Jó úton jár ifjabb Rosta Miklós, hogy édesapjához, a 130-szoros válogatott Rosta Miklóshoz hasonló pályafutást járjon be, igaz a 18 éves tehetségre addig még rengeteg munka vár.
G. G. „Ahogyan minden kisgyerek, én is inkább fociztam kiskoromban, de emellett kézilabdáztam is. Mindkét sportágat nagyon szerettem, de amikor választani kellett, szüleim a kézilabda irányába tereltek, persze egy percig sem ellenkeztem” - mondta „kisebbik” Rosta, aki legendás elődjéhez hasonlóan óriási méretekkel van megáldva.
Ifj. Rosta Miklós
„Természetesen az egész életünket a kézilabda töltötte ki, aput gyakran elkísértem az edzéseire, a család pedig minden hazai meccsen ott szurkolt neki a helyszínen. Amikor kisebbek voltunk a testvéremmel még természetesen nem tudtunk annyit együtt gyakorolni, de ahogyan nőttünk, egyre többször edzettünk otthon is” - nyilatkozta a Tatabánya játékosa.
Ifjabb Rosta Miklós pályafutása gyerekkorában természetesen édesapjával párhuzamosan zajlott, így Dunaújvárosban kezdett, majd a család költözésével ő is áthelyezte a székhelyét Mezőkövesdre. „Általános iskola nyolcadik osztályig gyakorlatilag minden poszton játszottam, még kapus is voltam, aztán átlövő lettem, hiszen mindenkinél nagyobb voltam, s így nem igazán tudtak tartani. Ugyanakkor később, amikor elkezdtem az idősebbek között játszani, betettek beállósnak, hiszen náluk már nem voltam magasabb” – elevenítette fel annak történetét, miképpen örökölte meg édesapja posztját. Hozzátette, ezen a poszton természetesen rengeteget tanult édesapjától, a játék csínját-bínját megtanulta, s persze „zsiványságból” is vett leckéket.
Ezt követően Győrbe költözött a család, hiszen idősebb Rosta Miklós az NB I/B-ben érdekelt Győr vezetőedzője lett, s a serdülőben eltöltött rövid időszakot követően apja keze alá került. „Azt gondolom, alapvetően sokkal nehezebb dolga van annak, akinek az édesapja az edzője, hiszen ő sokkal többet vár tőled, neked pedig bizonyítanod kell a többiek előtt is, mivel ha én lazsálnék, akkor a többiek is automatikusan azt éreznék, hogy nekik is szabad. Ugyanakkor ez nem jelentett gondot számomra, hiszen mindig keményen odatettem magam” – mesélt az ifjabbik Rosta, aki azóta már Tatabányán szerepel, s az NB I-ben is kapott már lehetőséget, nem is egyszer.
A válogatottba először még serdülőként került be Vágó Attila meghívására, azóta állandóan tagja a korosztályos keretnek, most pedig a Szlovéniában sorra kerülő U20-as Európa-bajnokságra készül a nemzeti csapattal, amely csoportjában Franciaországgal, Dániával és Portugáliával játszik majd. „Természetesen a legfontosabb, hogy a csoportból tovább menjünk. Ez nem lesz könnyű, de azt gondolom, hogy nem is lehetetlen. Innen kezdve a nyolc között már nincs könnyű mérkőzés, de hiszek az elődöntős szereplésben, mivel sokan játszanak tőlünk az NB I-ben, vagy éppen a másodosztály góllövőlistáján szerepelnek szép eredménnyel”.
