UtánpótlásSport
2024. március 28.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Labdarúgás

2018-07-16 08:48

Mélyülő szakadék

„Nem tudják olyan alacsonyra tenni a lécet, hogy átugorjuk” – így fogalmaz Esterházy Márton, a magyar futballtörténelem utolsó előtti világbajnoki góljának szerzője. A korábbi válogatott csatár a hosszabbitas.hu-n megjelenő írásában vallott labdarúgásunk immár régóta húzódó kálváriájáról, az utánpótlás-nevelés csődjéről.

UP-infoMexikótól a jelenig; a magyar futball anomáliáiról – az egykori válogatott csatár, Esterházy Márton a hosszabbitas.hu-n megjelent írásának részleteit változtatás nélkül közöljük.

Esterházy Márton 29 válogatott mérkőzésen 11 alkalommal volt eredményes Fotó: Szabó Balázs
Esterházy Márton 29 válogatott mérkőzésen 11 alkalommal volt eredményes Fotó: Szabó Balázs
A futball a feltalálása után sok éven keresztül a tehetségről szólt. Arról, hogy ki bánik jobban a labdával, ki passzol, ki lő jobban. Meg persze arról, hogy ki tud tizenegy játékosból olyan csapatot csinálni, amelyiknek a tagjai a legjobbat hozzák ki egymásból. Aztán teltek-múltak az évek, és egy idő után már kevés volt, hogy nálad voltak a legtehetségesebb, legügyesebb, legtechnikásabb, legfifikásabb játékosok. Nem mondom, igencsak hosszú folyamat volt, mire eljutottunk odáig, hogy Didier Deschamps francia szövetségi kapitány húszfős stábbal utazott ki a 2018-as világbajnokságra, de az utóbbi évtizedekben már minden ebbe az irányba mutatott. Talán túlzás, hogy tudomány lett a futball, de az biztos, hogy jelentős eredményeket ma már csak azok tudnak elérni, akik mögött komoly szakemberekből álló stáb áll.

Minden a kiválasztással kezdődik

Szerintem mi már itt elkövetjük az első hibát: egyszerűen nem megfelelő szinten értenek hozzá azok, akik a kiválasztást végzik. A körülményekben sokat fejlődtünk az én időm óta, de a hozzáértés színvonala jelentősen csökkent.

