„A döntő is csak egy meccs”

„Igyekeztünk levenni mindenféle terhet a lányokról, a döntő előtt is annyit mondtunk, ez is csak egy meccs, élvezzük, és ha lehetséges, akkor győzzünk” – mondja Golovin Vlagyimir a világbajnoki aranyérmes női juniorválogatott szövetségi edzője. A 48 éves szakvezetőt kérdeztük a közösen töltött időről, a világbajnoki döntő utolsó perceiről és a játékosok jövőjéről is.

Bruckner Vince – utanpotlassport.hu Minden bizonnyal sokáig emlékezetes sikert aratott Debrecenben a női junior kézilabda-válogatott. A hazai rendezésű U20-as világbajnokságon veretlenül lett aranyérmes az utolsó korosztályos eseményén szereplő magyar csapat, amely az utánpótlás-eseményeken egyedülálló módon telt házas, fergeteges hangulatú csarnokban játszhatta a mérkőzéseit. Az együttes szövetségi edzője, Golovin Vlagyimir – miközben a felnőttélvonalban szereplő MTK trénere is – márciusban vette át a kormányt a társaságot négy évig irányító Hajdu Jánostól, júliusban pedig már Magyarország első junior-világbajnoki elsőségét ünnepelhette.

– Nem akármilyen élményben volt részük a világbajnokság utolsó mérkőzésén. Hogyan emlékszik vissza a döntő utolsó perceire, illetve az utána következő időre?   – Nem csak a döntő, hanem az egész két hét szenzációs volt. Rengeteg szeretet kaptunk Debrecenben, már csak ezért is nagyon örülök neki, hogy megnyertük, mert így valamennyit vissza tudtuk adni nekik belőle, és sokaknak örömet szereztünk. A boldogságon kívül a mérkőzés után arra gondoltam, hogy nemsokára végre lehet pihenni is egy kicsit, mert nagyon kemény heteken vagyunk túl. – Néhány hónappal a világbajnokság előtt vette át a csapatot. Mennyire volt zökkenőmentes a közös munka a lányokkal? – Amikor elvállaltam ezt az egyébként rendkívül megtisztelő feladatot, az is fontos szempont volt, hogy a társaság nagy részét ismertem. Faluvégi Dorottyával, Háfra Noémivel és Márton Grétával például dolgoztunk közösen az MTK-ban, az élvonalban játszókat pedig ellenfélként láttam. Már az első összetartáson látszott, kivételesen elhivatott csapatról van szó, nem tudtam olyat kérni a lányoktól, amit ne próbáltak volna legjobb tudásuk szerint végrehajtani. Többek között ennek, és persze a korábbi évek munkájának köszönhető a debreceni siker.

– Fokozatosan javult a válogatott teljesítménye a világbajnokságon. Hogyan látta ön ezt a fejlődési ívet? – Utólag persze könnyű beszélni, de valahogyan így terveztük a torna előtt is. A kevés együtt töltött idő miatt sejthető volt, hogy az elején akadozik a gépezet, ez a brazilok elleni nyitómeccsen látszott is. Utána viszont a kellő irányba ment minden, és a végére egészen jók lettünk. A másik, amire nagyon figyeltem, hogy mindig csak egy meccs lebegjen a szemünk előtt. Tisztában vagyok vele, milyen stresszes a magyar, ha van egy kitűzött cél – ez esetben a négy közé jutás –, amit el kell érni. Igyekeztünk levenni minden eféle terhet a lányokról, a döntő előtt is azt mondtuk, ez is csak egy meccs, élvezzük, és ha lehetséges, akkor győzzünk. – Mit jelenthet a siker a magyar kézilabdasport jövője szempontjából? Illetve mire kell odafigyelniük a játékosoknak a következő időszakban? – Először is, most örüljenek a sikernek. Megdolgoztak érte, megérdemelték az aranyérmet. És kapnak egy kis pihenőt is. Utána pedig azért kell dolgozniuk, hogy ugyanúgy megállják a helyüket a felnőttek között, és minél több játéklehetőséget kapjanak. Tegyük hozzá, ők még nem kész játékosok. Lehet, hogy kell még nekik néhány év, hogy eljussanak a nagyválogatottig. De ahogyan most küzdöttek, és harcosan eljutottak a kitűzött célig, biztos vagyok benne, hogy a jövőben felnőttként hasonlóan tesznek majd. További korosztályos hírek KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.