Valóra vált lila álmok

Megvédte bajnoki címét az UVSE csapata a serdülő fiú vízilabda-bajnokságban. A címvédő lilák hazai közönség előtt játszva győzték le 11‒9-re a múlt héten az ifjúságiak között tizenöt év után diadalmaskodó BVSC-Zugló gárdáját. A sikert az együttes vezetőedzője, Tóth Zoltán értékelte. Interjú a 29 éves trénerrel.

Sztrik Martin ‒ utanpotlassport.hu Magabiztosan nyerte az UVSE serdülőcsapata az alapszakaszt, majd a döntőt is.  – Idén mi volt a siker kulcsa?  – kérdeztük az együttes edzőjét, Tóth Zoltánt. – Leginkább az, hogy kivételesen jó korosztályról beszélünk. Biztos vagyok benne, hogy jövőre legalább hat-hét játékos szerepet kap majd az OB I-es felnőtt csapatban is, de hosszabb távon még többen esélyesek erre, ahogy később a felnőttválogatottságra is.  – Az elmúlt nyolc év alatt immár hatodszor szereztek aranyat a klub serdülő pólósai. Mitől ennyire kiemelkedően jó az UVSE ebben a korosztályban?

– Nagyon jó kérdés, a válasz szerintem a fiatalok életkorában rejlik, tendenciának mondható ugyanis sajnos, hogy az ifjúsági kor vége felé jó páran abba hagyják a vízilabdát a tanulás miatt. A serdülő és a gyermekkorosztály viszont még az az életszakasz, amikor elhiszik, hogy profik lehetnek, és nagy álmaik vannak.  – Hogyan látja, mekkora szenvedéllyel űzik a sportágat a fiúk? – Szívvel-lélekkel csinálják, szerelmesek a vízilabdába. Ebben ugyanolyan nagy szerepük van az edzőknek is, illetve minden munkatársnak, aki itt dolgozik, mert hasonló szenvedéllyel, odaadással munkálkodnak ők is. – Mi volt a legnagyobb nehézség az évad során? – A legnagyobb probléma abból adódott, hogy a serdülőcsapatból rengetegen játszottak az ifjúságiak között és az OB I/B-ben is, ami ilyen fiatalon is eléggé megterhelő. Az ő fáradtságuk párszor érthetően magával rántotta az egész csapatot, főleg amikor összesűrűsödött a program február és március környékén. Ráadásul   a medence mellett az iskolában is bizonyítaniuk kellett. Megpróbáltunk odafigyelni minderre az edző kollégákkal, ami ‒ ahogy az eredmények is mutatják ‒ jól sikerült, és a játékosok megfelelően ki tudták pihenni magukat. – A döntő elején tapogatózó játék volt a vízben, egyik csapat sem támadott ki. Inkább a védelem megszilárdítása volt a cél a meccs előtti megbeszélésen? – Minden siker alapja a jó védekezés, legalábbis én ebben hiszek, ezért is végeztünk több defenzív gyakorlatot a hétvége előtt és alatt. A támadójátékkal nem is volt gond, mert gólérzékeny játékosok alkotják a csapatot. A mérkőzés elején picit kizökkentette őket a tét és a légkör, de amikor megnyugodtak, minden a helyére került.  – Milyen volt a döntő után a medencébe ugrani? – Ez mindig csodálatos és leírhatatlan érzés. Elsősorban megkönnyebbülést és boldogságot éreztem, mivel sikerült elérni célunkat, amiért egész évben küzdöttünk. Nekem az volt a legfontosabb, hogy hozzá tudjam segíteni őket álmuk valóra váltásához. További korosztályos híreink VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.