„Szüleid magasak, fiam? Oké, akkor te is az leszel.” Annak idején bevett gyakorlat volt, hogy hívták a szülőket is a próbajátékokra, mert hát két pigmeusnak a gyermeke nem lesz égimeszelő. Kevesen tudják, de én 16 éves koromban abbahagytam a futballt, mert túl kicsi voltam, mindössze 159 cm. Aztán hirtelen megnyúltam, és 18 évesen már újra futballoztam, Csillaghegyen az ötödosztályban… Péter bátyámmal. Mi voltunk az akkori Yorke és Cole (a Manchester United után szabadon). Ehhez képest most a fiatal focistáknak mérik a vitálkapacitását, a csontozatát, az állóképességét, vérkeringését, regenerációs idejét, stb. és pszichiáter foglalkozik velük, ha kell. Szóval körülményekben felvesszük a versenyt, de amíg a mostani állapotok uralkodnak az utánpótlásban, addig nem jutunk előre, és tovább neveljük azokat a futballistákat, akik egy bizonyos szintig elvihetnek minket, de annál feljebb – számos okból – biztosan nem. Az a helyzet, hogy nemcsak a futball változott sokat, hanem az azt körülvevő világ is. A mostani gyerekekből sok alapvető tulajdonság hiányzik, de még ez sem akkora baj, mint a merítés folyton csökkenő mérete. Annak idején, amikor a KSI-ben játékostoborzót tartottak, az mindig napokig tartott, annyi gyerek volt, most pedig lasszóval kell összefogdosni a srácokat. Nem is olyan régen Dárdai Pali nyilatkozta, hogy a Herthánál is több napig tart a játékostoborzó, annyi gyerek akar focizni. és komoly szakmai stáb felügyelete alatt zajlanak a foglalkozások. Másképp szerintem nincs is értelme ezt csinálni. Vicces visszagondolni rá, hogy már annak idején is voltak scoutok. A KSI-s válogatókon mindig ott volt néhány hozzáértő, 60-70 év körüli bácsi, akik az Újpest, a Fradi és a többi csapat megfigyelői voltak. Akire ők ráböktek, büszke lehetett magára. Nemrég az egyik barátomat majdnem kirúgták az utánpótláscsapattól, ahol dolgozik, mert figyelmeztetett egy gyereket a helyes viselkedésre. Ne sírjon, ha megrúgják, ilyesmikre kell gondolni. A felháborodott szülők meg ahelyett, hogy megkérdezték volna a fiút, miért ő kapott egyedül figyelmeztetést, egyből mentek reklamálni az utánpótlás vezetőjéhez, és kis híján kirúgattak egy elismert szakembert. Hihetetlen, hogy mik történnek, de nem egyedi esetről van szó. Mind hallottunk már olyan történeteket, hogy a vállalkozó apuka a csapatba fektetett pénzéért cserébe azt kéri, hogy az ő gyereke mindig játsszon. Így kerül a csapatba a kövér, ügyetlen fiú, a tehetséges meg ül mögötte a kispadon. El kell mondani a szülőknek, hogy azzal teszik a legjobbat a gyereküknek, ha hagyják őket önfeledten sportolni, és semmibe nem szólnak bele. Legalábbis az edzésmódszerekbe ne! Otthon viszont nyugodtan nevelhetik a gyerekeiket alázatra, tiszteletre, munkára, jó modorra, és így tovább, hiszen ez a feladatuk része. Mondjuk, normális szülőknek ezt mondani sem kell. Nem most kezdtünk el lemaradni  Az edzésmódszertan tudománnyá vált, és mi még most is csak kapargatjuk a felszínt. Pedig nemhogy mi, akik európai ranglistavezetőként utaztunk ki a '86-os vébére, hanem már a '70-es években Göröcs Titiék is sokszor mondták, az ellenfeleken érezték, hogy kezdenek gyorsabbak lenni, erősebbek, erőszakosabbak, és hogy lehetne ennél többet és jobban edzeni. Akkor még azonban más volt a futball, sok mindent lehetett ellensúlyozni technikai tudással. De azért én azt vallom, hogy ha már korábban jobb minőségűek lettek volna az edzések, azért csak nyertek volna valamit a magyarok, akinek a tehetségétől elalélt a világ. Hány világklasszisunk volt a 30-as évektől kezdve, (Zsengellér, Puskás, Bozsik, Hidegkuti, Sándor Csikar, Kocsis, Tichy, Albert, Göröcs, Bene, Mészöly, Varga Zoli, Kocsis Lajos, és még folytathatnám a sort, beleborzongok, amikor leírom ezeknek a világklasszisoknak a nevét) mégis válogatott szinten olimpiai-, klubszinten pedig Vásárvárosok Kupája-címig jutottunk, amik, lássuk be, azért nem azt a minőséget képviselik, aminél ne tudtak volna jobbat a magyarok. Főleg úgy, hogy az olimpián a legtöbb nyugati ország a ZS-sorral játszott, mert profik nem szerepelhettek. Volt olyan Újpest, amelynek a cserepadján is klasszisok ültek, mégsem nyertek BEK-et, de volt óriási MTK, és hatalmas Fradi, meg Honvéd is, de egyik sem tudott nyerni a nemzetközi mezőnyben. És nem a játékosok tudása hiányzott, afelől nyugodt lehet mindenki! A válogatottunk kétszer játszott vb-döntőt, mindkétszer kikapott... A teljes cikket ide kattintva olvashatja. További korosztályos híreink LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.