annyian, mint fiúk. Hogyan tervezi növelni a létszámukat? – Az elsődleges cél, hogy együtt tudjunk működni az iskolákkal. Fontos, hogy a fiatalok lássák, milyen csodálatos ez a sportág. Tervezzük azt is, hogy a válogatottat elvisszük bemutató játékokra. Leginkább a tíz év alatti korosztályt szeretnénk megcélozni, ezt vidéken könnyebb, mert ott alapból kevesebb sportolási lehetőség. Ugyanakkor nehéz itthon népszerűsíteni a játékot, mivel nincs semmi reklámja, nincs televíziós adás, nincs értesülés. Ha sokat látsz egy adott sportot, megjön a kedved hozzá, és minél többet nézed, annál jobban érted. Németországban ez teljesen más, ott heti rendszerességgel mutatják a Bundesliga meccseket, reklámozzák őket, ki van építve a marketing. Nálunk ez hiányzik.

– Az utóbbi időben nem sok babér termett számunkra asztaliteniszben. A lányok esetében pedig ez hatványozottan igaz. Mik a tervei és céljai? Miben szeretné megreformálni az utánpótlás-nevelést? – Fontosnak tartom, hogy minél több időt tudjak tölteni a versenyzőkkel. Egyre többet járok hozzájuk klubedzésekre is, ott is segédkezem, játszom velük. Muszáj napi szinten ott lennem az életükben, különben honnan tudhatnám, milyen munkát végeznek hétről-hétre.  Sok válogatott edző követi el azt a hibát, hogy csak az összetartások és versenyek alkalmával foglalkozik a tanítványokkal, én jobban ki szeretném építeni ezt a részét a közös munkának. – Még csak 27 éves, s máris ilyen rangos pozícióba került. Nem fél, hogy sokan fogják támadni? – Tisztában vagyok vele, és készülök rá, de nem érintenek meg ezek a dolgok. Kinevezésem óta többen megjegyezték, nem értik, hogy miért engem választottak. Az igazság az, hogy bárki más került volna a helyemre, ugyanebben a cipőben járna, mert ilyen a magyar mentalitás. – Milyen a kapcsolata a közvetlen kollégákkal? A válogatott edzőkkel jó viszonyban vagyok, ez a fontos. Segédkeztem náluk már korábban is felkészüléseken, beleláttam edzésmunkájukba, sokat tanultam tőlük. Az információkat folyamatosan raktároztam, az edzőképzés pedig csak hozzásegített, hogy össze tudjak állítani egy olyan programot, amivel fel tudom készíteni a lányokat az Eb-re. Nagy terveim vannak velük! Fekete Soma megbízatása egyelőre januárig tart, amit jó eredmények esetén később természetesen meghosszabbíthatnak. További korosztályos hírek ASZTALITENISZBEN a sportági aloldalunkon.