Mit csinálsz ott, Huti?

Harmadik évadára készül a 18 éves Hutvágner Gergely a Serie A-ban szereplő UC Sampdoriában. Az eddigiekben főleg a klub utánpótláscsapataiban szereplő magyar labdarúgókapus idén nyáron írta alá élete első profi szerződését, így az U19-es csapat első számú kapusaként számít rá Simone Pavan, a korosztályos csapat vezetőedzője. A magyar reménység beszélt ez idáig szerzett élményeiről, arról, miként került Genovába, nemrégiben kötött szerződéséről és jövőbeni terveiről is.

Rácz K. Bence – utanpotlassport.hu Hutvágner Gergely: kiváló 18 éves labdarúgókapus, harmadik éve az olasz Seria A-ban szereplő UC Sampdoria növendék- és felnőttcsapatait erősíti. A hálóőr jelenleg is felkészülését végzi az őszi szezonra. A naponta kétszer edző magyar reménységet késő este értem el német órája után – magántanulóként szeptemberi vizsgáira is készülnie kell.

– Pár éve még a Vasas Kubala Labdarúgó Akadémiánál lested Babócsy András, egykori kapusedződ mozdulatait, jelenleg az olasz elsőosztályban játszó Sampdoria U19-es csapatának elsőszámú kapusa vagy…

– Ne is mondd! Minden nagyon gyorsan történt: egyik pillanatban a Manchester Unitednál voltam próbajátékon, a másikban a Sampdoriánál. Emlékszem, az U17-es válogatottal játszottunk Svájc ellen valahol Portugáliában, a végeredmény 3-3 lett. Ott szerintem valaki kinézett magának, hiszen pár napra rá megkeresett egy magyar menedzser, aki kivitt a Samphoz. Megnézték, hogy védek. Az volt érdekes helyzet, amikor a Népligetben rendezett nemzetközi Future Talents Cup-on védtem Sampdoria mezben. Természetesen erről nem szóltam senkinek előre. Fradisok vettek észre, kérdezték is utólag, hogy „Mit csinálsz ott, Huti?”. Nem értették a helyzetet.

– Ezek után írtátok alá a szerződést?

– Igen. Már abban állták az utazásaimat, elintézték a lakhatásom, a csapat rengeteg mindent megtett értem. Két évre rá végre megkötöttük a profi szerződést.

– Ez mit takar?

– Ez azt jelenti, hogy míg első évben az U17-ben szerepeltem és feledzettem az U19-be, a másodikban pedig az U19-ben második kapusként számított rám a csapat – emellett egész évben együtt készültem a felnőttekkel –, most már az U19-ben első számú kapusként lépek majd pályára, és reményeim szerint folytatom az edzést a felnőttekkel. Mint első évemben, most is jóval több edzésem lesz más-más helyeken: két éve nem volt olyan hetem, hogy végig ugyanott védtem volna. Azonban tavaly tudtam nagyobbat előre lépni: az előző évadban Viviano sokat volt sérült a felnőttek között, ezért sokszor játszottam „fent”. Akkor megyek, amikor kellek. Az, hogy ismét tudok-e majd a felnőttcsapatnál védeni, kiderül, de reméljük a legjobbakat.

– Az említett Vivianotól, esetleg mástól tudtál ellesni valamit? Volt kint olyan csapattársad, akitől rengeteget tanultál, aki mentoroddá vált?

– Vannak, akikkel nagyon jóban vagyunk, például Torreirával – aki most eligazolt – vagy Gastonnal. De voltak, akik a barátságuknál többet adtak. Az első évben Christian Puggionival lettem igazán jóban, remek mentor volt, folyamatosan támogatott. Képeket küldözgetett, írt, kérdezősködött arról, hogy vagyok. Most Beneventoban játszik, kicsit sajnálom is, bár szívatott eleget, ahogy ejtem a szavakat, meg ilyenek…

– Amikor megérkeztél a Samphoz, kóstolgattak, akik hosszabb ideje voltak a klubnál?

– Ez túlzás. Nem volt semmilyen beavatás jellegű esemény. A mostani új arcoknak sokkal több lépcsőfokot kell megmászniuk ahhoz, hogy elnyerjék az idősebbek bizalmát. Most sok „friss hús” van, úgyhogy megy az énekelgetés. Én csak hoztam-vittem a labdákat, de volt, hogy egyik pálya végéből a másik pálya szögletzászlójáig.

– De már nem te vagy az „új gyerek”. Ha választani kellett volna két szerződés között, hogy itthon írj alá egy profi szerződést – akár egy NB I-es csapattal – vagy kint, maradnál vagy hazajönnél Magyarországra?

– Ez attól függ, hogy mennyit játszanék. Minden ettől függ. Ha a Sampnál jövőre nem kapnék ennyi játéklehetőséget, lehet, hogy hazamennék. Azért egy NB I-es szerződés elképesztő lenne, 19-20 évesen nagy dolog az elsőosztályban védeni, szerintem jól érezném ott magam. Meglátjuk. Lehet, hogy először a másod- vagy harmadosztályban próbálom ki magam itt kint, aztán megyek haza. De azt sem tartom valószínűtlennek, hogy egy évet még a Sampnál húzok le, kicsit hazamegyek játszani, majd újra külföldön próbálok szerencsét.

– Egy évet húzol le? Ezek szerint honvágyad van.

– Nézd, amikor kijöttem, alig bírtam ki egy-két hónapot. Az évek alatt megedződik az ember – és nem csak a pályán. Mostanra már jobban tűröm a távollétet, muszáj összeszorítani a fogam 4-5 hónapig. Mellesleg olyan feszített a tempó, hogy alig van idő erről gondolkodni.

– Úgy tudom, nemsokára jössz haza.

– Igen, vasárnap utazom, ha innen elengednek: behívtak a válogatottba, zsinórban harmadszor. Bár volt egy időszak, amikor nem nagyon játszottam válogatott mezben. Nem tudom miért, biztos volt másik jól teljesítő kapus is akkoriban. Most engem hívtak be.

További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.