Ki nem nőtt gyerekcipő

„Olyan szegény ország a miénk, hogy nálunk a gyeplabdát is salakon játsszák…” – nyilatkozta még bőven a rendszerváltás előtt a rádióban Losonczi Imre, az ütős játék egyik hazai ikonja, s a szelíd iróniával megfogalmazott „kórkép” is bizonyság arra: egyes sportágakban hagyományosan nem fenékig tejfel az élet mifelénk. De vajon reménykeltőbb-e a jövő, mint a jelen? Összeállításunkban öt, egyébként a nyári olimpia műsorán is szereplő, idehaza mégis rendre a nagyszínpad mögött „koncertező” ágazat utánpótlásának helyzetébe igyekszünk bepillantani.

Munkatársainktól – utanpotlassport.hu BASEBALL. A baseball az amerikai kontinens és Kelet-Ázsia országaiban köztudomásúan hatalmas népszerűségnek örvend. A tengerentúlon a Major League Baseball (MLB) meccseinek látogatottsága egészen elképesztő méreteket ölt. A játék már az 1912-es nyári olimpia műsorán is szerepelt, s bár azóta többször is levették a programból, 2020-ban, Tokióban ismét ott lehetnek a képviselői. Mindeközben Magyarországon még a sportkedvelők körében is kérdés: egyáltalán létezik-e a baseball mifelénk?

Nos, a sportág szereplői nyilván kikérnék maguknak a felvetést, hiszen a sportág hazai története 1990-es években kezdődött, 1992-ben megalakult a sportági szövetség, két évre rá pedig már tizenhat csapat feszült egymásnak a nemzeti bajnokságban. Mi több, 2002-ben hazánk rendezhette a B-csoportos Európa-bajnokságot. A baseball ezzel együtt a reflektorfénytől távol helyezkedik el az itthoni sportági palettán. Pedig… Morua Roberto, a szövetség alelnöke, az U12-es válogatott szövetségi kapitánya egyáltalán nem látja sötéten a jelenlegi helyzetet. „Az utánpótlás-nevelés öt-hat évvel ezelőtt új irányt vett, minden élcsapatban kötelezővé vált a fiatalok képzése. Több korosztályban is elindult a bajnokság, és nem panaszkodhatunk: azt gondolom, a tizenéveseket illetően megfelelő mind a mennyiség, mind a minőség.” Az alelnök kitért arra is, hogy a sportág rendkívül szerény mértékű állami támogatást kap, így a csapatok lényegében önerőből gazdálkodnak.  Ami a népszerűsítést illeti: ez ügyben nyilvánvalóan a televízión keresztül lehetne a legtöbb eredményt elérni, ám mindeddig nem értek célt az ilyesfajta próbálkozások. „Jó hír viszont – folytatja a kapitány –, hogy a fiatalok immár rendszeresen részt vesznek nemzetközi tornákon is, ráadásul a környező országok csapatainál rendre jobbak vagyunk. A közeljövő nagy feladata pedig az, hogy a jövő évi U12-es Európa-bajnokságon helytálljunk, már csak azért is, mert – nagy büszkeségünkre – Budapest adhat otthont a kicsik kontinenstornájának.” GOLF. A golfozásba belekezdő, majd egészen eredményes fiatalok – persze a legkevésbé sem sportágspecifikus – problémája, hogy mihez kezdjenek sportkarrierjükkel az érettségi után. Sokan döntenek úgy, hogy további tanulmányaik miatt felhagynak a versenyszerű golfozással, és már csak hobbiként tekintenek a korábban a mindennapjaikat meghatározó sportágra. „Ami a tizenéves játékosainkat illeti, nem panaszkodhatunk, akadnak közöttük igazán tehetségesek is ‒ mondja Hahn Roland, a szövetség utánpótlás-referense. ‒ A mindössze 14 esztendős, de már kétszeres felnőtt Magyar-kupa-győztes Kötél Bence képességei mindenképpen kiemelendőek, de említhetném a marokkói gymnasiadéról bronzéremmel hazatérő Závaczki Bálintot is.”

