- UtánpótlásSport - https://www.utanpotlassport.hu -

Történelmi teljesítmény

M. Sz. utanpotlassport.hu [1] Kiválóan szerepelt, végül a negyedik helyen végzett az argentínai ifjúsági olimpián az egyetlen magyar strandröplabdakettős, Hajós Artúr és Stréli Bence.

A fiúk előbb egyaránt 2:0-ra győzték le a ghánai Carboo, Tsatsu, a Costa Rica-i Lezcano, Lobo, valamint a monacói Lanteri, Palmaro duót,  így első helyen végeztek a csoportjukban, úgyhogy egyenes útjuk volt a nyolcaddöntőbe. Ott a thaiföldi Phichakon, Phanupong kettős várt Hajósékra, akik szoros szettekben végül 2:1-re diadalmaskodtak. A legjobb négy közé jutásért a kubai Ayon, Alayo párost szettveszteség nélkül sikerült felmúlniuk, a döntőbe jutásért azonban kikaptak a később aranyérmet szerző (a fináléban a holland De Groot, Immers párost legyőző) svéd Ahmantól és Hellvigtől. Nem sikerült átlépniük az olimpiai bronzmérkőzések árnyékát sem, hiszen 1976-ban és 1980-ban a női teremválogatott előtt is megvolt a lehetőség az éremszerzésre, de végül nekik is meg kellett elégedniük a negyedik hellyel. Noha vereséget szenvedtek Buday Balázs tanítványai az argentin Amievától és Zelayetától, a szégyenkezésre semmi okuk nincs, sőt!

Stréli Bence, Buday Balázs és Hajós Artús Forrás: hunvolley.hu [2]

Stréli Bence, Buday Balázs és Hajós Artús  •  Forrás: hunvolley.hu

Az ötkarikás játékokon való szereplésről az edzőt, Buday Balázs kérdeztük.

– Nyilván vegyes érzések vannak önben, mivel a fiúk a sportágban korábban még nem látott eredménnyel zártak, ugyanakkor lecsúsztak a dobogóról, és be kellett érniük a negyed hellyel…

– Ez kimagasló siker volt, nemcsak a strandröplabdát, hanem az egész sportágat tekintve. Bár utánpótlás-megméretésről beszélünk, de ígéretes a sportág jövőjét tekintve, tudniillik utoljára harmincnyolc évvel ezelőtt szerepeltek a mieink olimpián.

– Van némi csalódottság? Hiszen épphogy lemaradtak az éremről.

– Természetesen igen. A sportolók általában nehezen emésztik meg, hogy öt győzelem után két vereséggel ér véget a torna számukra, és be kell érniük az elveszített elődöntő után a negyedik hellyel. Mi is így jártunk. Megérdemelték volna a srácok az érmet, persze azt nem mondom, hogy jobbak voltunk az előttünk végzett csapatoknál, de sokkal rosszabbak sem, az argentinoknál különösen nem.

– A svédek más szinten játszanak?

– Ők sebességben, technikai tudásban és mentális felkészültségben egyaránt előrébb járnak korosztályunknál. De azon a mérkőzésen egyébként kicsit lámpalázasnak éreztem Artúrt és Bencét, már a bemelegítésnél érezhető volt rajtuk az idegesség. Nem volt meg a lelki békéjük, pedig már a nyolc közé jutásért arról beszéltünk, hogy onnan minden egyes párharc örömjáték. A felhajtás, a rengeteg ember és a kamerák azonban többlet teherként nehezedtek rájuk, az első négy helyezett csapat közül ugyanis egyedül mi voltunk, akiknek ez volt a legjobb eredményük világeseményen.

– Az argentin párosról hogy vélekedik?

– Az a meccs teljesen más kávéház volt, ott minden esélyünk megvolt az éremszerzésre. Persze nem akarunk kifogásokat keresni, de érzékelhető volt, hogy a bírók segítették a hazai csapatot, de ez a korábbi találkozóikon is jellemző volt.  Az öt centis out bent volt, semmilyen érintési hibát nem fújtak nekik, sem tolást, sem húzást vagy átnyúlást. Úgyhogy a többek között ebből adódó szettenkénti két-három pont sokat számított. De számítottunk erre… Ugyanakkor nincs bennem hiányérzet.

– Hogyan tovább?

–  Nyilván sok mindent lehet  és kell is még tanulni fejlődés érdekében. Azt érzem, mindez erősebbé tette a srácokat, és motiválja őket a további kemény munkára. Nyilván rosszul hangzik egy edző szájából, de hosszú távon, pályafutásuk szempontjából lehet, jobb is, hogy nem nyerték meg, mert így éhesebbek a sikerre. Arra a sikerre, amit nagyon remélem, hogy elérnek majd a felnőttek között, mert kivételes tehetségek mindketten.

További korosztályos híreink RÖPLABDÁBAN [3] a sportági aloldalunkon.