A tehetség utat tör

Horkai Györgyöt senkinek sem kell bemutatni, hiszen Montreal olimpiai bajnok vízilabdázója a mai napig fontos szereplője a sportágnak és a hazai sportvilágnak. Korábban a felnőtt, majd az utánpótlás-válogatottak szövetségi kapitánya volt, jelenleg pedig utánpótlásszakmai tanácsadóként dolgozik a Magyar Vízilabda Szövetségben. Sőt nemrégiben új feladat elé nézett: a Miskolci Vízilabda Clubban vállalt munkát, ahol többek között egyéni képzéseket vezet a felnőtt és utánpótláskorú játékosoknak. A miskolciak edzésén látogattuk meg a 64 éves szakembert, aki új pozíciójáról és a fiatal pólósok helyzetéről beszélt honlapunknak.

M. Sz. ‒ utanpotlassport.hu Az utánpótlás-válogatottak szakmai tanácsadójaként dolgozó korábbi szövetségi kapitány Horkai György nemrég új feladat elé nézett: a Miskolci Vízilabda Clubban tölt be hasonló szerepet, mindemellett egyéni képzéseket vezet a játékosoknak, és munkájával nagyban segíti a miskolci utánpótlás-nevelést. Montreal olimpiai bajnokát, a 64 éves szakembert a helyi Kemény Dénes Sportuszodában látogattuk meg a felnőttek edzésén.

– Hogyan került kapcsolatba a PannErgy-MVLC-vel? – Bachner András (A PannErgy-MVLC elnöke‒szerk.) keresett meg, hogy amennyiben az időmbe belefér, vállaljam el a munkát. Korábban ugye, többször beszéltem már róla, mennyire fontos a játékosok egyéni képzése, ami jelenleg „hiánycikk”. A feladatom pedig itt az lesz, hogy külön foglalkozzam a pólósokkal. Mindezt a szövetséggel is sikerült egyeztetnem, így kedd-szerdánként itt vagyok. – Nyilvánvalóan csillogó szemekkel fogadták… – Igen, jó volt a fogadtatás, és én is örömmel jövök. Azt láttam mindenkin, hogy örömmel várnak, persze aki éppen dolgozik, az nem biztos, hogy így gondolja. Az összhangra sem lehet panasz: Sike József edzővel megfelelően osztjuk el a feladatokat, és azt látom, hogy jó úton halad a munka, sok mindent látok belőle vissza az edzéseken. – Az utánpótlás-válogatottakban végzett munkából kiindulva szerintem nem túlzás kijelenti: önnek kiváló rálátása van a fiatalok nevelésére. Hogy látja, a mai húsz év körüli pólósok megállják a helyüket a felnőtt élvonalban? – Az OB I-ben egyáltalán nem egyszerű helytállni. A legfontosabb persze, hogy a lehetőséget ki kell követelni. Ne azért rakják be a fiatalt a keretbe, mert valakit be kell rakni, hanem mert fel tudja venni a versenyt a legmagasabb szinten. A legnagyobb probléma általában a fizikai felkészültség, hiszen egy tizennyolc éves játékos fizikumban nincs olyan állapotban, ami az élvonalhoz kell. Ezt persze többnyire lehet kompenzálni technikailag, taktikailag, és erre is törekszünk. Egyébiránt, ha valaki jól játszik, előbb-utóbb úgyis helyet kap. Nem szabad megelégedni a meglévő tudással, hanem menni kell előre, és keményen dolgozni! –  Mégis mi a legfontosabb az utánpótlás-nevelésben? –  Semmiképpen sem az eredmény és a helyezés, hanem az, hogy játékosokat neveljünk. Ez a felfogás pedig egyre inkább beigazolódik, ami nagy örömmel tölt el, mert ebben hiszek. –  Jócskán akad a jelenlegi felnőttválogatottban olyan vízilabdázó, aki az ön keze alatt edződött a korosztályos válogatottakban… – Igen, ez így van, aminek rendkívül örülök. Amúgy is figyelemmel szoktam követni korábbi játékosaim pályafutását. Persze, mindez nem azt jelenti, hogy ez egy embernek köszönhető, hiszen a klubokban töltik a legtöbb idejüket, ahol folyamatosan fejlődnek. A legszebb pillanat az, amikor a mérkőzéseken az egyes kiélezett szituációkat úgy oldják meg, ahogy azt korábban gyakoroltuk. További korosztályos híreink VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.