- UtánpótlásSport - https://www.utanpotlassport.hu -

Újvidék után, Vuhszi előtt

Leiner Soma – utanpotlassport.hu [1] Kisebb labirintus a Gerevich Aladár Sportcsarnok, ahol felnőtt vívóink utolsó hivatalos, ráadásul a média számára nyilvános edzésüket tartották a kínai Vuhsziban következő világbajnokságot megelőzően. Noha klasszisaink, Szilágyi Áron, Szatmári András, vagy éppen Szász-Kovács Emese is az újságírók rendelkezésére állt, honlapunk a létesítmény alsó szintjén gyakorló Mészáros Tamást, illetve Frűhauf Benjámint, a válogatott két ifjú tőrözőjét faggatta az esélyekről, várakozásokról.

Mészáros Tamás (b) és Frűhauf Benjámin Kínában is bizonyítana [2]

Mészáros Tamás (b) és Frűhauf Benjámin Kínában is bizonyítana

− Mikor tudtátok meg, hogy ti is utazhattok Kínába?

Mészáros Tamás: Ez összetett, hiszen év közben szubjektív a hazai ranglista, rengeteg világkupa-versenyre jártunk, folyamatosan változik a csapat. A ranglista első két helyezettje mindig utazik, a harmadik és a negyedik helyről pedig az edzők döntenek. Benji bevívta magát a második helyre, én harmadik voltam, de előzetesen inkább arra fogadtam volna, hogy itthon maradok. Szerencsére nem így alakult, az újvidéki Európa-bajnokság előtti utolsó edzőtáborban már szinte biztos volt, hogy mindketten indulhatunk.

Frűhauf Benjámin: Igen, május végén  már éreztük, hogy ott lehetünk a csapatban. Néha előfordul, hogy az Eb-n nyújtott teljesítmény azt indokolja, hogy másnak kell szerepelnie, de most nem így történt.

− Nem is lett volna indokolt, hiszen jól szerepeltetek első felnőtt világversenyeteken. Elégedettek voltatok a teljesítménnyel? 

F. B.: Mindkettőnknek rengeteg tapasztalattal szolgált az Európa-bajnokság. Én személyes célként a csoportkörből való továbbjutást tűztem ki. Szerencsére ez sikerült, mindkettőnknek, Tomi ráadásul ment még egy kört. Fontos volt, hogy azt érezzem, van keresnivalóm a felnőttek között, hogy tudok problémát okozni a rutinosabb vívóknak is. Úgy érzem komoly előrelépés, illetve rutinszerzés volt ez a kontinensviadal a karrierünkben.

M. T.: Elsősorban én is a főtáblára jutást szerettem volna elérni, ott pedig minél szorosabb asszókat vívni. Az izraeli Hatoel ellen nagyon nyerni akartam, sikerült megfelelően összpontosítanom, lelkileg óriási motivációt adott a legyőzése. Utána az olimpiai bajnok Garozzo következett, még vezettem is 7:6-ra, ám mentálisan annyira elfáradtam, hogy nem éreztem azt, hogy meg tudom őt verni. Ennek ellenére rengeteget adott nekem az Európa-bajnokság, hiszen fiatal versenyzőként éreztem miben kell, és miben tudok fejlődni.

− Hasonló szereplésben reménykedtek a jövő héten kezdődő világbajnokságon is? 

M. T.: Igen, én nem érzek semmiféle különbséget a világbajnokság kapcsán, sőt itt talán könnyebb olyan ágat kapni, ahol egy ideig győzelmi esélyekkel vívhatunk. Ha az Eb-n sikerült legyőznöm egy erős ellenfelet, minimum ezt várom magamtól Kínában is. Ha így lesz, azt mondhatom, jól kezdtem pályafutásom felnőtt éveit.

F. B.: Hasonlóan állok én is hozzá, a csoportkört ezúttal is szeretném abszolválni, utána pedig minél több skalpot begyűjteni. Szeretnék magamnak, a közegnek is bizonyítani, rutint szerezni, ez most a legfőbb cél.

A Frűhauf Benjáminnal (balról a 3.) és Mészáros Tamással (balról a 2.) felálló tőrcsapat kilencedik lett az újvidéki Eb-n [3]

A Frűhauf Benjáminnal (balról a 3.) és Mészáros Tamással (balról a 2.) felálló tőrcsapat kilencedik lett az újvidéki Eb-n

− Fiatalként mennyire nehéz úgy nekivágni egy-egy asszónak, hogy az ellenfél jóval esélyesebb?

M. T.: Szerintem egyre könnyebb. Attól függetlenül, hogy felnőtt vagy utánpótlás, mindig van jobb, esélyesebb. A versenyek alatt megtanultuk ezt legyűrni, ráadásul a szövetség biztosít sportpszichológusokat, ez óriási segítség. Sokszor motiváltabbnak érzem magam, ha olimpiai bajnok, vagy világbajnok ellen vívhatok, én tudom magamról, hogy harcos vagyok, van szívem, és még inkább azt érzem, hogy meg akarom verni.

F. B.: Annyival egészíteném ki, hogy nekünk ez az első felnőtt évünk, így nincs rajtunk még nyomás. Ha az ellenfelünk rutinosabb, jobb vívó, akkor csak neki van veszítenivalója. Számunkra inkább plusz motivációt jelent, hogy megmutathatjuk magunkat, bizonyíthatunk, ez pedig sok szempontból inkább felszabadít, nem pedig elnyom minket.

−Visszatekintve a magatok mögött hagyott utánpótlásévekre, melyek voltak a legszebb emlékek? 

M. T.: Én mindenképp a kadét világbajnokságon nyert bronzérmet emelném ki: aznap minden összejött. Mentálisan is maximálisat tudtam nyújtani, élveztem a vívást, jó ellenfeleim voltak. Ezen kívül körversenyeken, világkupákon is szereztem érmeket. Az eredményességen túl kiemelném a közeg által nyújtott élményeket: minden viccet félretéve olyanok vagyunk, mint egy nagy család, összetartóak, mindenki segít mindenkinek.

F. B.: Tulajdonképpen nekem nem volt komolyabb Európa-bajnoki, vagy világbajnoki eredményem, a legszebb emlékem a lesznói junior-világkupán elért csapatezüst. Az egy dolog, hogy mindannyian remekül vívtunk, de komoly meglepetést okoztunk, tudtunk bizonyítani.

Mi mást kívánhatnánk, mint ugyanezt Kínában!

További korosztályos hírek VÍVÁSBAN  [4]a sportági aloldalunkon.