Van mit mérlegelni
A magyar birkózás legendás története szerint Tombor István, székesfehérvári mesteredző azt mondta a versenyzőjének, Seres Ferencnek: „Most lazíts egy évet, csak birkózgass, kondizz! Az idő neked dolgozik.” Seres harminckét éves volt akkor. A fogyasztással járó gondok most ismét a figyelem homlokterébe kerültek.
Szekeres István – utanpotlassport.hu A birkózó-világversenyek szereplői évtizedek óta a rajt előtti délután mérlegeltek, és a súlycsoportjuk küzdelmei egy nap alatt lezajlottak. A sokat fogyasztó versenyzőknek is volt tizenhat órájuk a regenerálódásra a szőnyegre lépésig, bátran tartották magasan az edzősúlyukat a felkészülés során.
A mostani, brutális reformot a tavalyi kadét Eb-n, Szarajevóban tesztelték: a súlycsoportok versenye kétnapos lett, mérlegelést pedig mindkét napon tartanak reggel, bő két órával a kezdés előtt. A korábbi, enyhített feltételek ugyanis oda vezettek, hogy a tizenhat órás regenerálódást követően másnap a súlyhatárhoz képest öt-hat kilóval nehezebb birkózók léptek szőnyegre. A múlt heti felnőtt Eb-t már az új szisztémában rendezték meg az oroszországi Kaszpijszkban, mint ahogy a május 14-én kezdődő szkopjei kadét-kontinensbajnokság is annak megfelelően zajlik.
A fiataloknak meg kell tanulniuk a fogyasztást a helyén kezelni, tapasztalatokat szerezni a saját regenerálódásukról. Mi több: étkezési reformmal ellensúlyozni az új, hátrányos helyzetet.
Elrettentő és követendő példák egész sorát kínálja a sportág történelme. Mi a Honvéd Szondi SE 48 kilós, kötöttfogású kiválóságának, Seres Ferencnek a pályáját idézzük fel. Ő maga igazában nem lehet példa, hiszen senki nem tudja befolyásolni az alkati adottságait. Márpedig róla azt mondták: ha a verseny előtti estén királyi módon belakmározik, másnap reggel akkor is simán hozza a súlyát. Két nagyszerű, fiatal vetélytársa is elvesztette vele szemben a mérlegcsatát.
„Szegény Sulci (az Seres beceneve)…” – sajnálkozott a magyar tábor. Tombor mester azonban felfortyant: „Micsoda?!... Simán megveri.” El is magyarázta: a lengyelt kiütötte a fogyasztás, szinte leájult a mérlegről. A meccsig hátralévő két óra alatt képtelenség talpra állítani. „A taktika is megvan. Megmondtam Sulcinak: kétszer nyakon vágod, aztán eldobod.”
A mester ezúttal sem tévedett: Seres győzött, és végül – harmincöt évesen – olimpiai bronzérmes lett.
Illik elmagyarázni a két „nyakon vágást”. Úgy történt, hogy Seres először jobbal felnyúlt az ellenfél tarkójára, nagy erővel megrántotta a fejet balra, lefelé, majd ballal ugyanúgy, jobbra. A fogyasztástól elgyötört lengyel, mint átmulatott éjszaka után, talán még a tájékozódási képességét is elvesztette, az egyensúlyérzékelése viszont – finoman fogalmazva – biztosan nem működött jól, és így a dobást nem tudta védeni.
A régi történet világosan megmutatja az újraélesztett reggeli mérlegelés veszélyeit. A nagy fogyasztóknak nem érdemes a gyors és radikális súlyvesztést alkalmazni. Az a célravezető, ha a versenyző folyamatosan tartja azt a súlyt, amelynek a ledolgozása még elviselhető. Sportorvosok azt ajánlják, hogy a felkészülést a versenysúly öt százalékának megfelelő többlettel kell végezni. A 60 kg-ban szerepelő birkózó tehát 63 kilósan eddzen. Ha a helyzet megengedi, mert messze van még a következő verseny, érdemes próbafogyást csinálni, és figyelni a test és lélek reakcióját. Mindenkinek meg kell találnia a maga ideális edzősúlyát és az eredményességet nem fenyegető fogyasztási mértéket, ritmust.
Súlycsoportos sportágakban működő szakemberek egyöntetűen állítják, hogy a – nem szenvedéssel járó – fogyasztás jót tesz a sportolónak, hiszen a verseny előtti napokban jobban figyel befelé, önmagára, miáltal javulhat a teljesítménye.
De hogy a fogyasztás ne járjon koplalással, szenvedéssel, ahhoz a megfelelő, egészséges táplálkozással lehet közelebb jutni. Érdemes dietetikus szakemberrel konzultálni. Mint ahogy érdemes támaszkodni az antropometriára is, amely előre jelzi a nagyon fiatal, kezdő sportolók majdani testméreteit, és annak alapján megcélozni az egyénnek ideális súlycsoportot, illetve a fejlődésbe fektetett munka mennyiségét és minőségét.
Az biztos, hogy a birkózásba visszatért mindennapi, reggeli mérlegeléshez való ideális alkalmazkodást nagyon gondosan kell megtervezni, és akár lépésről lépésre haladni vele.
Érdekes, úttörő példával is szolgál a magyar birkózás. A két éve kadét vb- és Eb-bronzérmet nyert csepeli, szabadfogású Budai-Kovács Marcell tavaly a 46 kg-ból nem a következő súlycsoportba, az 50-be lépett feljebb, hanem azt átugorva, mindjárt az 54 kg-os mezőnybe. Nyilván a csepeli mestereivel egyeztetve választotta a ma még szokatlan megoldást, de az sem kizárt, hogy hivatalos vagy maszek antropometriai előrejelzés alapján. Túl azon, hogy amúgy is szurkolunk neki persze, remélhetőleg a hosszú távú, kemény, megalapozott munka sikerre vezet, anélkül, hogy az 50 kg-ba fogyás tortúrái hátráltatnák.
És akkor az ő esete kiváló példa lehet a birkózás utánpótlásában.
Egyéb korosztályos hírek BIRKÓZÁSBAN a sportági aloldalunkon.