Klasszis a kispadon

Korábbi világválogatott játékossal erősített a fiú ifjúsági kézilabda-válogatott, Pásztor István másodedzőként segíti az együttes munkáját. A 215-szörös válogatott, 47 éves tréner beszélt a felkérésről, az ificsapatról és a fiúszakág helyzetéről is.

Bruckner Vince – utanpotlassport.huA mostani évadtól korábbi veszprémi világklasszis balszélső dolgozik a fiú ifjúsági kézilabda-válogatott szakmai stábjában. Kárpáti Krisztián szövetségi edző mellett Pásztor István másodedzőként tevékenykedik a korosztályos nemzeti együttesnél, amellyel az első megméretést, a franciaországi nemzetközi tornát megnyerték, egyébként pedig a nyári macedóniai U19-es világbajnokságra készülnek.

– A Pénzügyőr SE kézilabda-szakosztályának szakmai igazgatójaként is dolgozik. Hogyan jött az ötlet, a megkeresés, hogy bekapcsolódjon az ifiválogatott munkájába? – Az utánpótlásedzői szakma az egyik gyengém, ezt tekintem a fő hivatásomnak, ezért örömmel vállaltam a feladatot, amikor Zsiga Gyula megkeresett. Persze, ez egyelőre csak egyfajta másodállásnak tekinthető, de a jövőben mindenképpen szeretném tovább képezni magam. Mindamellett, hogy megtisztelő volt a felkérés, edzőként rutinszerzési lehetőségnek sem utolsó, hiszen olyan tapasztalt tréner mellett dolgozom, mint Kárpáti Krisztián. – Az első akadályt már sikerrel is vették. Megnyerték a párizsi nemzetközi tornát, ráadásul legyőzték a házigazda franciákat. Mit jelenthet ez a csapatnak? – A fiúk önbizalmának biztosan jót tett a siker, fontos volt, hogy pozitív legyen az első közös lépés. De nem szabad semmit túlértékelni, a franciák például nyeretlenek maradtak ezen a tornán. Mindenesetre igaz, hogy a csapat a világon bármelyik válogatottat képes legyőzni, de bizony elég sok együttestől ki is tud kapni. Az lenne a legfontosabb, hogy egyenletesen jó teljesítményre legyenek képesek. Azt hiszem, ebben a korban ez a legnehezebb. – Korábbi klasszis játékosként csaknem mindent megtapasztalt a sportágban. Mennyire segíti ez önt a munkában? Mit tud átadni a fiataloknak a játékosként szerzett tapasztalatokból? – Számomra mindenképpen előnyt jelent a mindennapokban, hiszen a játékosok arra a szintre akarnak eljutni, ahova nekem korábban sikerült. Ilyen például a világversenyek hangulata, hogyan kell készülni egyik napról a másikra, miképpen lehet átlendülni a nehézségeken. Ugyanakkor nem hangoztatom, hogy ki voltam korábban, már beszéltünk is erről a srácokkal. Azt szeretném, hogy hallgassanak meg, fogadják meg a tanácsokat, hiszen közös a célunk: azt akarjuk, hogy jobbak legyenek. – Nyilván az eredményesség sem utolsó szempont, de mire kell a leginkább figyelni az ifjúsági korosztályban? – Természetesen az egyéni képzés is folyik még, de ebben a korban már nagy csodákat nem tudunk csinálni. A taktikai fegyelem, az odafigyelés egymásra viszont már igencsak lényeges szerepet kap. De számít az eredményesség is, hiszen Magyarországot képviseljük, ehhez méltó módon akarunk szerepelni. Na, meg a fiúk további pályafutása szempontjából is fontos lehet, hogyan sikerülnek számukra ezek a tornák. – A nyár elsősorban a korosztályos leányválogatottak sikereiről szólt, eközben a fiúk is helyt álltak, mindkét gárda kivívta a világbajnoki kvalifikációt. Miként látja a szakág helyzetét? – Az elmúlt években tapasztalható irányvonalak, törekvések feltétlenül jók. A női vonalon ennek már kézzel fogható, látható eredménye is van, az is látszik, hogy a fiúk között erre még várni kell. De hozzá kell tennem, egyetlen gólon múlott, hogy az ifik nem jutottak nyolc közé az augusztusi Eb-n. Úgy gondolom, ha ezen az úton maradunk, egyértelműen javulnak majd a fiúszakág eredményei is; a mostani a serdülő, az ifjúsági, de akár a juniorválogatottól is várhatók kiugró eredmények. További korosztályos híreink KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.