Akaraterő, önbizalom, sportszerűség, humor. Fogalmak, amelyek, a legnagyobb, legnépszerűbb sportolókat jellemzik. S amelyeket mostantól bátran kapcsolatba hozhatunk két nagyszerű és nem kevésbé ígéretes fiatal teniszezőnkkel, Piros Zsomborral és Valkusz Mátéval. Publicisztikánk a csehek elleni Davis–kupa-mérkőzés nyomán.
Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.hu Elmaradt a csoda. A Magyarország−Csehország Davis–kupa-találkozón a magyar teniszválogatott nem tudta legyőzni a rivális már befutott és tapasztalt játékosait. A sportban ugyanis nincsenek csodák. Csak méterek, percek és számszerű eredmények. A befektetett munkával egyenesen arányos az eredmény, amelyet legfeljebb a pszichés és fizikai adottságok képesek felülírni néhány pillanatra.
Az egy híján húsz éves Piros Zsombor és az éppen húsz Valkusz Máté pontosan ismeri ezeket a szabályokat, s még ennél is jobban a világranglista kegyetlen igazságát. Tudták, hogy a csehek két top 100-as szintű játékosa ellen, úgy lépnek pályára, mint Dávid Góliát ellen. (Rosol négy éve még a 26., Vesely két éve a 35. volt a nemzetközi összevetésben.) Máté mégis úgy fogalmazott a meccs előtt: kisgyerek kora óta versenyez, és bármilyen nagy is a tét, bármilyen fiatal is, az a dolga, hogy játsszon. Amikor ütőt vesz a kezébe, mindig a maximumra törekszik. Zsombor pedig még azt is megkockáztatta: nagy eredményre készül a Lurdy Ház szomszédságában eltöltött hosszú hétvégén.
Piros Zsombor és Valkus Máté előtt egyaránt le a kalappal! Forrás: Magyar Tenisz Szövetség
A két tini nem roskadt össze a teher súlya alatt. A tavaly még a juniorok között Australian Open-győzelmet ünneplő Piros a nyitómeccsen hatalmas bravúrral verte a nála 300 hellyel előbbre rangsorolt Veselyt. Az MTK Budapest 18 éves játékosa mélységes alázattal ugyan, de annál nagyobb komolysággal ugrott neki ellenfelének. S amikor a két és fél órát átlépve fájdalmasan görcsbe rándultak a lábizmai, akkor sem lankadt. Sőt. Az ókori gladiátorok küzdhettek így, több sebből vérezve, mégis folyton folyvást talpra állva. S ha már cirkusz, Piros a közönségről sem feledkezett meg. Széles karmozdulatokkal hívta az addig túlságosan is jól nevelt és csendes nézősereget táncba, amelynek ütemét ekkor már egyes-egyedül ő diktálta. Kőből kellett lennie annak, aki ezen az estén nem érezte meg a Zsombiból áradó győztes energiát.
Dávid legyőzte Góliátot, ami ebben az esetben minden, csak nem olcsó szófordulat. Piros mind fizikumát illetően, mind pedig eddigi eredményei alapján eltörpült Vesely mellett. De persze csak akkor, ha a látható, materiális dolgokra figyelünk. Ha szabadjára engedjük a szellemet, akkor egyértelművé válik, hogy az erősebb lélek, a határozottabb akarat, legyőzte a gyengébbet. Iskolapéldáját adva annak, hogy az egyéniség, a győztes mentalitás még a tökéletes programokon átfuttatott, mérnöki pontossággal kreált bajnokok korában is elengedhetetlen összetevője a sikernek.
Valkusz, aki tehetségét meg kiváló fizikai adottságait tekintve vitathatatlanul túllépett már az ígéret szintjén, és nyílegyenesen elindult a világ legjobbjai felé vezető úton, nem tudott akkorát domborítani, mint Piros. Két-három szett erejéig azonban ő is meg tudta mutatni ragyogó képességeit és a benne szunnyadó lehetőségeket. Gladiátori minőségében pedig méltó társa volt Pirosnak, hiszen a vasárnapi találkozón olyan erős fájdalmai voltak, hogy normális körülmények között feladta volna a meccset. Most azonban ez meg sem fordult a fejében. Okosan spórolt az erejével, s amikor a negyedik szettben teste újból engedélyt adott rá, ismét maximumra kapcsolt. Ellenfele kiváló helyzetfelismerő képességén múlott, hogy nem fordult a kocka. Vesely halálos pontossággal, még éppen időben tette fel az i-re a pontot.
Ezen a még nyárias, de már őszi hétvégén két fiatal, rokonszerves srác leckét adott az akarat és a lélek erejéről. S tette mindezt nagyvonalúan, testi fájdalmaik dacára is szinte jókedvvel.
„Attól, hogy kikaptunk, még életre szóló élményben volt részem. Remélem, nem vagytok szomorúak, mert én nem vagyok az. Csak fáradt! De az nagyon.”
Ekképpen választotta meg búcsúszavait tökéletes pontossággal a sportoló kortársai elé már most igazi példaképként állítható Piros Zsombor az elvesztett vasárnapi, az előzőnél nem kevésbé emlékezetes mérkőzése után, amely egyben a magyar válogatott vereségét is jelentette.
Csodák ugyanis még a sportban, a méterek, percek, számszerű eredmények világában is vannak, s az elérésükhöz olykor még győzni sem kell. Viszont nem elég hinni bennük. Akarni is kell őket.
További korosztályos hírek TENISZBEN a sportági aloldalunkon.
