Hova tartunk?

Melyek a fiú kosárlabda-utánpótlás legnagyobb problémái? Min kell leginkább változtatni ahhoz, hogy a magyarok nemzetközi szinten is ütőképesek legyenek? Milyen irányba halad a fiúszakág? Az utanpotlassport.hu a férfiak szövetségi kapitányával, Ivkovics Sztojannal készített olyan interjút, amelyből mindez kiderül.

Krasznai Bence – utanpotlassport.hu − Az U18-as és az U20-as fiúválogatott egyaránt tizedik lett a B divíziós Európa-bajnokságon a nyáron, míg az U16-osok a tizenhetedik helyen zárták a kontinensviadalt. Hogyan értékeli a teljesítményüket?

− Mindegyik korcsoportban ugyanaz a helyzet: európai szinten a huszadik és a harmincadik hely között vannak a srácok. Sajnos ez a realitás. Az A divízióba 16 együttes fér be, úgy tűnik, egyelőre nincsenek ezen szinten csapataink. − Milyen következtetéseket lehet ebből levonni? − Leginkább azt, hogy sürgős változások kellenek. Rengeteg probléma lelhető fel a fiúknál; erőnléti és mentális gondok is. De erről nem ők tehetnek, hanem az edzők, akiknek arra kellene törekedniük, hogy folyamatosan képezzék magukat. Az ő feladatuk lenne észrevenni és rájönni (majd megvalósítani), mi kell a gyerekeknek ahhoz, hogy igazán profi játékos váljon belőlük. Félreértés ne essék: nekik nem bizonyítaniuk kell, hanem jobbnak lenniük! − Az egyik utánpótlás-válogatott fiú nemrégiben azt nyilatkozta oldalunknak, hogy a srácok megelégednek szimplán a tehetségükkel, mert tudják, ebből is megélnek később. Hozzátette: közel sem tesznek bele mindent a kosárlabdázásba, még akkor sem feltétlenül, ha egy Európa-bajnokságról van szó. − Pontosan ez az egyik legfőbb probléma. Mit kell tennünk? A kiválasztásnál kell keresnünk a hibát. Amikor tizennégy éves a kosaras, akkor nem csak a tehetségéből kell mérleget vonni. Sokkal inkább figyelembe kell venni azokat a pszichikai jellemzőket, amelyek arra mutatnak, ez a gyerek nagyon akar, valóban a legjobb szeretne lenni, és vélhetően a folytatásban mindent megtesz  ezért. De persze, ezt nagyon nehéz megállapítani, viszont törekednünk kell rá. − Mit tehet most a szövetség? − Válogatottszinten nagyjából másfél hónapot dolgozhatunk egy évben minden korosztállyal. Szeretnénk átadni nekik azt az érzést, amit tovább vihetnek az egyesületükbe: a tapasztalatot, a motivációt és az elszántságot. Találkozniuk kell a legjobb edzőkkel, hogy megmutassák nekik, meddig juthatnak el, ha igazán akarnak. − Említette az erőnléti problémákat is... − Minden korosztályban vannak tehetséges gyerekek, de le vannak maradva fizikálisan a saját nemzetközi mezőnyükhöz képest. Nem a fiatalok agilitásával van a baj! Olasz vagy balkáni országban már hatalmas terhelés alatt állnak a versenyzők tizennégy éves kortól. Rossz látni, amikor melléjük állunk. Ahelyett, hogy a kisebb termetünket erőnléttel kompenzálnánk, az utánpótláskorúak ötven-hatvan százaléka nem emelt még meg komolyabb súlyzót sem. Ez is ugyanakkora, ha nem nagyobb probléma, mint az imént említettek. Ezen viszont már csak a klubok segíthetnek, és kell is nekik! − Mennyi időre van szüksége a férfiszakágnak, hogy nemzetközi szinten is igazán ütőképes legyen? − Véleményem szerint az az állapot, ami most van, hatalmas előrelépés. Ha valaki azt mondja nekem néhány évvel ezelőtt, hogy 2018-ban tizennégy meccs után, még partiban leszünk a világbajnoki selejtező-sorozatban, nem biztos, hogy elhiszem. Ugyanakkor elégedettek nem lehetünk. Két dolgot nem szabad elfelejtenünk. Nem árt, ha arra törekszünk, hogy a szó szoros értelmében sztárokat neveljünk ki, és az sem, ha nem bírálni szeretné mindenki a másikat, sokkal inkább jobban csinálni nála! Egyéb korosztályos hírek KOSÁRLABDÁBAN a sportági aloldalunkon.