Köztudott, hogy a profi golfozók degeszre keresik magukat a világban, ám a csillogásig vezető úton sokan kihullanak, hiszen a kezdeti időszak ráfordításai alaposan megcsapolják a családi kasszát. „Eleinte idehaza is sok pénzt emészt fel a golfozás. Ám, aki később megüti a mércét, és kiérdemli a szövetség támogatását, lényegesen kedvezőbb helyzetbe kerül. A fő költségeket, az utazást, a szállást, a nevezési díjat már mi álljuk.” Azt már Makszin Áron főtitkár teszi hozzá, hogy jelenleg nagyjából 250 utánpótláskorú golfozót tartanak nyilván. Nem sok, de pozitívum, hogy a létszám évről évre tizenöt-húsz százalékkal nő. Idekívánkozik a kérdés: vajon miért választja egy gyerek a golfot spotágának? „Részint azért, mert a családban valaki már űzi a játékot, de van profánabb válasz is: egészen egyszerűen azért, mert valamelyik golfpálya mellett lakik. Sokan egyébként csupán kiegészítő sportként golfoznak a fiatalok közül.” A főtitkár úgy véli, ma már Magyarországon sem lehetetlen, hogy megfelelő adottságok és háttér birtokában valakiből profi játékos váljék, s ez a tény már önmagában is hatalmas motiváció. Ugyanakkor van még feladat bőven: Makszin szerint a tömegbázist feltétlenül növelni kell ahhoz, hogy a mennyiség átcsaphasson minőségbe. Ennek érdekében népszerűsítő bemutatókat tartanak az iskolákban, juniorakadémiákat működtetnek, s a klubok is mind több toborzót szerveznek. GYEPLABDA. A sportág 1908-tól tartozik az olimpiai sportágak közé, s a magyar válogatott egyszer, 1936-ban, Berlinben részt is vett a sportág ötkarikás tornáján, amelyen a nyolcadik helyen zárt. Rá két évre döntetlent játszott az együttes a olimpiai ezüstérmes németekkel, s erre a sikerre akkoriban sokan felfigyeltek. Azóta jóval kisebb érdeklődés övezi a sportágat. A folyamatos hanyatlás után 2000-től szinte illegalitásba vonult a sportág: ekkor véglegesen megszűnt a korábban a bázist jelentő szakszervezeti háttér.

Napjainkban hozzávetőleg kétszáz igazolt játékost tartanak nyilván az országban, s további ötvenet, aki hobbiszinten gyeplabdázik. De a valódi problémát mégsem a csekély létszám jelenti. Legalábbis így látja Herberth Balázs, a szövetség ifjúsági bizottságának elnöke. „Egyáltalán nincs létesítményünk, ahol garantálni tudnánk a felkészülés és a zökkenőmentes utánpótlás-nevelés feltételeit. Olykor műfüves focipályákat bérlünk, de azok sem megfelelőek, hiszen vannak olyan mozdulatsorok, amelyeket egyszerűen képtelenség ezen a felületen tökéletesíteni.” Miközben a környező országokhoz képest is lehetetlenek a viszonyok, Herberth szerint – csodák csodája – mégis fölfedezhető némi előrelépés az utánpótlás eredményességében. Ezt mutatja az is, hogy az U18-asok kijutottak a júliusi, törökországi Európa-bajnokságra. Hatalmas gondot okoz az is, hogy minimális a külső támogatás, a mérkőzéseken pedig önkéntesek látják el a hivatalos feladatköröket. Ám – mint tudjuk: a remény hal meg utoljára – a bizottság elnöke úgy véli: ha a lelkesedés és a szakmai nívó töretlen marad, a fiatalok néhány éven belül akár szoros mérkőzéseket vívhatnak riválisaikkal a nemzetközi tornákon... ÍJÁSZAT. Mit ér a tudás, ha nem tudjuk kibontakoztatni? ‒ így szól a hazai íjászsport legégetőbb kérdése. Merthogy a tudás ‒ ahogyan azt Vánky Sebastian, a szövetség elnöke állítja – megvan, ám anyagi források nélkül sajnos képtelen egyről a kettőre jutni a sportág. „Tavaly indítottuk útjára az úgynevezett iskolaprogramunkat. A projekttel azt próbáljuk elérni, hogy az ország több pontján, a kiválasztott oktatási intézményekben a testnevelő tanárok megkapják az íjászoktatáshoz szükséges alapokat. A megszerzett tudás birtokában a gyerekek közvetlenül a tagegyesületekhez kerülnek, amelyekben magasabb szinten folytatódik a képzésük.”

Nemrégiben néhány környező ország sportági szövetsége – elsősorban az utánpótláskorú versenyzők további fejlődése reményében – összefogott, és létrehozta a Közép-Európai-kupa elnevezésű versenysorozatot. A rendre nyolc-tíz nemzet fiataljainak részvételével zajló viadalokon a magyarok hagyományosan jól szerepelnek, dobogós helyezések sorával büszkélkedhetnek. „Igyekszünk minél többet tenni az utánpótlásért – magyarázza az elnök. – Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy ha a gyerek eljön edzésre, akkor hozzátartozóját, kísérőjét is igyekezzünk lefoglalni az íjászat különböző válfajaival. Gyakori eset, hogy a gyerek apukája egyben az edzője is, hiszen aki annak idején egyszer kipróbálta ezt a sportágat, az jó eséllyel meg is ragadt benne.” Vánky szerint nem biztos, hogy a sportágban élenjáró  országokban ‒ például Dél-Koreában ‒ honos filozófiát a magyar gyerekek is be tudnák fogadni, ezért nem látja értelmét külföldi szakemberek szerződtetésének. A tudás idehaza is megvan – ismétli meg Vánky, és hozzáteszi: reméli, hamarosan az előrelépéshez elengedhetetlen anyagi feltételek is megteremtődnek. RÖGBI. A sportágnak több válfaja ismert, amelyek közül ‒ hazánkban is ‒ a legelterjedtebb az úgynevezett uniós, azaz a tizenöt fős változat. Az angolszász labdajáték 1924-ben kikerült az olimpiai programból, ám 2016-os riói játékok óta újra ott van az ötkarikás repertoárban – igaz, nem a tizenöt, hanem a hétfős változattal. Hazánkban 1990-ben alakult meg a sportág szövetsége. A szervezet technikai igazgatója, Debreczeny Dénes szerint folyamatosan nő a játék hazai népszerűsége. „Szélesedik a bázis, mind több fiatal kezd rögbizni, s ennek az a legfőbb oka, hogy a hétfős változat olimpiai sportág lett. De a népszerűsítésben nagyon jó szolgálatot tesznek az immár rendszeres televíziós közvetítések, hiszen a tizenévesek hétről-hétre láthatják a magyar bajnoki meccseket, teletűzdelve a látványos lassításokkal. Ez korábban elképzelhetetlen volt.”

A sportágat idehaza 9-10 éves kortól űzhetik szervezett rendszerben a gyerekek – fiúk és lányok egyaránt. A kisebbek, vagyis a 14 év alattiak klubtornákon szerepelhetnek, míg az U16-os és az U18-as korosztálynak hivatalos bajnokságot is kiírnak. E két felső korcsoport válogatottjai az Olimpiai Reménységek Versenye keretében nemzetközi eseményeken is próbára tehetik magukat. A további létszámnövelés érdekében iskolai rögbiprogramokat tartanak, s a sportág rendszeres résztvevője a Nagy Sportágválasztónak. A játék egyébként vidéken népszerűbb és eredményesebb, mint a fővárosban, s ennek az az oka, hogy Budapesten jószerével megfizethetetlenül sokba kerül a pályabérlés. A technikai igazgató szerint hiába lett ismertebb a sportág idehaza, olimpiai részvételről kár lenne álmodozni, mert Magyarországon nincsenek profi játékosok. Az elmúlt évek fejlődése azonban mindenképpen biztató. „Miután a rögbi visszakerült az olimpiai sportágak közé, sokat javult a támogatottságunk is. Eddig csak a felzárkóztatási programban tudtunk részt venni, most viszont az infrastruktúra fejlesztésére is kaptunk az államtól kétszázötven-millió forintot.”